2.Évad/ 15.fejezet

Sziasztok! Tudom azt ígértem, hogy hetente lesz rész. Lehet csalódás okoztam, sajnálom! Kicsit szomorú vagyok, mert látom, hogy bizonyos oldalakon több olvasó és kommentár van mint nálam. Evvel semmi bajom nem lenne, ha nem most kezdte volna-konkrétan nincs is vele bajom. Hihetetlen szarul esik, hogy egy kibaszott koment nem érkezik! Körülbelül egy és fél éve írom ezt a blogot és azért fáj, hogy nincs semmi visszajelzés. Amikor elkezdtem három olyan ember volt a ki kommentelt, hová tűntek? Ennyire szar lett a blog? Tudom, hogy nagyon-nagyon ritkán van rész, de én se vagyok egy feneketlen ihletforrású kút, s van hogy időm sincs. Mivel, nem tudom van-e olyan aki olvassa a blogot és várja a folytatást, ezért nem is kapkodom el a dolgokat... Legszívesebben bevezetnék komi határt, de két oka is van, hogy miért nem. Első soha az életbe nem jönne össze két-három koment, második ellent mond avval amit én szoktam mondani,..
Szerintem több mint fele az olvasóm ezt el se olvassa, szóval fölösleges dolog.
Bocsi a kiborulásért...
Biztosat nem tudok mondani, mikor jön új rész. Majd ha lesz ihletem- ami jelenleg nincs- azonnal írom és felteszem ide,

Jó olvasást!

Puszi:

~1DodoPayne

Ahogyan beléptünk nevetve a lakásba, egyből megcsapott a meleg és a finomabbnál-finomabb illatok. Evvel együtt feltűnt a magas, szépen feldíszített fenyőfa is, alatta az ajándékkal. Levetkőztünk, s kérésre a konyhába mentünk. Az asztalon piros terítő volt, rajta egy hógömbbel. Szépen meg volt terítve és már sorakoztak az ételek is.

- Na és milyen volt a napotok?- érdeklődött Geoff.

- Ohh hát tök szuper volt, megtanultunk korcsolyázni... Sokat beszélgetünk... Ahhhwww de iszonyatosan jó volt ez az együtt töltött idő.- lelkesen mesélte Nicola az apukájának.

Elmosolyodtam az élénkségén, Liam még kuncogott is és körbe mutatta a készült képeket, miközben történetüket mesélte. Karen szólt rá, hogy lassan jó lenne befejezni és később folytatni, mert kihűl az étel. Persze ezt nem kellet kétszer mondani, azonnal elrakta telefonját és várta az anyukája által elkészített ünnepi menüt... Nagyon finomra sikeredett az összes fogás, tele ettem magam. Azért még a mézeskalácsnak, és a családi sütinek- ami csokis volt nyam-nyam- is marad helyet.

- Ohh drágám, ezt még nem láttam, hogy te ennyit ettél volna bármikor is. Kezdjek aggódni?- nevetett olyan cukin, amitől én mindig kikészülők.

- Nem kell! Na most már láttál. Biztos azért volt, mert ennyire finom lett az anyukád főztje.

- Tudom, hogy anyu finoman főz!- kacsint rám.

Mindenki segített elpakolni, ezt követően átmentünk a nappaliba. Liam a zongorához ment, amin egy mikulás virág volt díszítés képen. Mindannyian köré gyűltünk és figyelmesen néztük minden mozdulat, hogy mint is csinál. Felcsendült egy ismerős dallam és azt követően az elképesztően csodás hangja. We Wish You a Merry Chrismas-t kezdte énekelni. Szülei büszkén mosolyogva figyelték egy szem fiúkat, míg mi lányok elérzékenyülve. Annyira jó hangulatot teremtett. Én alapból kikészülők, ha meghallom énekelni, de így még meghatásosabb. Most komolyan örülök neki, hogy csőtörés van a lakásban. Máskülönben valószínű, hogy a bátyámmal ülnénk kétesben- ne értsétek félre, hogy nem szeretek vele lenni, mert nagyon is- és semmi karácsonyi hangulat nem lenne és talán az emlékeim is a sötétségben lennének, ahonnan nem rég kerültek elő. Sajnos a dalnak túl hamar vége lett...

- Na jöhetnek az ajándékok?- Ruth volt a kérdező.

- Persze.

- Rendben akkor kezdjük Ruthhal.- a dobozokhoz rohant, nem lehetne megmondani, hogy ő a legidősebb Payne gyerek.

Sorban nyitogatta a dobozokat, elsőnek az enyémet sikerült kinyitnia és meg is volt a következtetése, hogy kitől kapott karkötőt. Gazdagodott egy nyaklánccal, egy csodás fülbevalóval és egy élményfürdős belépővel két fő részére. Húga is hasonló dolgokat kapott. A szülők Liamtől egy utazást kaptak kettesben egy szigetre, ahová mindig is elakartak menni. Liam kapott cuki sapit az anyukájától és apukájától. Nagyon aranyos volt benne. Tesói nem voltak olyan szemetek mint a bátyám, szóval valami normálisat kapott... Igen, ha egy Batman akció figura annak mondható egy 19 éves srácnak. Tőlem egy teknős párt kapott,aminek méretlenül örült. Én Ruthtol egy olyan karkötőt kaptam amin sportcipők lógtak. Húga is ilyesfajta meglepetéssel kedveskedett csak azon macik voltak. Nagyon eltalálták az ízlésemet. Liam pedig egy olyan plüss cicát vett nekem, melynek nyakörvén egy piros szív medál lógott " I Love You". Husi cicuska, imádom a plüssöket. Mindenkinek tetszett az amivel megleptük egymást. A csomagolópapírral borított nappaliban megkereste Geoff a TV-t és egy DVD-t tett be. Liam mellettem sóhajtott egy nagyot és tenyérebe temette csodás arcát.

- Mi az Liam?- Simítottam végig a hatán.

- Régi családi videók.- nyöszörögve közölte velem, amin csak mosolyogtam.

- Ne szenvedj! Emeld fel a buksidat és nézd!- adtam neki egy puszit fej felemelés jutalma ként.