Epilógus

Sziasztok! Sajnálom, hogy 2 hónapig nem jelentkeztem, de ez így alakult.
A blog 2 hónap és 11 nap múlva betöltené a 2 évet, hát nem fogja!
Elérkeztünk ehhez a pillanathoz is, hogy kiteszem az epilógust- nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok írni.
Kérnék ehhez a befejező részhez komit, de felesleg lenne!
Lesz még majd egy utolsó bejegyzésem amivel végleg befejezem ezen az oldalon való tevékenységeimet, de az várhatólag májusban fog megtörténni.
Jó olvasást!

Puszi: ~1DodoPayne

 „- Hogyan is képzeltem ezt? Hülye voltam!- veszekszem magammal.”Szóval 2012.12.31-et írtunk azaz buzgón vártuk az újévet. Deb-bel elő készíttettük a fiúk közös házát, míg ők elugrottak bevándorlási. Persze mindent az utolsó pillanatra kellet hagyni. Ez most sem változott. A törékeny, értékes tárgyakat biztonságba helyeztük, a nappalit átrendeztük kicsikét. Konfektiekkel dobáltuk szét a szobát, a falra felfüggesztettük a disco gömböt. Erősítőket elő hoztuk, bökettük őket, megkerestük „Harry & Louis party dalválogatás” CD-t és betettük. A fiúk eddigre már meg is érkeztek. 3 liter sört, 3 liter pezsgőt és 2 liter egyéb szeszes italt hoztak. Gary és Harry az italokat rendezték el. Liam, Zayn, Louis, Niall és Josh pedig a rágcsákat...
Pár órával később olyan este 10 felé felmentem az emeletre. Ekkora már szinte mindenki rendesen be volt rúgva. Amikor jöttem volna le Harry a lépcső előtt rám támadott. Erőszakosan a nyakamat csókolgatta, fogdosott és durván meg is csókolt. Minden erőmmel azon voltam, hogy eltoljam magamtól. Liam-nek, mint mindig most is kiváló volt az időzítése. Lerángatta rólam a fürtöst... „Mára már ez a hónapokig tartó viszály- amely miatt majdnem feloszlott a banda- eltűnt. I gaz hogy nem ugyan az a kapcsolat van köztünk, de a barátságunkat sikerült megmentenünk nagy nehezen.”2013.08.10 az első évfordulónk napja volt. Liam reggel korán felkeltett, hogy siessek mert dolgunk van. Nem értettem mit szeretne, de tettem amit kért. Gyors elkészültem és megkerestem. A konyhában volt és szendvicseket gyártását fejezte be. Leültem az egyik fekete bárszékre és elfogyasztottam az elém tett ételt. Ahogyan végeztünk, már a kocsiban is termettünk. Nem értettem ezt a hirtelen sietséget. A reptéren találtam magam hajnali 6-ra. Liam bájosan mosolygott rám, miközben a kézfejemet simogatta a hüvelyk ujjával- össze volt kulcsolva a kezünk. Átadta a papírokat egy hölgynek, és indulhattunk is. Innentől kezdve nem láttam semmit, mert a szemem elé egy fekete kendőt kaptam... Hosszú volt az út, de el is aludtam. A következő emlékképem az volt, hogy Liam gyengéden ébresztget. A szemfedőmet még mindig nem vehettem le. Segített leszálni, amit kifejezetten élveztem. Eléggé hosszú percek következtek, mire eljutottunk, s megszereztük a csomagjainkat, felfordulás volt. Kiléptünk a forróságba. Hol vagyunk? Miután nyafogtam egy sort, hogy hol vagyunk és miért végre levette a látásomat akadályozó kendőt. Ausztrália tárult a szemem elé. Össze voltam zavarodva. Miért jöttünk ide és miért csak ketten?...
„Igen elfelejtettem az első évfordulónkat, de csodás volt az a pár nap amit eltöltöttünk ott.- elmémben vissza pörgetem az időt és minden egyes érintését, érzéseket újra érzem.”2013.11.06. Reggel olyan 8 tájt valaki igen csak rátapadt a csengőre, evvel felverve az egész házat. Én voltam az aki ajtót nyitott. Sandy állt előttem és üvöltve Zayn-t kereste. Nem tudtam mit akart, de otthagytam őket úgy véltem nem tartozik rám. Zayn pár perc múlva tág pupillákkal állt a konyhában előttünk egy kosár szerű valamit tartott a kezében. Képtelen volt válaszolni a kérdéseimre, ezért mögé léptem, hogy megnézzem mi van nála... egy kisbaba volt. Tuti, hogy az övé, mert hasonlított rá, nagyon is. Sötét pár szál haja volt, hatalmas barna szemekkel. Kislány volt. Sandy Zayn-hez „dobta” a gyerek mert neki nincs szüksége egy ilyen szar akár mire. Az elején eléggé nehezen ment vele a dolog, de aztán egy-kettőre belerázódott az apa szerepébe a segítségemmel. Liam-mel ezen össze is vesztünk. Féltékeny volt, mert állítása szerint túl sok időt töltöttem Zayn-nel és a kis Emily-vel...
„Most már nagyon jól megy Zayn-nek az apaság. Emily aranyos, értelmes lány, nem hasonlítható az anyához. Még az kéne! Annyira imádom a pici lányt, ő az én nem létező lányom. Mindenki tudja, hogy így tekintek rá Liam se sértődik meg ezért”2014.08.10. Liam ismételten Ausztráliába vitt, de ezúttal jött velünk a kis csapat is. Egyik délután lesétáltunk a parkba mind ahányan voltunk:Deb, Louis, Garry, Harry, Zayn, Niall, Josh, Liam és én. Ahogy ahhoz a helyhez értünk ahol össze jöttünk, hirtelen féltérdre ereszkedett elő húzott egy kis piros dobozt, közben megható, kedves dolgokkal árasztott el, végül kinyitotta a dobozt amiben egy káprázatosan gyönyörű jegygyűrű volt...
„ Mosolyogva végig simítok a díszes arany karikámon és újra pörgetem az aznap történt eseményeket. Beleborzongok, jó értelemben.”2015.03.25 A hatalmas, fehér, fodros ruhámat segítették fel rám Deb és Eleanor. Anyu a helyiség sarkában itatta az egereket, mert nem akarta elhinni ezt az egészet. Én magam se fogtam fel. „még most sem fogom fel!- javítom ki magam gondolatban” Életemben nem volt rajtam annyit smink mint akkor. Kényelmetlenül éreztem magam abban a rengetek festékben...
„- Szívem gyere segíts megfürdetni Andyt! Mindjárt itt lesznek a többiek!
-Egy perc és megyek ígérem!
- Szavadon foglak! ”Majdnem hiszti rohamot kaptam, annyira sok volt ez így számomra. Erről álmodtam otthon a szobámban mindegy egyes nap, erre ott álltam készen arra, hogy örök hűséget fogadjak neki. Egy utolsó pillantást vettem magamra a tükörben és hitetlenkedve megráztam a fejem, s elindultam...
„- Drágám gyere már! Letelt az egy perc! Mit csinálsz?- kezét váltamra teszi és gyengéden cirógatja azt.
- Jövök már! Könyörgöm még egy mondatot, hagy írjak le, aztán végtelen figyelmem a tiétek lesz örökké. Amúgy írtam, de most fejeztem be!
- Rendben! Siess, megvárlak!”
Hát sajnos itt kell, hogy hagyjalak benneteket végleg! A férjem türelmetlen és a két éves kisfiúnkkal van dolgunk. Elmeséltem az életem nagyjából nektek, de most már Liam-nek és a pici Payne-nek van rám szüksége. Legyetek jók, s hasonló boldog életet kívánok nektek! S ne feledjétek, attól mert sokan lehetetlennek vélnek dolgokat, attól neked nem kell, higgy benne, s tegyél érte. Bizonyítsd be nekik semmi sem lehetetlen!