2. évad/ 5. fejezet: Forró csoki

Sziasztok! 

    Köszönöm szépen a komit Dorinának és a sok oldal megjelenítést is. Megpróbáltam sietni, hát azt nem tudom mennyire sikerült, döntsétek el ti.
    Részről: Hát egy picikét rövid lett(sajnálom), de így jött össze. Lapos is lett(szerintem). Remélem azért tetszik.
    Új fejezet érkezésről: Hát nem tudom mikor tudok majd új részt hozni, mert most egy pályázatra kell írnom egy mesét, magyartanárom kérésére. Szóval most azt kell megírnom. Szeretnék kérni pár komit, jól esne 2-3 vagy több is.
   Ha esetleg olvasni szeretnél még tőlem valamit: Love, firends and singing time comes ; My life dificient ; Write center (egyenlőre pár KE* sztori van rajta és a barátnőmmel csináljuk); végül a novellás blogom ami eredetileg máshol működött (egyenlőre 1 novella van rajta, jól esne oda is komi), itt a mostani helye: One Direction-os novellák és rövid történetek
      Bocsi a sok pofázásért!

Imádlak, szeretlek titeket!

Jó olvasást!

Iratkozz fel!

Komizz!

Pipálj!

Puszi:

~1DodoPayne

- Hogy mi van? Mi? Ez, hogy lehetséges? Pont Dorothy?- egy kicsit hangosabban mondtam a kelleténél és sokkos állapotban. 

Az hogyan lehetséges, hogy belezúgott Dodoba? Nem is illenek össze, személyiségre, meg úgy máshogyan sem.

- Haver kussoljál már be!- szidott le Harry.

- Mi történt? Mi köze van hozzám?- jött oda hozzánk Do.

- Hát... izé... Harry... sze... szerzett egy nagy pókot és... és elnevezte Dorothynak. De, hogy miért az még számomra is rejtély.- a francba, hogy ilyen pletykás vagyok, majdnem kikotyogtam Harry titkát, ami marhára nem jött volna jól egyikünknek sem. 

- Hát oké, ezt megjegyeztem Hazza.- bokszolt gyengéden a vállába, bevágott egy műdurcit és elvonult Liamhez. 

Nagyon össze illenek. Szinte már tökéletes párt alkotnak. Olyan boldogok mikor egymással vannak. Na vissza a szerelmeshez. 

- Harry mesélj nekem! Próbáljuk meg valami megoldást találni a „ problémádra”...

- Srácok vége a szünetnek, színpadra! - szólalt meg a hangos bemondó. 

Próbáltunk még olyan 3-4 órát kisebb- nagyobb szünetekkel. Hulla fáradtak voltunk amire végeztünk. Sandyék éppen ekkor érkeztek meg valahonnan és hoztak nekünk forrócsokit, majd Összeszedtük cuccainkat és indultunk haza felé.

… ~ * Dorothy szemszöge * ~ …

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Louis hangosan elkezd értetlenkedni és a hangjában megdöbbenés és félelem hallatszott. Oda mentem hozzájuk mivel felfigyeltem a nevemre. Állítólag Harry szerzett egy nagy pókot aminek Dorothy nevet adta. Én bevágtam egy műdurcit és vissza mentem Liamhez. Pár perccel később próbálniuk kellet. Kihasználva ezt a csodás lehetőséget lecsaptam legjobb barátnőmre. (Nyugi Debiről meg Garryről sem feledkeztem meg, csak ők most elvannak egymással, beszélgetnek taglalják ezt a témát) 

- Wwwííííííííííííí, annyira örülök, hogy itt vagy. Nagyon hiányoztál. Ilyet többet ne merészelj csinálni.- csapott gyengéden fejbe, majd megölelt. 

- Rendben nem fogok, megígérem. Te is hiányoztál már nekem. Ide hívhatom Debiéket? 

- Hát persze. Szívesen megismerném őket. Elmegyünk sétálni velük? 

- Aham, akkor mennyünk.

 

Felálltunk, felszedtük a két új barátomat, majd indultunk a sétára. Útközben mindenki mindenkivel jól elbeszélgetett. Úgy határoztunk, hogy bemegyünk egy ilyen kis kávézó szerűségbe. Elvitelre rendeltünk, és a többieknek is. Debra szuper csokis forrócsokit rendelt, Garry kávét, Sandy kapucsínót, a többieknek meg magamnak egyszerű forrócsokit. Gyorsan készen lett, és mi is gyorsan odaértünk vele, mivel nem voltunk messze. Pont végeztek, így nyugodtan tudták meginni. Nagyon örültek az apró gesztusunknak.  Szegényeken nagyon látszódott, hogy már nagyon fáradtak. Félre húztam Liamet pár szóra. 

- Szia!- csókoltam meg.

- Szia édes!- simította meg az arcomat. 

- Lenne kedved megismerni a családom? 

- Ezer örömmel. De nem fognak utálni? Mit szolnak majd, ha meglátnak így?- mutat végig magán. 

- Nyugodj meg drágám. Nem fognak utálni, őket nem érdekli az, hogy hogyan nézel ki vagy épp mennyire vagy fáradt. Nekik csak az számít, hogy rendes legyél és szeressük egymást. Amúgy csak szólok tökéletesen nézel ki, számomra mindig. 

- Rendben, akkor vissza megyek a szállodába letusolok, átöltözök és mehetünk is. 

- Oksi. 

... ~ * Harry szemszöge * ~ ...

Az az idióta majdnem kikotyogta, még szerencse, hogy kitalált valamit. Bár nem kellet volna ekkora baromságot, ráadásul most be is durcizott, de tudom hogy csak színleli  Próbán a legtöbb érzelmes számnál az ő gyönyörű arca jelent meg magam előtt  Ez nem helyes, de nagyon nem. Csak ő jár a fejemben. Louis is hogy a jó francba akarja megoldani a "problémámat". Azt most megmondom, hogy ez nem fog neki sikerülni. Hiszen nem én irányítom az érzéseimet, maximum annyiban, hogy vissza tudom őket fogni és nem felszínre hozni. Csak kattogott az agyam ahogyan a számokat énekeljük. Vajon, hogyan csókol, milyen lehet őt átölelni és nem csak barátilag, milyen az amikor miattad boldog, milyen az ha a szeretetét érzed? Komolyan mondom, hogy be fogok csavarodni, tényleg szükségem van valakire akinek ezeket elmondhatom. Ez kizárólag csak is Louis lehet. Párszor letekingettem hozzá, nem feltűnően, egyszer csak feltűnt, hogy nincsenek ott, senki sem volt ott. Mire végeztünk ők is vissza értek egy pohár forró csokival mindenki számára. Igaz, hogy nem éppen a meleg italra volt szükségünk, de nagyon finom volt és a szándék a lényeg. 

... ~ *** ~ ...

Bocsi még egyszer a szar minőségért és a mennyiségért!