2. Évad/ 4 fejezet: Érzelmek

Sziasztok! 

     Sajnálom, hogy ennyire sokat késtem a résszel, de a lényeg, hogy most itt van. 
     Tettem ki 2 szavazást jobboldalra légyszi vegyétek használatba.
     Nagyon köszönöm azt a 2 komit, iszonyatosan jól estek(Dorina Dobai ezt a rész kb neked lehet köszönni, remélem most is számíthatok a komidra *Réka Cserei neked is köszönöm a rendszeres komenteket*).
     Ha nem lenne nagy kérés 2-3 komit szeretnék kapni, Megpróbálok igyekezni, de nem ígérek semmit. Remélem élvezettel és meglepődve fogjátok olvasni a részt.

Imádlak,szeretlek titeket!

Jó olvasást!

Iratkozz fel!

Komizz!

Pipálj!

Puszi:

~1DodoPayne

(saját szerkesztés)

Harry átölelt, majd elkezdett a fülebe suttogni, hogy még véletlenül se hallja meg senki se. 

- Úgy hiányoztál! Mondanék mást is, de az tök felesleges lenne.- adott egy puszi majd elengedett. 

Egy picit elfeledkeztem véletlenül az új barátaimról. Behívtam őket, majd bemutattam Debet és Gerryt. Jól fogadták őket, kedvesen beszéltek velük. 

... ~ Harry szemszöge ~ ...

Már azóta többet érzek Dorothy iránt mióta haza jöttünk Londonba. Ilyen még sosem volt, vagyis ilyen érzésem, pláne nem az egyik legjobb barátom csajával szemben. Az egészben az fáj a legjobban, hogy nagyon passzolnak egymáshoz és nagyon látszik rajtuk, hogy irtózatosan szeretik egymást. Eszem ágában se lenne közéjük állni, de a szívem erősebb az eszemnél  Törekedni fogok arra, hogy viszont szeressen, de ez soha nem fog megtörténni, sőt ennek az ellenkezője utálni fog Liammel együtt. De basszus nem én irányítom az érzéseimet. Amikor " józan " vagyok akkor természetesen a legkisebb jelét sem mutattam az egésznek.  Emlékeztek még arra mikor legelőször szakítottak? Na igen, akkor is én küldtem Niallt utána, hogy biztonságban tudjam. ÉS most jön a kérdés, hogy miért nem én mentem utána? Egyszerű. Lehet, hogy nem tudtam volna uralkodni az érzéseimen és akkor elveszítem még a barátságát, pluszba még Liamét is, amire nekem nagy szükségem van, hisz ő az " apukánk ". Mikor megtudtam, hogy elmegy valamennyi időre én kiakadtam, de lepleztem. Valahogy engem mér az a tudat kielégít valamilyen szintem, hogy itt van körülöttem, egy helyiségben. Mondjuk arról ne is beszéljük, hogy Li milyen állapotban volt. Szegény tökre a padlón volt. Próbáltunk életet verni belé, kevés sikerrel. Egyszer nagyon meguntam már ezt és kevésbé kedvesen kértem meg, hogy mozduljon ki velünk. Bevallom volt hátsó szándékom is evvel. Hátha talál egy egy másik lányt és esetleg lenne esélyem Dodonál. Egy szemét vagyok és a legrosszabb barát a világon. Mondjuk, ha valami úton-módon is sikerülne összejönnöm vele, szerintem akkor is Liamet szeretné úgy isten igazán  ez látszik rajta. Ahogy megpillantja azok a gyönyörű barna szemei felragyognak és olyan boldog lesz. Legalább boldog, csak az zavar, hogy nem velem. Ma jött vissza, mindenkinek okozva evvel egy boldogsági hullámot. Már majdnem kimondtam  kerek-perc, hogy én szerelmes vagyok belé, de " kijózanodtam". Hál istennek  Adtam neki egy puszit majd elengedtem. Picit értetlen feje volt aztán elment és vissza tért egy lánnyal és egy pasival. A lány szép volt, de nem az esetem. 

... ~ Liam szemszöge ~ ...

Annyira meglepett és boldog voltam mikor az öltözőmben megtaláltam Őt. Vissza jött az "életem", a számomra legfontosabb ember a világon. Most komolyan, hogy lehet így érezni valaki iránt? Áldom azt a napot mikor Ausztráliában koncerteztünk, meg azt, hogy eljöttek. Most, hogy így belegondolok nagyon szerencsés vagyok. Ha nem jönnek el akkor nem találkozunk talán soha. Soha nem tapasztalnám meg azokat az érzéseket amiket Ő vált ki belőlem. Én itt kijelentem, hogy bármi is történik én mindig szeretni fogom. Szeretném majd elvenni feleségül és gyerekeket tőle. Tudom, hogy túl komolyak a szándékaim 19 éves koromban, de ez ellen nem tudok mit tenni, így érzek és kész. 

- Szia drágám! Min gondolkoztál el ennyire?- jött oda hozzá is nyomot egy puszit számra. 

- Hát úgy mindenen. Hogy milyen szerencsés vagyok, hogy Ausztráliában rád találtam. Tudod? 

- Mit? 

- Hogy én mennyire szeretlek, annyira hogy szavakban nem tudom elmondani. Imádlak, te vagy a világon a legfontosabb számomra. Szeretlek kicsim.- öleltem magamhoz jó szorosan, majd megcsókoltam. 

- Még hogy te vagy a szerencsés? Mikor én csak álmodtam erről az egészről, hogy te a pasim leszel és szeretni fogsz. Hogy megcsókolsz, hogy magadhoz ölelsz. Én is imádlak és én is elmondhatatlanul szeretlek. 

Annyira jól estek a szavai, ilyenkor még jobban érzem, hogy szeret. Felfoghatatlan  hogy ennek a lánynak ennyire fontos legyek. Daninak csak a hírem kellet, soha nem mondott ilyenek nekem. Ha pedig mondta is, hogy szeret vagy pénz kellet neki vagy pedig szem forgatva mondta. A többiek már mondták, hogy kihasznál, de én nem hittem nekik. Áldom az istent, hogy megszabadultam tőle. 

... ~ Louis szemszöge ~ ...

Nagyon megörültem mikor megláttam Dorothyt egyrészt mert már hiányzott a mi kis társaságunkból, másrészt meg rossz volt látni Liam szenvedését. Bemutatta két új barátját. Debra nagyon csinos lány. Csak kár, hogy van barátja. Ez az én szerencsém. Világéletemben szerencsétlen voltam ilyen téren. Láttam, hogy Harry le van hangolva valami miatt. Oda mentem hozzá.

- Helló. Mi a baj?

- Öhh... semmi!?

- Aha persze, na ki vele!

- De ne mond el senkinek soha, ha kínoznak vagy a sárgarépáidat vagy Kevint. Soha senkinek! Vagy kiherélek, a répáidat oda adom a nyulaknak, Kevint meg elrakom. 

- Uhh haver eléggé komoly lehet a gond. Bennem bízhatsz nem mondok senkinek semmit.

- Öhh... hát... izé... én-én... öhh... szerelmes vagyok Dorothyba.- utolsó három szót alig halhatóan közölte velem és a tenyerébe temette a fejét.