Na szóval a rész technikai okok miatt jön ilyen későn. Ugye előző résznél írtam, hogy rendszerességet szettnék bevezetni ami avval járt, hogy pár részt előre meg kellet írnom. Most lenne az a kérdés ami TITEKET ÉRINT. MIKOR SZERETNÉTEK, HOGY KIRAKJAM A FRISS RÉSZEKET? PÉNTEKEN VAGY SZOMBATON? Ez a ti döntésetek komiban avagy közvélemény kutatásban várom válaszaitok (bal oldalon lesz található rögtön a bejezés mellet).
Na nem is jártatom a számat tovább!
Remélem tetszik!
Jó olvasást!
Komizzatok légyszi!
Puszi: Do
Beugrottunk még gyors egy plázába, beszerezni a hiányzó dolgokat. Útjaink ezáltal külön váltak, nehogy megtudjuk ki kinek mit vesz. Én legelőször egy ékszerboltba mentem , hogy válasszak valamit Ruthnak, Nicolának és Karennek. Hirtelen jobb nem jutott eszembe- minden lány szereti az égszert- hisz nem igazán ismerem őket, sőt a fiúmról se tudok semmit, szóval... Liam anyukájának egy szép nyakláncot találtam. Érdekes medál lógott rajta, de annál szebb és egyszerűbb volt. Az első szülött egy karkötőt kapott amin apró díszek csüngtek. A harmadig lány egy hasonló kiegészítőt kapott, mint nővére. Ezt követte a nehezebb feladat. Meg voltam lőve mit kéne vennem. Férfiaknak nem igazán vásároltam még. Úgy gondoltam, hogy nem árt egy is segítség kérés. Ruth már végzett így szívesen segített, Apukájának sikeresen választottunk egy karórát. Liam ajándéka pedig igazán tetszik, remélem neki is fog. Olyan 2-3 óra vásárlás után rengeteg csomaggal indultunk meg a kocsihoz, éppen csak befértek a szerzeményeink.
...
Arra lettem figyelmes, hogy lassítunk majd megállunk.
- Ébresztő drágám!- simított gyengéden végig az arcomon Liam.
Az ébresztésért cserébe puszit kapott. Az ajándékokat mindenki maga vitte be- egy kijelölt szobába-, Liam pedig a csomagokat is felpakolta. A szüleik nem voltak otthon, valami színházi darabot néztek meg- mint kiderült egy levélből. Felmentünk egy szobába.
- Ugye nem lesz gond, ha egy szobában leszünk?- jött oda hozzám.
Kezeit csípőmre helyezte és kiskutya szemekkel nézett az enyéimbe. Még levegőt is elfelejtettem venni. Gyönyörű az a szempár, egyszer megfog ölni.
- Nem. De ha netalántán holnapra is elfelejtenék mindent és lecsaplak valamivel előre is bocsi.- nevettem el magam.
- Nem fogom magamra venni, nyugi.- csatlakozott a nevetésemhez.
- Amúgy tényleg nem gond, hogy itt vagyok?
- Édesem, persze hogy nem. Te hozzám tartozol, evvel együtt a családomba is...- folytatta volna, de a tesói ránk "törtek"
- Bocsi öcsi, de őt most muszáj ellopnunk, majd vissza kapod... talán.- kacsintott rá ravaszul Nicola.
- Most komoly? Ne szívassatok!- "háborodott" fel.
- Komoly öcsikém! Majd hozzuk!- a konyhában kötöttem ki.
- Na szóval az hallottuk, hogy tudsz főzni és nagyon jól. Ezt a tehetségedet szeretnénk használni, persze ha nem bánod.- hadarták el felváltva.
- Dehogy! Örömmel segítek! Nagyon szeretek sütni, főzni. Mit is kell?- lékesedtem be.
- Mi valami különlegeset, de még is egyszerűen elkészíthetőre gondoltunk.
- Ümm... Töltött csirke valami salátával?
- Tökéletes lesz! Nyomás a boltba!- Ruth.
A boltban lányoknak ki adtam mit is vegyenek. Én kitaláltam, hogy sütök tortát. Csokis, karamellásra terveztem szivárvány piskótával és színes hadebkorral. Össze szedtem a hozzávalókat, fizettem és megvártam a két szőkeséget. Gyorsak voltak, így hamar "haza" értünk. Bepakoltunk a konyhába. Elmagyaráztam, hogy csinálják meg, majd én is nekiláttam a sütinek. Kikevertem a tésztát, majd különböző ételfestékeket tettem bele. Míg sült az alap megcsináltam kétféle tölteléket. Nagyjából egy időben lett kész az alap és a töltelék. Liam le is talált az illatokra, ugyan is a lányok is jól haladtak.
- Nézzenek oda ti főztök?!- csodálkozott el az egyetlen fiú.
- Haha, nem gúnyolódni, mert akkor nem kapsz a vacsiból!- Nicola.
Liam figyelmen kívül hagyva testvérét mögém lépett és átkarolta a derekamat,
- Mit ügyködsz szívem?
- Tortát.- mosolyodtam el.
- Mik azok a színes trutyik?
- Először is nem trutyi!- kentem az arcára kis rózsaszín habot amivel éppen díszítettem.- Másodszor, majd megtudod!
- Te kis gonosz!- "mászott" bele a lila habba és össze kent.
- Na ne már!- lettem "mérges".
Megfogtam a fehér "trutyit" és jó alaposan összemaszatoltam, mire én kéket kaptam. Megelégeltem és kizavartam a helyiségből ameddig megcsinálom. Persze takarításba segítenie kellet, nem ússza meg. Mire odáig jutottunk ő már tisztán tért vissza. Mire a rendrakással végeztünk hallottuk a kocsit, mivel a szülők megjöttek. Liam rég fent volt, mert meglógott.
- Li maci megjöttek anyukádék!- ugrottam rá, sunyiban kicsit össze kentem.
- Nyugi drágám! Na menny készülődni megvárlak!
- Szóval így nem tetszem... oké ezt megjegyeztem!- vágtam be a műdurcát.
- Erről szó nincs! Nagyon édesen nézel ki!- kacsintott rám.
- Haha! Na dobj ide valami ruhát, légyszi!
- Ümm... szerintem...
- Kuss Payne, milyen perverz lettél hirtelen!- szereztem magamnak ruhát.
Nagy küzdelmek árán levakartam magamról a habot és átöltöztem.
- Cica gyere!
- Milyen cica? Hol? Merre?- rohantam ki, egyenesen Liam karjaiba.
- Te! Gyere már! Hogy lehetsz ilyen lassú?
- Látom kötekedős hangulatban vagy!
- Bocsi, csak izgatott vagyok, hogy végre bemutathatlak a leendő anyósodnak, apósodnak.- mosolygott rám, majd megcsókolt.
Lementünk a konyhába ahol a szülők lányaikat dicsérték, háttal nekünk.
- Meglepetés!- kiáltottak fel a nővérei.
Karen ahogy meglátta fiát sírva egy nagy ölelésbe vonta. Anyukája illő üdvőzéles után Geoff is megtette.
- Anyu, apu szeretném bemutatni a barátnőmet, Dorothyt!
- Jó estét, örülök a találkozásnak!- köszöntem illedelmesen.
- Szia! Én Karen vagyok! Nyugodtan tegezz! Mi is őrölünk!- adott két puszit, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy megértettem.
- Szia, én pedig Geoff vagyok, nyugodtan tegezz engem is!- úgy köszöntött mint felesége.
1 megjegyzés:
Úohhhhh Immmmádomm! :D
Merry Christmas! :D
Megjegyzés küldése