2. évad/ 5. fejezet: Forró csoki

Sziasztok! 

    Köszönöm szépen a komit Dorinának és a sok oldal megjelenítést is. Megpróbáltam sietni, hát azt nem tudom mennyire sikerült, döntsétek el ti.
    Részről: Hát egy picikét rövid lett(sajnálom), de így jött össze. Lapos is lett(szerintem). Remélem azért tetszik.
    Új fejezet érkezésről: Hát nem tudom mikor tudok majd új részt hozni, mert most egy pályázatra kell írnom egy mesét, magyartanárom kérésére. Szóval most azt kell megírnom. Szeretnék kérni pár komit, jól esne 2-3 vagy több is.
   Ha esetleg olvasni szeretnél még tőlem valamit: Love, firends and singing time comes ; My life dificient ; Write center (egyenlőre pár KE* sztori van rajta és a barátnőmmel csináljuk); végül a novellás blogom ami eredetileg máshol működött (egyenlőre 1 novella van rajta, jól esne oda is komi), itt a mostani helye: One Direction-os novellák és rövid történetek
      Bocsi a sok pofázásért!

Imádlak, szeretlek titeket!

Jó olvasást!

Iratkozz fel!

Komizz!

Pipálj!

Puszi:

~1DodoPayne

- Hogy mi van? Mi? Ez, hogy lehetséges? Pont Dorothy?- egy kicsit hangosabban mondtam a kelleténél és sokkos állapotban. 

Az hogyan lehetséges, hogy belezúgott Dodoba? Nem is illenek össze, személyiségre, meg úgy máshogyan sem.

- Haver kussoljál már be!- szidott le Harry.

- Mi történt? Mi köze van hozzám?- jött oda hozzánk Do.

- Hát... izé... Harry... sze... szerzett egy nagy pókot és... és elnevezte Dorothynak. De, hogy miért az még számomra is rejtély.- a francba, hogy ilyen pletykás vagyok, majdnem kikotyogtam Harry titkát, ami marhára nem jött volna jól egyikünknek sem. 

- Hát oké, ezt megjegyeztem Hazza.- bokszolt gyengéden a vállába, bevágott egy műdurcit és elvonult Liamhez. 

Nagyon össze illenek. Szinte már tökéletes párt alkotnak. Olyan boldogok mikor egymással vannak. Na vissza a szerelmeshez. 

- Harry mesélj nekem! Próbáljuk meg valami megoldást találni a „ problémádra”...

- Srácok vége a szünetnek, színpadra! - szólalt meg a hangos bemondó. 

Próbáltunk még olyan 3-4 órát kisebb- nagyobb szünetekkel. Hulla fáradtak voltunk amire végeztünk. Sandyék éppen ekkor érkeztek meg valahonnan és hoztak nekünk forrócsokit, majd Összeszedtük cuccainkat és indultunk haza felé.

… ~ * Dorothy szemszöge * ~ …

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Louis hangosan elkezd értetlenkedni és a hangjában megdöbbenés és félelem hallatszott. Oda mentem hozzájuk mivel felfigyeltem a nevemre. Állítólag Harry szerzett egy nagy pókot aminek Dorothy nevet adta. Én bevágtam egy műdurcit és vissza mentem Liamhez. Pár perccel később próbálniuk kellet. Kihasználva ezt a csodás lehetőséget lecsaptam legjobb barátnőmre. (Nyugi Debiről meg Garryről sem feledkeztem meg, csak ők most elvannak egymással, beszélgetnek taglalják ezt a témát) 

- Wwwííííííííííííí, annyira örülök, hogy itt vagy. Nagyon hiányoztál. Ilyet többet ne merészelj csinálni.- csapott gyengéden fejbe, majd megölelt. 

- Rendben nem fogok, megígérem. Te is hiányoztál már nekem. Ide hívhatom Debiéket? 

- Hát persze. Szívesen megismerném őket. Elmegyünk sétálni velük? 

- Aham, akkor mennyünk.

 

Felálltunk, felszedtük a két új barátomat, majd indultunk a sétára. Útközben mindenki mindenkivel jól elbeszélgetett. Úgy határoztunk, hogy bemegyünk egy ilyen kis kávézó szerűségbe. Elvitelre rendeltünk, és a többieknek is. Debra szuper csokis forrócsokit rendelt, Garry kávét, Sandy kapucsínót, a többieknek meg magamnak egyszerű forrócsokit. Gyorsan készen lett, és mi is gyorsan odaértünk vele, mivel nem voltunk messze. Pont végeztek, így nyugodtan tudták meginni. Nagyon örültek az apró gesztusunknak.  Szegényeken nagyon látszódott, hogy már nagyon fáradtak. Félre húztam Liamet pár szóra. 

- Szia!- csókoltam meg.

- Szia édes!- simította meg az arcomat. 

- Lenne kedved megismerni a családom? 

- Ezer örömmel. De nem fognak utálni? Mit szolnak majd, ha meglátnak így?- mutat végig magán. 

- Nyugodj meg drágám. Nem fognak utálni, őket nem érdekli az, hogy hogyan nézel ki vagy épp mennyire vagy fáradt. Nekik csak az számít, hogy rendes legyél és szeressük egymást. Amúgy csak szólok tökéletesen nézel ki, számomra mindig. 

- Rendben, akkor vissza megyek a szállodába letusolok, átöltözök és mehetünk is. 

- Oksi. 

... ~ * Harry szemszöge * ~ ...

Az az idióta majdnem kikotyogta, még szerencse, hogy kitalált valamit. Bár nem kellet volna ekkora baromságot, ráadásul most be is durcizott, de tudom hogy csak színleli  Próbán a legtöbb érzelmes számnál az ő gyönyörű arca jelent meg magam előtt  Ez nem helyes, de nagyon nem. Csak ő jár a fejemben. Louis is hogy a jó francba akarja megoldani a "problémámat". Azt most megmondom, hogy ez nem fog neki sikerülni. Hiszen nem én irányítom az érzéseimet, maximum annyiban, hogy vissza tudom őket fogni és nem felszínre hozni. Csak kattogott az agyam ahogyan a számokat énekeljük. Vajon, hogyan csókol, milyen lehet őt átölelni és nem csak barátilag, milyen az amikor miattad boldog, milyen az ha a szeretetét érzed? Komolyan mondom, hogy be fogok csavarodni, tényleg szükségem van valakire akinek ezeket elmondhatom. Ez kizárólag csak is Louis lehet. Párszor letekingettem hozzá, nem feltűnően, egyszer csak feltűnt, hogy nincsenek ott, senki sem volt ott. Mire végeztünk ők is vissza értek egy pohár forró csokival mindenki számára. Igaz, hogy nem éppen a meleg italra volt szükségünk, de nagyon finom volt és a szándék a lényeg. 

... ~ *** ~ ...

Bocsi még egyszer a szar minőségért és a mennyiségért!

2. Évad/ 4 fejezet: Érzelmek

Sziasztok! 

     Sajnálom, hogy ennyire sokat késtem a résszel, de a lényeg, hogy most itt van. 
     Tettem ki 2 szavazást jobboldalra légyszi vegyétek használatba.
     Nagyon köszönöm azt a 2 komit, iszonyatosan jól estek(Dorina Dobai ezt a rész kb neked lehet köszönni, remélem most is számíthatok a komidra *Réka Cserei neked is köszönöm a rendszeres komenteket*).
     Ha nem lenne nagy kérés 2-3 komit szeretnék kapni, Megpróbálok igyekezni, de nem ígérek semmit. Remélem élvezettel és meglepődve fogjátok olvasni a részt.

Imádlak,szeretlek titeket!

Jó olvasást!

Iratkozz fel!

Komizz!

Pipálj!

Puszi:

~1DodoPayne

(saját szerkesztés)

Harry átölelt, majd elkezdett a fülebe suttogni, hogy még véletlenül se hallja meg senki se. 

- Úgy hiányoztál! Mondanék mást is, de az tök felesleges lenne.- adott egy puszi majd elengedett. 

Egy picit elfeledkeztem véletlenül az új barátaimról. Behívtam őket, majd bemutattam Debet és Gerryt. Jól fogadták őket, kedvesen beszéltek velük. 

... ~ Harry szemszöge ~ ...

Már azóta többet érzek Dorothy iránt mióta haza jöttünk Londonba. Ilyen még sosem volt, vagyis ilyen érzésem, pláne nem az egyik legjobb barátom csajával szemben. Az egészben az fáj a legjobban, hogy nagyon passzolnak egymáshoz és nagyon látszik rajtuk, hogy irtózatosan szeretik egymást. Eszem ágában se lenne közéjük állni, de a szívem erősebb az eszemnél  Törekedni fogok arra, hogy viszont szeressen, de ez soha nem fog megtörténni, sőt ennek az ellenkezője utálni fog Liammel együtt. De basszus nem én irányítom az érzéseimet. Amikor " józan " vagyok akkor természetesen a legkisebb jelét sem mutattam az egésznek.  Emlékeztek még arra mikor legelőször szakítottak? Na igen, akkor is én küldtem Niallt utána, hogy biztonságban tudjam. ÉS most jön a kérdés, hogy miért nem én mentem utána? Egyszerű. Lehet, hogy nem tudtam volna uralkodni az érzéseimen és akkor elveszítem még a barátságát, pluszba még Liamét is, amire nekem nagy szükségem van, hisz ő az " apukánk ". Mikor megtudtam, hogy elmegy valamennyi időre én kiakadtam, de lepleztem. Valahogy engem mér az a tudat kielégít valamilyen szintem, hogy itt van körülöttem, egy helyiségben. Mondjuk arról ne is beszéljük, hogy Li milyen állapotban volt. Szegény tökre a padlón volt. Próbáltunk életet verni belé, kevés sikerrel. Egyszer nagyon meguntam már ezt és kevésbé kedvesen kértem meg, hogy mozduljon ki velünk. Bevallom volt hátsó szándékom is evvel. Hátha talál egy egy másik lányt és esetleg lenne esélyem Dodonál. Egy szemét vagyok és a legrosszabb barát a világon. Mondjuk, ha valami úton-módon is sikerülne összejönnöm vele, szerintem akkor is Liamet szeretné úgy isten igazán  ez látszik rajta. Ahogy megpillantja azok a gyönyörű barna szemei felragyognak és olyan boldog lesz. Legalább boldog, csak az zavar, hogy nem velem. Ma jött vissza, mindenkinek okozva evvel egy boldogsági hullámot. Már majdnem kimondtam  kerek-perc, hogy én szerelmes vagyok belé, de " kijózanodtam". Hál istennek  Adtam neki egy puszit majd elengedtem. Picit értetlen feje volt aztán elment és vissza tért egy lánnyal és egy pasival. A lány szép volt, de nem az esetem. 

... ~ Liam szemszöge ~ ...

Annyira meglepett és boldog voltam mikor az öltözőmben megtaláltam Őt. Vissza jött az "életem", a számomra legfontosabb ember a világon. Most komolyan, hogy lehet így érezni valaki iránt? Áldom azt a napot mikor Ausztráliában koncerteztünk, meg azt, hogy eljöttek. Most, hogy így belegondolok nagyon szerencsés vagyok. Ha nem jönnek el akkor nem találkozunk talán soha. Soha nem tapasztalnám meg azokat az érzéseket amiket Ő vált ki belőlem. Én itt kijelentem, hogy bármi is történik én mindig szeretni fogom. Szeretném majd elvenni feleségül és gyerekeket tőle. Tudom, hogy túl komolyak a szándékaim 19 éves koromban, de ez ellen nem tudok mit tenni, így érzek és kész. 

- Szia drágám! Min gondolkoztál el ennyire?- jött oda hozzá is nyomot egy puszit számra. 

- Hát úgy mindenen. Hogy milyen szerencsés vagyok, hogy Ausztráliában rád találtam. Tudod? 

- Mit? 

- Hogy én mennyire szeretlek, annyira hogy szavakban nem tudom elmondani. Imádlak, te vagy a világon a legfontosabb számomra. Szeretlek kicsim.- öleltem magamhoz jó szorosan, majd megcsókoltam. 

- Még hogy te vagy a szerencsés? Mikor én csak álmodtam erről az egészről, hogy te a pasim leszel és szeretni fogsz. Hogy megcsókolsz, hogy magadhoz ölelsz. Én is imádlak és én is elmondhatatlanul szeretlek. 

Annyira jól estek a szavai, ilyenkor még jobban érzem, hogy szeret. Felfoghatatlan  hogy ennek a lánynak ennyire fontos legyek. Daninak csak a hírem kellet, soha nem mondott ilyenek nekem. Ha pedig mondta is, hogy szeret vagy pénz kellet neki vagy pedig szem forgatva mondta. A többiek már mondták, hogy kihasznál, de én nem hittem nekik. Áldom az istent, hogy megszabadultam tőle. 

... ~ Louis szemszöge ~ ...

Nagyon megörültem mikor megláttam Dorothyt egyrészt mert már hiányzott a mi kis társaságunkból, másrészt meg rossz volt látni Liam szenvedését. Bemutatta két új barátját. Debra nagyon csinos lány. Csak kár, hogy van barátja. Ez az én szerencsém. Világéletemben szerencsétlen voltam ilyen téren. Láttam, hogy Harry le van hangolva valami miatt. Oda mentem hozzá.

- Helló. Mi a baj?

- Öhh... semmi!?

- Aha persze, na ki vele!

- De ne mond el senkinek soha, ha kínoznak vagy a sárgarépáidat vagy Kevint. Soha senkinek! Vagy kiherélek, a répáidat oda adom a nyulaknak, Kevint meg elrakom. 

- Uhh haver eléggé komoly lehet a gond. Bennem bízhatsz nem mondok senkinek semmit.

- Öhh... hát... izé... én-én... öhh... szerelmes vagyok Dorothyba.- utolsó három szót alig halhatóan közölte velem és a tenyerébe temette a fejét.