2. ÉVAD/ 14. fejezet: Emlék...

Sziasztok! Meg jöttem az új résszel! A következő majd jön, ha jó kedvemben vagyok akkor már jövőhét pénteken! Köszönöm azt az egy komit is, örültem neki. Legalább több mint a semmi.

Jó olvasást!

Komizzatok!

Puszi:

1DodoPayne

Bemutatás után leültünk vacsorázni. Nagy mesélésbe kezdtek. Liam élménybeszámolót tartott nagy vonalakban, hogy mi volt vele az elmúlt hónapokban csak úgy mint a család többi tagja is. Az ételt nagyon finomra elkészítették a lányok, tetszésemet jeleztem is feléjük. Nicola elpakolt és hozta a desszertet. Tetszett neki kinézetre, na meg ízre is. Megdicsértek, ami nagyon jól esett. Liamtől még puszit is kaptam. Segítettem a lányoknak mosogatni és rendbe tenni a konyhát. Addig a szülők rég nem látott fiúkkal bementek a nappaliba beszélgetni. Néha- néha a mi beszélgetésünkbe bele hallatszott a nevetésük. Gyorsan végeztünk, szóval csatlakoztunk mi is. Liam mellé akartam ülni, de megakadályozott benne, az ölébe húzott.

- Hiányoztál!- súgta a fülembe és egy puszit adott a pofimra.

- Jaj, de cukik vagytok!- mosolygott Ruth, én meg teljesen elpirultam.

Folytattuk a beszélgetést. Nem éreztem azt, hogy ki lennék rekesztve, hiszen bele vontak a csevegésbe engem is. Sokáig voltunk fent, de bőven volt témánk.

Lassacskán mindenki elfáradt így elvonultunk aludni. Most csak abban reménykedek, hogy nem fogok elfelejteni semmit.

- Min gondolkozol?

- Úgy... mindenen. Nagyon kedvesek a szüleid meg a nővéreid is. Nagyon jó volt ez a nap és nem szeretném elfelejteni.- szomorodtam el a végén.

Nagyon rossz, hogy szinte nem tudok semmit sem Liamről. És neki milyen lehet már? A barátnője nem is tudott róla a nap elején és még most is keveset. Nagyra becsülöm a kitartását és türelmét...

- Tudom, hogy emlékezni fogsz!- ölelt magához biztatóan.

- Köszi a biztatást!- adtam neki egy puszit.- Álmos vagyok!

- Akkor nyomás aludni!

...

Reggel tudatlanságra ébredtem és a fejem is szörnyen fájt, na remek! Komolyan mintha másnapos lennék. Uhh, nagyon egy idegesítő dolog. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Bár ne tettem volna! Nagyon megijedtem. oly' annyira, hogy egy sikoly is elhagyta a számat. Egy srác mászkált a szobában alsógatyában... Nem emlékszem semmire! Ki ő? Én hol vagyok? A francba!

- Öhh...- hát ez is értelmes volt.

Rám kapta tekintetét. Fogalmam sem volt mit kéne tennem. Kipattantam és a fürdőbe rohantam, amit úgy találtam meg, hogy nyitva volt az ajtó. Becsuktam és bezártam az ajtót. A csaphoz mentem, hogy leöblítsem az arcomat egy kis hideg vízzel a lenyugodásom érdekében. Valami hangos koppanással belesett a lefolyóba. Szerencsére eléggé nagy volt ahhoz, hogy ne mennyen le rajta. Kivettem és leültem vele a kádszélére. Nézegeti kezdtem, forgattam és egyszer megakadt a szemem egy feliraton, ezen a csodálatos nyakláncon. Mindössze egy szó állt rajta " Liam". Ahogy elolvastam és végig simítottam a gravírozáson a szívem nagyot dobbant. Az arcomon megjelent egy lágy mosoly, s magam elé meredve halkan kicsúszott a számon ez az egy csodás név. Igen! Nagy fejfájással és iszonyat lassan emlékképek kúsztak be a fejembe. Olyan volt mintha minden örömteli pillanatot újra átéltem volna. Örömömben elkezdtek folyni a könnyeim. Nagyon örültem, mert így valószínű, hogy rendbe jöttem és maradnak az emlékek. Kivágtam az ajtót és egy szomorkás Liamet láttam az ágyon ücsörögni. Oda mentem hozzá, kezemet hátára simítottam.

- Mi a baj drágám?- mosolyogtam.

- Hát... Várjunk csak drágámnak szólítottál?- csillant fel a szeme.

- Igen! Vissza tért az emlékezetem, ennek segítségével.- nyújtottam át neki a nyakláncot.

- Nagyon- nagyon örülök! Istenem!...- magához ölelt és percekig így voltunk.

Éhes lettem ami igazán akkor tudatosult bennem mikor a hasam hangot adott neki. Nevetni kezdtünk és lementünk a konyhába. Karen gondoskodó anyaként szorgoskodott, míg a lányok álmosan üldögéltek a székeken, Geoff pedig valami újságot olvasott.

- Jó reggelt! Mi lesz a reggeli anyu?- ment oda Liam a tűzhelyhez és a "szakácsunknak" adott egy puszit, kis cuki.

- Jó reggelt!- köszöntem én is és helyet foglaltam ott ahol tegnap ültem.

- Omlett. Amúgy nektek is jó reggelt! Pár perc és már készen is lesz.- míg Karen közölte ezt Liam már ide is ért.

Nem maradhatott el a reggeli testvér szeretet sem. Liam kiröhögte nővéreit a komás fejük miatt. Azt meg kell hagyni tényleg viccesen néztek ki. A lányok egy-egy nyelvöltéssel reagáltak. A fincsi reggeli után fel lettünk zavarva készülődni, mert el kell hagynunk a házat nekünk "gyerekeknek". Náluk az a szokás, hogy a "gyerekek" elhagyják a hazát míg ők feldíszítik a fát, elkészítik az ünnepi menüt és elhelyezik az ajándékokat. Még van egy érdekesség az ajándékokkal kapcsolatban! A csomagoláson csak az szerepel kinek a részére szól az ajándék, aki pedig kapja annak ki kell találnia kitől kapta. Olyan jó szokás ez. Legalábbis nekem tetszik. Nálunk a karácsony úgy működik, hogy anyuék az öcsinek vesznek ajándékot és mi Joshal némi pénzt kapunk avval a kijelentéssel, hogy túl nagyok vagyunk és nem tudnak mit venni...

Le vittük az ajándékokat és egy- számomra eddig ismeretlen- szobába vittük be. Vissza mentünk készülődni. Melegen öltöztünk, mert korcsolyázni mentünk. Személy szerint én imádok, szóval nagyon örültem neki. Indulásra készen álltunk a nappaliban és egymáson röhögtünk. Úgy néztünk ki mint az eszkimók. Nagy nehezen elindultunk. Liam össze kulcsolta kezeinket és megindultunk a fagyban. Határozottan kulturáltabban módon közlekedtünk, mint mikor itt vannak a srácok. Az utat ismételten beszélgetéssel töltöttük. Kifaggattam a lányokat hogyan állnak pasi téren. Mindketten boldog párkapcsolatban élnek. Nagy vidáman meséltek szerelmükről. Mikor félig- meddig végeztek, már oda is értünk. Szegény Liam már kikészült, neki ez túl sok érzelgés volt egyszerre.

- Amúgy lányok ti tudtok korcsolyázni?

- Öhh... én örülök, ha állva maradok...- Ruth.

- Csatlakozom.

Párperc noszogatás kellet mire sikerült feltuszkolnunk a jégre őket. Először csak bizonytalanul álltak a korlátnál a Payne család tagjai. Meg egyeztünk, hogy mindenkinek segítek átjutni a másik oldalra egyesével. Először Ruthot fogtam kézen, aki nagyon párázott, de a felétől már élvezte. Vissza csúsztam, Nicolát is átvezettem. Lányok elindultak együtt a pályán. Vissza mentem Liamhez.

- Na mi az elfejtetted, hogyan kell?- piszkáltam egy kicsit.

- Ne szemtelenkedj! És ha igen?! Szeretem ha tanítasz.

- Na gyere!- fogtam meg a kezét.

Kicsit arrébb jöttünk a korláttól negáltam és kicsit odébb mentem.

- Na gyere ide!

- Mit kapok érte?

- Ha idejössz megtudod!- kacsintottam rá.

Több se kellet neki elindult, eközben én hátráltam. A korlátnál utol ért.

- Na hol a jutalmam?- jött még közelebb.

Kezével a korlátnál támaszkodott evvel élére, hogy "fogságba" kerüljek.

- Ümm... nem is tudom.- húztam kicsit az agyát. végül megcsókoltam.

- Nagyon ügyes vagy!- dicsértem meg.

- Csak mert jó a tanárom és a tanítási módszere.- kacsintott rám.

- Amúgy láttad, hogy belejöttek a tesóid?

- Elszóltad magad!- röhögött fel és kapta elő a telefonját.

Nicola és Ruth akkorát estek, szegények. Szerencsére semmi komoly baj nem történt, mert röhögve próbáltak felkelni több-kevesebb sikerrel. Oda mentünk hozzájuk és segítettünk, vagyis csak akartunk, nem igazán jött össze. Ahogy felsegítettük őket, lerántottak magukhoz így egy nagy kupacot alkotva. Liam nagyon rákattant a fotózásra, így ezt is muszáj volt megörökítenie, hogy mi a jégen egy kupacban fetrengünk. Ez után felálltam bele kapaszkodtam a korlátba felsegítettem Nicolát aztán Ruthot és végül Liamet szedtük össze közös erővel. Még elütöttünk itt egy kis időt, aztán elmentünk sétálni és valami kávézót keresni. Szőkeségeink tettek egy javaslatot egy helyre amit nagyon szeretnek, szóval a vezetésükkel oda indultunk. Amire oda értünk teljesen kiszáradtunk, mindenkinek annyit járt a szája. Jóleső meleg fogadott minket a kellemes, családias hangulatú helyiségben. Egy eldugottabb helyre ültünk le. Egy fiatalabb felszolgáló srác jött ki hozzánk. Le adtuk neki a négy tea rendelést. Elfogyasztottuk, fizettünk és távoztunk. Csak hétre mehettünk "haza" szóval elkellet töltenünk valamivel az időt. Közös megegyezés alapján ebédelni mentünk, aztán pedig céltalanul flangáltunk a városban. Pont hétre értünk vissza...

---
Helyesírási hibákért elnézést!

2. ÉVAD/ 13. fejezet: A Payne család

Sziasztok drágáim! Élek még! És ti? Remélem még van itt valaki és nem egy kísértet hely lett ebből a blogból. Köszönöm az egy komit :) ! Többiek hová tűntek? :O Jelenleg a 8479 oldal megjelenésem volt 2012. 05. 31 óta. Ennek nagyon örülök! :) Szeretlek titeket!
Na szóval a rész technikai okok miatt jön ilyen későn. Ugye előző résznél írtam, hogy rendszerességet szettnék bevezetni ami avval járt, hogy pár részt előre meg kellet írnom. Most lenne az a kérdés ami TITEKET ÉRINT. MIKOR SZERETNÉTEK, HOGY KIRAKJAM A FRISS RÉSZEKET? PÉNTEKEN VAGY SZOMBATON? Ez a ti döntésetek komiban avagy közvélemény kutatásban várom válaszaitok (bal oldalon lesz található rögtön a bejezés mellet).

Na nem is jártatom a számat tovább!

Remélem tetszik!

Jó olvasást!

Komizzatok légyszi!

Puszi: Do

Beugrottunk még gyors egy plázába, beszerezni a hiányzó dolgokat. Útjaink ezáltal külön váltak, nehogy megtudjuk ki kinek mit vesz. Én legelőször egy ékszerboltba mentem , hogy válasszak valamit Ruthnak, Nicolának és Karennek. Hirtelen jobb nem jutott eszembe- minden lány szereti az égszert- hisz nem igazán ismerem őket, sőt a fiúmról se tudok semmit, szóval... Liam anyukájának egy szép nyakláncot találtam. Érdekes medál lógott rajta, de annál szebb és egyszerűbb volt. Az első szülött egy karkötőt kapott amin apró díszek csüngtek. A harmadig lány egy hasonló kiegészítőt kapott, mint nővére. Ezt követte a nehezebb feladat. Meg voltam lőve mit kéne vennem. Férfiaknak nem igazán vásároltam még. Úgy gondoltam, hogy nem árt egy is  segítség kérés. Ruth már végzett így szívesen segített, Apukájának sikeresen választottunk egy karórát. Liam ajándéka pedig igazán tetszik, remélem neki is fog. Olyan 2-3 óra vásárlás után rengeteg csomaggal indultunk meg a kocsihoz, éppen csak befértek a szerzeményeink. 

...

Arra lettem figyelmes, hogy lassítunk majd megállunk.

- Ébresztő drágám!- simított gyengéden végig az arcomon Liam.

Az ébresztésért cserébe puszit kapott. Az ajándékokat mindenki maga vitte be- egy kijelölt szobába-, Liam pedig a csomagokat is felpakolta. A szüleik nem voltak otthon, valami színházi darabot néztek meg- mint kiderült egy levélből. Felmentünk egy szobába.

- Ugye nem lesz gond, ha egy szobában leszünk?- jött oda hozzám.

Kezeit csípőmre helyezte és kiskutya szemekkel nézett az enyéimbe. Még levegőt is elfelejtettem venni. Gyönyörű az a szempár, egyszer megfog ölni.

- Nem. De ha netalántán holnapra is elfelejtenék mindent és lecsaplak valamivel előre is bocsi.- nevettem el magam.

- Nem fogom magamra venni, nyugi.- csatlakozott a nevetésemhez. 

- Amúgy tényleg nem gond, hogy itt vagyok?

- Édesem, persze hogy nem. Te hozzám tartozol, evvel együtt a családomba is...- folytatta volna, de a tesói ránk "törtek"

- Bocsi öcsi, de őt most muszáj ellopnunk, majd vissza kapod... talán.- kacsintott rá ravaszul Nicola.

- Most komoly? Ne szívassatok!- "háborodott" fel.

- Komoly öcsikém! Majd hozzuk!- a konyhában kötöttem ki.

- Na szóval az hallottuk, hogy tudsz főzni és nagyon jól. Ezt a tehetségedet szeretnénk használni, persze ha nem bánod.- hadarták el felváltva. 

- Dehogy! Örömmel segítek! Nagyon szeretek sütni, főzni. Mit is kell?- lékesedtem be.

- Mi valami különlegeset, de még is egyszerűen elkészíthetőre gondoltunk.

- Ümm... Töltött csirke valami salátával?

- Tökéletes lesz! Nyomás a boltba!- Ruth. 

A boltban lányoknak ki adtam mit is vegyenek. Én kitaláltam, hogy sütök tortát. Csokis, karamellásra terveztem szivárvány piskótával és színes hadebkorral. Össze szedtem a hozzávalókat, fizettem és megvártam a két szőkeséget. Gyorsak voltak, így hamar "haza" értünk. Bepakoltunk a konyhába. Elmagyaráztam, hogy  csinálják meg, majd én is nekiláttam a sütinek. Kikevertem a tésztát, majd különböző ételfestékeket tettem bele. Míg sült az alap megcsináltam kétféle tölteléket. Nagyjából egy időben lett kész az alap és a töltelék. Liam le is talált az illatokra, ugyan is a lányok is jól haladtak.

- Nézzenek oda ti főztök?!- csodálkozott el az egyetlen fiú.

- Haha, nem gúnyolódni, mert akkor nem kapsz a vacsiból!- Nicola.

Liam figyelmen kívül hagyva testvérét mögém lépett és átkarolta a derekamat, 

- Mit ügyködsz szívem?

- Tortát.- mosolyodtam el.

- Mik azok a színes trutyik?

- Először is nem trutyi!- kentem az arcára kis rózsaszín habot amivel éppen díszítettem.- Másodszor, majd megtudod!

- Te kis gonosz!- "mászott" bele a lila habba és össze kent.

- Na ne már!- lettem "mérges".

Megfogtam a fehér "trutyit" és jó alaposan összemaszatoltam, mire én kéket kaptam. Megelégeltem és kizavartam a helyiségből ameddig megcsinálom. Persze takarításba segítenie kellet, nem ússza meg. Mire odáig jutottunk ő már tisztán tért vissza. Mire a rendrakással végeztünk hallottuk a kocsit, mivel a szülők megjöttek. Liam rég fent volt, mert meglógott. 

- Li maci megjöttek anyukádék!- ugrottam rá, sunyiban kicsit össze kentem. 

- Nyugi drágám! Na menny készülődni megvárlak!

- Szóval így nem tetszem... oké ezt megjegyeztem!- vágtam be a műdurcát.

- Erről szó nincs! Nagyon édesen nézel ki!- kacsintott rám.

- Haha! Na dobj ide valami ruhát, légyszi!

- Ümm... szerintem...

- Kuss Payne, milyen perverz lettél hirtelen!- szereztem magamnak ruhát.

Nagy küzdelmek árán levakartam magamról a habot és átöltöztem. 

- Cica gyere!

- Milyen cica? Hol? Merre?- rohantam ki, egyenesen Liam karjaiba.

- Te! Gyere már! Hogy lehetsz ilyen lassú?

- Látom kötekedős hangulatban vagy!

- Bocsi, csak izgatott vagyok, hogy végre bemutathatlak a leendő anyósodnak, apósodnak.- mosolygott rám, majd megcsókolt.

Lementünk a konyhába ahol a szülők lányaikat dicsérték, háttal nekünk.

- Meglepetés!- kiáltottak fel a nővérei.

Karen ahogy meglátta fiát sírva egy nagy ölelésbe vonta. Anyukája illő üdvőzéles után Geoff is megtette. 

- Anyu, apu szeretném bemutatni a barátnőmet, Dorothyt!

- Jó estét, örülök a találkozásnak!- köszöntem illedelmesen.

- Szia! Én Karen vagyok! Nyugodtan tegezz! Mi is őrölünk!- adott két puszit, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy megértettem. 

- Szia, én pedig Geoff vagyok, nyugodtan tegezz engem is!- úgy köszöntött mint felesége.

2 ÉVAD/ 12. fejezet: Reptéren

Ümmm... Sziasztok! Örömmel jelentem élek! És ti? Én nem úgy vettem észre! Sajnálattal láttam, hogy mivel megszüntetettem a komi határt már szinte senki nem is komizott (tisztelet neked kedves névtelen). Nem mondom nagyon rosszul esett. Biztos én csinálok valamit rosszul! Igaz Augusztus 29-én volt utoljára rész, de akkor is. Sajnos huzamosabb ideig ihlet hiány volt. Van ezen kívül még egy blogom, azon is "dolgoznom" kell. Írok egy novellát (aminek kiadását tervezem), na meg még mellé egy-két novella. Fejemben már van még egy történet... Na meg a tanulás, belekén húznom, hiszen 2 év (ha ezt nem vesszük bele) és itt az érettségi, én meg azon parázok, hogy meghúznak... Jó nem kéne kifogásokat keresnem és nem is azt teszem, csak gondoltam, ha leírom miben vagyok benne, jobban megértitek a helyzetet. Lehet pocsék író vagyok, de nem számít mert szeretem csinálni és csak az írásba tudok úgymond menekülni.

Amúgy a kövi rész nagyjából már készen is van, de azt most evvel nem kapjátok meg(bocsi)!
Megpróbálom azt, megcsinálni, hogy most kicsit előre dolgozok, hátha úgy sikerülni fog beállítani valami rendszer féleséget.


Remélem tetszik az új fejléc és bocsi, hogy mindig változtatom, de mindig sikerül valami újat szerkesztenem... :D
Némi változás fog történni, a SZEMSZÖGVÁLTÁST KÉPPEL fogom jelezni.

Na nem jártatom tovább a számat, így utólag még csak annyit, hogy KOMIZZATOK!

Jó olvasást!

Puszi:

~1DodoPayne

/saját szerkesztés/

A szállodában a fiúk össze pakolták a reggeli nagy rumlit, addig mi a számunkra kijelölt ajtó mögé mentünk. Én balról a másodikba Deb pedig a mellettem lévőbe Gerry pedig a jobboldali elsőbe. Csak annyi időt töltöttem a szobába míg betettem a hőbörödött. Tisztaság uralkodott, azt gondoltam, hogy a szoba üres. Eléggé ügyesek a pakolóink, mert mikor kiléptem már kezdett hasonlítani a hely egy nappali szerűséghez. 2-3 perc után már azon gondolkoztak a srácok mit is kéne csinálni, hiszen még gyermeteg az idő. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk valami filmet. Igazság szerint fogalmam nem volt a címéről, de még a műfajról sem. Ennek az oka igen egyszerű. Liam mellém ült a kanapén, magához húzott és miután én is hozzá bújtam egy puszit nyomott homlokomra, egyből kezdtem kipirosodni. Magam se értettem ezt, de akkor és ott a karjai közt megszűnt számomra a világ. Nem hallatom semmit csak is az egyenletes szuszogását és csak is őt láttam. Az agyam kikapcsolt, nem gondolkodtam, csak ott voltam. Nem tudtam mit tegyek így felnéztem rá. Káprázatos, igéző barna szemeivel találtam magam szemben. Farkasszemet néztünk, ő elmosolyodott, amin nekem is muszáj volt. Jobb kezét gyengéden végig simította az arcomon. Kirázott a hideg, de a jóleső fajta.

- Liam meg akarsz ölni!- alig hallhatóan csúszott ki a számon, de még ez is sok volt, magamban akartam mondani.

- Ebszemágában sincs gyönyörűm!- egy szívdöglesztős mosoly jelent meg tökéletes arcán, és kezét ismét végig húzta a már pírben úszó pofimon.

Adott egy puszit, aztán pedig hívogató, telt ajkait enyémekre illesztette és lágyan megcsókolt, ami viszonzást is kapott. Ez még számomra mindig furcsa, de azt nem mondtam, hogy nem élvezetem. Olyan kellemes érzés, de nem csak a csókja. Elég ha a közelemben van, már attól megbolondulok. Nem tudom mióta is lehetünk együtt, mert hát ez a hülye emlékezet kiesés a legtöbb dolgot törölte belőlem, de azt nem értem, hogy hogyan maradtam életben, kész csoda. Figyelmünk a képernyőre terelődött miután elváltak ajkaink. Semmit nem fogtam fel a filmből, csak néztem előre mosolyogva...

Reggel egy számomra ismeretlen szobában ébredtem, ismételten emlékek nélkül. Göőzöm nincs, hogy a tegnapi napon mi is történt. Egyáltalán hogyan kerültem ide? Hol vagy kinél vagyonk? Felkeltem, megláttam a bőröndömet gondoltam akkor már elmegyek lefürdők. Egy lazac színű felsővel és egy barna csőnadrággal indultam be a fürdőbe. Frissen és üdén tértem vissza és egy srác volt az ágyban, sexy srác, ümmm.... Emlék képek rohamoztak meg, de még mindig nem tudtam ki ő. Igazán abba hagyná az agyam a szívatásomat, nagyon idegesítő érzés, na meg a környezetemnek is biztosan. Legyen már vége! Mivel feltűnően sok ideig bámultam, amit csak egy mosollyal nyugtázott, megszólaltam.

- Öhhh... Sajnálom, de nem tudom ki is vagy. Megtennéd légyszíves, hogy bemutatkozol?- zavarban voltam, mert éreztem, hogy tudnom kéne ki is ő.

A mosoly lehervadt arcáról, szemében mintha szomorúság csillant volna fel. 

- Liam Payne vagyok!- kis csalódottsága a hangjában közölte velem.

Ki akartam deríteni, hogy mi ez az egész. Kibaszott tudatlanság. Tudod, hogy van valami, csak azt nem mi. Meg kéne kérdeznem, de félek. Mit gondolhat rólam, ha már emlékezni se emlékszem rá? Összeszedtem bátorságomat, leültem mellé a pár perc néma csönd után és megtörtem azt.

- Öhhh... Liam... öhh honnan is ismerjük egymást? És van hozzád valami közöm? Mármint.. izé... olyan mintha lenne, de én nem tudom. Ohh ez nagyon ciki.

- Drágám mi egy One direction koncerten ismerkedtünk meg... Igen, fogalmazhatunk úgyis, hogy közünk van egymáshoz. Tulajdonképpen a barátod vagyok. Már akkor tudtam, hogy mi összetartozunk, mikor megláttalak a színpadról...

- Ó értem. Nagyon sajnálom, hogy nem emlékszem, Szerintem neked rosszabb mint nekem... Nem jó, hogy jó pár dologra nem emlékszem, de az meg végképp, hogy evvel téged, titeket is terhellek vagy hogy is mondjam...

- Semmi baj! Erről nem te tehetsz, bárkivel előfordulhat!

-Evvel inkább magamat nyugtattam mintsem őt-. Magamhoz öleltem. Igen rossz érzés, hogy akit ennyire szeretek, nap mint nap nem tudja ki is vagyok. Szerelmében nem kételkedek...már. Viszont nincs rá semmi jogom, hogy haragudjak rá, hiszen tényleg nem tehet róla. Bármelyikünkkel megtörténhetett volna. Remélem pár nap és minden rendben lesz újra...

Jó ideig a karjaim közt tartottam, de Louis átkozott üvöltésével vége szakadt. Kimentünk megnézni mi az a "hatalmas" probléma. 

- Elfogyott a SÁRGARÉPA!

- Elmenjek venni neked?- Do.

Elnevettem magam, hiszen pár hónapja pont így kezdődött minden. A lányok összefogtak és elmentek boltba, mert a legidősebb- de nem agyilag- tagunk addig úgy se marad nyugton. 

- Srácok nyomás pakolni!- utasítottam őket, hisz rövid időn belül indulunk.

Bementem a "saját" szobámba és össze szedtem a maradék holmimat és átöltöztem.

...

Paul megérkezett értünk és a csomagokért. A gépünk kis késsel indult, a zord időjárás miatt. Kényelmesen el volt helyezkedve mindenki és csak az indulásra vártunk.

...

- London, édes London! Szilárd talaj!- ugrándozott a sor elején Niall. 

A reptéren mindenkit várt valaki. Zaynt az anyukája, Niallt anyukája, apukája, Harryt anyukája csak úgy mint Louist, Dorothyt a bátyja és engem pedig a tesóim. Anyuéknak meglepetést szeretnénk okozni, hisz régen volt együtt a család.

- Szia bátyus!- üdvözöltem egy hatalmas öleléssel, majdnem hátra is esett.

- Szia húgi! Örülök, hogy végre itt vagy!

- Hiányzott az otthonom, na meg te is.

- Azt hittem engem ki hagysz. Na mennyünk oda a többiekhez üdvözölni szeretném őket!

- Hogyan?- vágtam valami hülye fejet, amivel kíváncsiságomat szerettem volna kifejezni.

Köztudott, hogy nem rajong értük, sőt...

- Nyugi semmi rosszat nem szeretnék.

- Oké. 

Bemutattam nekik a bátyámat és vissza felé is. Csodák-csodájára egyből megtalálta velük a közös hangot. 

Debtől, Gerrytől elbúcsúztam mert, haza mentek, de megígértettem velük, hogy hetente minimum kétszer kötelességük meglátogatni.

- Jut is eszembe húgikám, ideglenes szállás kéne neked, csőtőrés van. volt. Szerelőt persze ilyenkor nem lehet leakasztani majd csak 27-én tud kijönni. Mondjuk addig nem tudsz Liamhez vagy valakihez menni? Liam kapj az alkalmon, mert ilyet nem gyakran fogsz tőlem hallani!- kacsintott Li-re.

- Hát megoldható szerintem! Ugye nem lenne gond, ha velünk tartana?- nézett tesóira ellenállhatatlan kiskutya szemekkel.

- Persze, hogy jöhet! Örülnénk, ha megtudnánk jobban ismerni, sok jót hallottunk már rólad, de akkor is...- mosolygott rám mindkettő lány.

- Többiektől- na meg családtagjaiktól- érzékeny búcsút vettünk  hiszen majdnem egy hétig nem látjuk őket. Josh is távozott körünkből, de csak míg ide hozta nekem az ajándékomat.  Hát azt hittem ott csapom agyon! Hogy lehet ilyen szemét?

- Nem úgy volt, hogy a kapcsolatunk ellen vagy? - futottam utána, fel sem tűnt, hogy emlékszem valamire.

- De, de avval nem érek el semmit. Viszont a nagybácsisság ellen még igen. Fiatal vagyok még hozzá.- miért is ne üvöltött volna?!

Ilyenkor hasznos, hogy gyorsabb vagyok. Egy határozott mozdulattal hátára vettem magam, földön kötöttünk ki. Mindenki rajtunk röhögött, még mi is.

Nagy nehezen feltápászkodtunk, elbúcsúztunk és  én rohantam a "faképnél" hagyott 3 emberhez.

- Hülye pipa! Szeretetből mondom ám!- nevet Ruth.

- Köszi!- húztam ki magam büszkén.

Legidősebb közülünk foglalta el a volánt és indultunk...

___________________________________

Bocsi, ha nagyon össze vissza van + a helyes írásért is + ha némelyik mondat nem értelmes.
KOMIZZATOK! :D 

Boldog Szülinapot Liam!

Sziasztok Most nem részel jövők, de ma hajnali 1 körül tettem ki a frisset szóval olvassátok és kérek ám valamiféle vissza jelzést! :D


Na amint a cím is mutatja az én/ mi drágámnak/ drágánknak, születés napja van! Ez alkalomból készül is egy videó! A zenei aláfestést egyik kedves olvasom készítette, mellesleg a legjobb barátnőm. Örülnék pár megtekintésnek és estleges véleménynek. Kérlek nézzétek meg nagyon-nagyon sokat jelentene, és ha tetszik osszátok meg légyszíves!
Happy 20' th Birthday Liam Payne!
Remélem élvezitek majd a videót!


Hát igen a mi kis Liamünk 20 éves lett! Gyorsan mennek ám az évek!
Nem is én lettem volna, ha nem csinálok vagy 60 képet XD
Ha vinni szeretnéd a képeket légyszi szólj!
Véleményt is szívesen várok róluk és a videóról is!

Na jöjjenek a képek! :

Remélem tetszettek a képek és a vidi!
Puszi: ~1DodoPayne 

2 ÉVAD/ 11. fejezet: Komolyan?!... Télen... Kanában... Piknikezni?!

Sziasztok húsikáim!
Köszönök mindent nektek, a sok oldal megjelenítés és a 3 komit.
Meghoztam a részt!
Na még csak annyit, hogy Happy Birthday Liam! <3
Mai nap folyamán még előfordulhat, hogy jelentkezem!
Puszi!

~ 1DodoPayne

/szülinapi képe még nem készül el, szóval most csak evvel a készítményemmel tudok szolgálni/

Reggel ahogyan felkeltem ismét üresség volt bennem és csalódottság. Igaz nem mutattam, de iszonyatosan fáj, fájt amit Sandy mondott, tett. Kiskorom óta legjobb barátnőm volt, szinte mindent együtt csináltunk. Az tény, hogy mindig is az árnyékában éltem, ezért se sírok utána. Debra sokkal jobb barátom mint ő valaha is volt, erre még csak most jöttem rá. Soha nem kérdezte, hogy én mit szeretnék, ha kérdezte is volna akkor sem tehettem volna mást mint, hogy azt teszem amit mond. Féltem attól, hogy elvesztem az egyetlen barátomat is és testi erejétől is tartottam. Jóval erősebb nálam. Viszont róla már nem érdemes beszélnünk...

Na és most jöjjön a hiány érzet. Odáig minden tiszta, hogy Sandyt kiraktuk- ahogy azt le is vezettem- és haza jöttem, de utána se kép, se hang. Azután kajáltam meg beszélgettünk, de annak se emlékszem felére. Meg még meg van az az egy kis képkocka ahol egy helyes sráccal beszélek. Ahogy arra gondoltam valami furcsa, szokatlan érzés fogott el. A gyomrom bizsergett, a szívverésem hol felgyorsult hol pedig elakadt. Pedig csak az az egy kis kép kocka van meg és ezt váltotta ki belőlem. Vajon ki ez a titokzatos srác? Vajon lehet hozzá valami közöm? Áhhh biztos nem, nekem egy olyan srácnál soha nem lenne esélyem...

Eszembe jutott Zayn. Végül is részben én is tehet róla amiért ki lett használva. Tudtam milyen Sandy, hogy nem bír sokáig egynél leállni. Figyelmeztethettem volna, hogy vigyázzon vele. Azt hittem, hogy más lesz most, rajongása alapján. Emlékszem arra mikor a szobámban ültünk One direction hallgatunk és a poszterekhez beszélünk. "Olyan örülten sexy vagy Zayn Malik, akarlak és egyszer úgy is megkaplak. Összeházasodunk, lesz egy gyerünk és öregbe fogunk fogadni egy afrikai kisfiút..."- csengtek a szavak tisztán a fejemben. Tényleg bedőltem neki, hogy komolyan gondolja, a hangja tele volt elhatározottsággal és komolysággal...

Eszembe jutott, hogy készülödni kellene, mert a srácokkal lesz találkozunk. Felpattantam az ágyról, amit meg is bántam rögtön megszédültem. Pár másodperc múlva jobban is lettem és mentem is a fürdőbe. Lezuhanyoztam és elvégeztem az egyéb szokásos dolgokat. Magamra kaptam egy szakadt csőnacit hozzá egy barna kötött pulcsit. Találtam egy "I love Liam Payne" feliratú pólót... Egyáltalán ki az a Liam Payne? Na mindegy! Lementem, a többiek már reggeliztek így én is csatlakoztam hozzájuk. Egy bögre kakaót ittam, mellé pedig pirítóst ettem. Ezután felkaptam a bakancsomat és a barna kabátomat. Garry és Deb is elvégezték ezt a folyamatot. Elköszöntük és egy "majd jövünk"-kel kiléptünk a hidegbe. Fiúk szállodája viszonylag közel volt így nem kellet sokat sétálnunk. Személy szerint nagyon élveztem, szeretek sétálni. A hotel előtti őrök felismertek, de biztonság kedvért ellenőriztek minket és már mehettünk is fel. Az ajtón kopogtunk majd Louis nyitott ajtót. Az egész helyiség a feje tetején állt. Szanaszét farmerok, pólók, boxerek még kenyér is volt!

- Itt bomba robbant vagy mi? 

- Az...- válaszol tömören Harry.

Oké nem tudom mi lehet a baja, lehet csak a reggeli morcija. 

- Hová fogunk menni?- lelkesedett be hirtelen Deb.

- Először is boltba, veszünk répát. Aztán pedig egy parkba piknikezni.- válaszolt Louis.

- Most ez komoly?! Télen... Kanádban... piknikezni...- akadok ki egy kissé.

- Igen komoly... mintha Liamet hallatom volna tegnap este.- nevetett fel Lou.

- öhhh... és ki az a Liam?- kíváncsiskodtam. 

- Szia én vagyok Liam, Liam Payne!- mosolygott rám egy srác, aki most jött ki a szobából és megölelt.

Belepirultam az ölelésbe, ezt tisztán éreztem. A szívem ismét játszani kezdett, mint mikor az emlék kép jelent meg előttem, és a gyomrom is úgy viselkedett. Meg se tudtam szólalni.

- Öhh... Sz-szia Do- Dorothy vagyok!- hebegtem-habogtam. 

Ezen mindenki elkezdett nevetni, kivétel az előttem álló gyönyörű szemű srácot. 

- Hééé nem ér kinevetni a kisebbet!- förmedtem rájuk, de én se bírtam elnevettem magam.

- Na akkor indulhatunk?- kapta fel a kosarat Niall. 

Mindenkitől egy bólintást kapott és már mentünk is. Úgy mond kiszöktünk, mert a fiúk testőr nélkül szerettek volna menni. Hátsó ajtón mentünk ki. Egy perc séta után máris egy boltnál voltunk egy forgalmas utcában. Eléggé kicsi volt így kint maradtunk. Csak Debra és Louis mentek be és hoznak nekünk is azt amit kértünk. Mivel mi a 4/5 One Directionnel álltunk az utca közepén észre is vették őket. Pár rajongó oda jött hozzánk. És hozzám is amit furcsálltam.

- Szia Dorothy!- köszönt kedvesen az egyik.- Hogy-hogy ilyen távol vagytok egymástól Liammel?- kérdezte szomorúan. 

Tény, hogy tényleg messze voltunk egymástól ő a bolt egyik szélén én meg a másikon. De ő tudhat valamit amit én nem? Meg a nevemet is honnan tudja?

- Szia! Nem tudom, így alakult.

- Már kezdtem megijedni, hogy történt köztetek valami. Gyönyörű és aranyos párt alkottok. Remélem sokáig együtt lesztek.- arcára egy hatalmas mosoly húzódott és megölelt.

- Ohhh... köszi.- tettem úgy mintha tudnám miről van szó és vissza öleltem. 

Mire Louék végeztek addigra a fanok is elmentek. A parkig vezető út hangosan telt. Kicsit én is benne voltam, de inkább az "anyuci" szerepet játszottam. Inkább a gondolataimmal voltam el és avval, hogy Liam ne vegye észre, hogy bámulom. Picit leszakadtam a többiektől ahogy a tökéletes barna hajú fiú is. Volt köztünk némi távolság.

... ~ * Liam szemszöge* ~ ...

Már majdnem oda mentem volna Do-hoz, de egy 14-15 év körüli lány szaladt oda hozzám.

- Szia Liam! Bocsi, hogy zavarlak, de kérhetnék egy képet és egy autó-grammot?

- Persze.- mosolyogtam rá, míg én írtam megszólalt.

- Tudom semmi közöm nincs hozzá, de miért nem együtt mentek kéz a kézben Dorothyval? Olyan cukik vagytok együtt! Esetleg őt is ide hívnád a képhez?- na erre most mit mondjak?

- Ohh hát most valahogy így jött ki. Köszönjük! Örülök, hogy nem csak utálkozok vannak. Persze, hogy ide hívom.- elindultam Dorothy felé.

- Do kérlek gyere velem szeretné az a rajongó, hogy rajta legyél a képen.- mosolyogtam rá és össze kulcsoltam az ujjainkat.

... ~ * Dorothy szemszöge * ~ ...

Nem értettem az egészet, de már megint elpirultam. Teljesen zavarban voltam. Nem tudtam mit csináljak. Csak mosolyogtam mint egy idióta és vártam, hogy készen legyen a kép. Liam átölelte a derekam a lány pedig átölet, szóval én voltam középen és így készült el a kép. Megköszönte és már ment is tovább. Liam vissza helyezte a kezét az enyémbe és indultunk a többiek után. Zavarban voltam, égett a kezem a kezében, de nagyon élveztem. Jól esett a közelsége. Furcsa ez az egész helyzet. 

- Mesélj valamit! 

- N- nem tudom mit is mondhatnék.- dadog, ez az így kell magad tökéletesen beégetni.

- Hé nyugi! Nem kell így zavarban lenned, bár megjegyzem nagyon aranyos vagy így is. Elhiheted, hogy én többet tudok rólad, mit azt gondolnád!- mosolyodott el és kacsintott.

Mi a szent szar folyik itt? Én ezt nem értem...  Mielőtt jobban belemerülhettem volna a gondolkozásba már a többieket utol is értük, akik a földön ültek 4-5 lepedőn. Még mindig azon vagyok fennakadva, hogy ezek és én se vagyok normális. 

- Na mi az fiatalok, lemaradtunk valamiről?- emelgette szemöldökét Louis és nevetett. 

- Na minden rendben van? Emlékszik? Emlékszel Do?- Kezdett el körülöttem ugrálni Niall.

- Fogalmam nincs miről beszéltek! Minek kéne rendben lennie? És mire kéne emlékeznem?- értetlenkedtem Louis kérdéstét figyelmen kívül hagyva.

- Liam a pasid, arról!- szólat fel hirtelen Garry és a szája elé kapott.

- Hogy mi a szar? Ne szívass már! Pont én?! Hát hogyne majd ha piros hó esik! Mit akarna tőlem egy helyes pasi is?! Hát megmondom én nektek semmit! Nekem semmi bajom Liammel sőt...- na itt hallgattam el mert már majdnem olyat mondtam, amitől olyan színem lett volna amit egy rák is megirigyelne. 

- Pedig jobban tennéd, ha elhinnéd, mert így van.- vágott hozzám egy répát Louis. 

Sikeresen fejbe is talált amitől ismételten rendesen megszédültem. Éreztem, hogy megint előjön a szokásos rosszul létem, ami bármikor rám törhet. Rögtön belekapaszkodtam a legközelebb álló emberhez, aki Liam volt. Elkezdtem mondani mi van velem, mert annyit még láttam, hogy mindenkinek ijedt feje van. 

- Liam kérlek ültess le valahová, nem látok semmit minden fehér előttem, szédülők.- Éreztem, hogy leültet. 

- Atyaúristen! Tiszta fehér vagy, még a szád is. És hideg is vagy, a kelleténél jobban.- Liam szólat fel halál idegesen.

- Nyugi nem lesz semmi. Adjátok vizet légyszi.- kezdtem tapogatni mert még mindig fehér volt minden. 

Égett a fülem de a kezem is. Aztán kezdtek megjelenni a fekete körvonalak, de még mindig ugyan olyan vakító fehér volt minden. Hányingerem lett, a végtagjaim elkezdtek zsibbadni. Látásom elérte már hogy színeket láttam, de szemcsés volt. Megkaptam a vizemet. Ittam egy kortyot. De nem igazán esett jól. 

- Mondjátok, hogy van nálatok valami édes!- pár pillanat alatt kaptam is egy csokis sütit. 

Nem igazán kívántam, de muszáj volt legalább egy falatot is ennem belőle. Már sokkal jobban voltam, láttam normálisan, csak annyi volt, hogy gyengék még a végtagjaim. 

- Nyugi jól vagyok most már teljesen. Ez már sokszor előfordult. 

- Jó megnyugodtam, hogy jól vagy! De ez amúgy mi?- ölelt magához az állítólagos pasim.

- Nem tudjuk. De nem kell vele foglalkozni, tudom mit kell tenni ez a lényeg.- öleltem magamhoz, mert elkezdtem fázni. 

- Ha ez még egyszer elő fordul viszlek az orvoshoz!- ölelt szorosabban a fiú. 

Mindenki megnyugodott és vissza ültek körben a lepedőre. Liam elengedett és mellém ült. Elkezdtünk beszélgetni. Ha már így adódót ki is faggattam őket mindenről. Egyre jobban kezdtem elhinni, hogy az aki kivált belőlem olyan érzéseket amikről nem is tudtam, hogy léteznek az a barátom és szeret engem. Valahogy a téma nagyon el ment más irányba. Mondták, hogy holnap mennek vissza és hogy mennyünk vissza velük. Természetesen bele egyeztünk. Ezután Niall felpattant.

- Pillanat.- elvonult a kosárhoz ami kicsit távolabb volt tőlünk és a kosárral meg egy gitárral tért vissza.

Bekajáltunk aztán ránéztem Debre aki velem szembe ült. Kezdett hatni a reggeli kakaóm szóval nem hagyhattam ki. Fázott, ami tisztán látszott rajta.

- Louis, öled már Debit szegény majd össze fagy ott.- nevettem fel.

Louis megtette és a barátnőm a remegést is abba hagyta helyette csak pirult amit előre hajtott fejjel próbált leplezni. Tátogott nekem, egy "most meg fogsz halni"-t. Figyelmen kívül hagytam. Hát vissza is ütött amit Debbel tettem rá pár percre én is hasonló kép elkezdtem remegni a fázástól. 

- Na Liam öleld csak át szépen Dot! Meg fog fagyni szegény drága!- most nevetett ő. 

Liam mögém jött ölébe vett, átölet, állát vállamra helyezte és így húzott magához. Teljesen abban a pózban voltunk mint Louisék. Niall elkezdte pengetni a hangszert amit hozott. Először a Stole My Heart. Liam végig mosolygott és engem nézet. Megoldotta kicsit közelebb vont mellkasához és jobban előre hajolt. Erről megint beugrott, hogy elmentem venni vele répát... Következő dal a Moments volt Liam elkezdett ringatni a zene dallamára. Olyan kellemes volt. A gyomrom a felére csökkent a lepkék össze-vissza csapkodtak benne. Szívem meg nem hazudtolva magát játszani kezdett. Azt hittem megint rosszul leszek. Jobban hozzá simultam és mélyen beszívtam bolondító illatát. Istenem én ott meghaltam. Vége volt a világnak. A hangja még egy pluszt rá tett. Én sokkos állapotban voltam ott. Az egészből az zökkentet ki, hogy vége lett a dalnak és majdnem kaptam egy arcra puszit. A majdnem azért van ott mert megfordultam és mondani szerettem volna neki, hogy csodás a hangja. Hát egyikünknek se jött be a terve. Liam puszija a számon landolt. Az ajkaim azonnal elkezdtek égni, bizseregni. Nem tiltakoztam így a pusziból csók lett amit viszonoztam. Az érzés a hasamban felfokozódott szívem pedig felült egy hullámvasútra. És ismét emlékképek rohama. Sok kép ahol csókolózok... vele. El sem hiszem, hogy igaz. Elmosolyodtam, ezután pedig lassan el is váltunk.

- Na ideje menni, mert a cuccotokért még át kéne hoznotok hozzánk. Célszerű egy helyről indulnunk.- monda Harry.

Felkeltünk és elindultunk hozzánk. Az arcom folyamatosan ragyogott, ahogy Liamé is. Kézen fogva haladtunk. Egy olyan negyed óra alatt meg is jöttünk. 

- Anyu megjöttünk. Figyelj holnap haza utazunk ezért ma átköltözünk a fiúkhoz. 

- Rendben kicsim. Örülök hogy itt voltál egy kicsit. 

- Én is anyu, de rohanok pakolni. 

- oké. 

Összeszedtem a cuccomat, én voltam az utolsó. Családomtól könnyes búcsút vettem. Liamnek pedig a lelkére kötötték, hogy vigyázzon rám. 

2. évad/ 10. fejezet: Kiderül az igazság!

Sziasztok! Örömmel jelentem még élek! Sajnálom hogy ennyit késtem. Köszönöm a 3 komit és az összes oldal megjelenítést. Gondolom fel tűnt más lett a fejléc és egy kicsit a kinézet is, de remélem tetszik. Ohh és nincs komi határ! Remélem azért még fogok kapni komikat.
Jó olvasást! 

Puszi: ~DodoPayne

/ennek semmi köze semmihez, csak muszáj volt :D (remélem értetitek ;) )*saját szerkesztés*/

... ~ * Dorothy szemszöge * ~ ...

Ahogyan készítettem az ételt hirtelen egy kezet érezte a derekamon. Az érintés következtében a kezemben lévő tányér a földre esett és darabokra tört. 

- Harry kérlek ne!- szóltam rá.

Össze söpörtem és folytattam is az étel készítést. Alig kezdtem bele Harry maga felé fordított és megcsókolt. Ösztönösen vissza csókoltam, de nem élveztem. Rájöttem, hogy ez nagy hiba és próbáltam elhúzódni, evvel társult is egy ajtó csapódás.

- Harold ezt most miért kellet?!- szóltam rá haragosan. 

- Azért mert már egy jó ideje beléd vagyok zúgva. Nem tudtam magamban tartani tovább az érzéseimet.

- Figyelj, nem szeretném ha utálnál, de én nem érzek így irántad. Haverom lehetsz, de több nem. Sajnálom! Így is olyan érzésem van mintha megbántottam volta valakit aki számomra a legfontosabb. Mintha megcsaltam volna valakit. 

- Ohh értem. Akkor barátok?- hajtotta le a fejét szomorúan és megölelt.

Felkeltek a többiek, Nagyon örültek a reggelinek. Zayn morcosan tért a csapathoz míg rá párpercre Sandy nem teljesen józan állapotban esett be az ajtón. Zayn vágott felé egy fintort és levágta magát a székre. Sandyre rá se ismertem. Soha nem volt ilyen. Kicsit feltűnően néztem barátnőmet. 

- Na mit nézel, ribanc? Nem láttál még ilyen gyönyörűséget?- röhögött fel beképzelten.

- Mi bajod van? Miért is vagyok ribanc? És pont te vagy a gyönyörűség, azt se tudod hol vagy! 

- Kuss ribi. Igen az vagy. Ha a saját pasidra nem emlékszel közben meg a konyhában a szeme láttára falod Harryt! Chh....

- Mi a fasz bajod van! Komolyan! Egy nekem nincs pasim és nem is volt... soha. Kettő nem faltam Harryt! Megcsókolt én meg utána közöltem vele, hogy max barát! Szóval jó volna a nem kevernél és befognád! 

- Haha és még higgyem is el? Nézd már rá, egy sexy pasi. Hogy is tudnád vissza utasítani? Válasz egyszerű sehogy. Egy kis naív csitri vagy! 17 éven át nem vetted észre, hogy átbaszom a fejed! Nyugi a titkaidat is a fél suli tudta. Ribanc! Az én kis utánfutóm! Szépen kihasználtalak! Mit is mondhatnák még rád? Ohh, megvan! Kis szemét vagy! Tudod mennyit szenvedett a pasid akire mellesleg nem emlékszel mikor te elhúztál tanulni? Senki se tudta felvidítani! Azt még nem is mondtam, hogy te semmit se tudsz megcsinálni. Hülye vagy mindenhez, a sulit se tudtad elvégezni! Chh...

- Sandy kuss! Fejezd be! Mikor lettél egy ilyen... szavakat nem találok rád! És én még képes voltam téged szeretni! Utálom magamat! Lehet, hogy Do hibázott, de attól még normális ember. Na és ha vannak hibái? Kit érdekel? Hagy engem békén a büdös picsába! Többet meg ne lássalak!- üvöltött rá hirtelen Zayn.

- Ohh már a pasim is a ribi oldalán van! Szuper! Öröm hír nem kell többet látnod! 

-  Elegem van belőled! Képes voltam megbízni benned! Legjobb barátnőmnek nevezni! Hiba volt! Egész életemben volt egy hazug barátnőm! Ez az egészben a legjobb. De most tudod mi az egészben a legjobb? Kiderült, hogy akit még csak pár hónapja ismerek az is jobb barátom mint az akit már szinte születésem óta. Csak gratulálni tudok neked! Kihasználod az embereket, játszol az érzéseikkel. Ohh és ha én vagyok a szemét akkor ugyan te mi vagy? Hozzám képest még nagyobb. Gratulálok! Na futi és keresd meg a következő áldozatodat is! Már előre sajnálom! Ja és ha nem egyértelmű a lakásomból ki vagy rakva!- üvöltöztem én is. 

El tűnt az egyik szobába. Én oda mentem Zaynhez megöleltem és megköszöntem. Szegény nagyon csalódott volt, bár ki nem. Nagyon megsajnáltam valamilyen szinten hibásnak érzem magam, mert az is vagyok. Ha úgy vesszük én hoztam őket össze, mert én vittem el a koncertre. Zaynek a hangulata egyre jobb lett, még  nem volt az a felhőtlen boldog, de az a szomorú se... Hirtelen megfájdult a fejem és egy emlék kocka ugrott be, ahogy a koncert színfalai mögött vagyunk Sandy táncol én meg egy helyes fiúval beszélgetek. Amikor ez a kép megjelent előttem a hiányérzet arra a pár másodpercre elhalt, de aztán vissza jött...

Megbeszéltük a fiúkkal és Debyvel, hogy holnap elmegyünk egy kicsit sétálgatni délelőtt, délután meg a fiúk elhívtak a koncertjük re. Már várom. Megbeszélés után udvariasan elköszöntem és indultam is anyuékhoz. Rögtön a megérkezésem után az öcsém szobájába mentem. 

- Szia Eddy... és... és te ki vagy?

- Ohhh ne haragudj Dorothy Liam Payne vagyok.

- Akkor szia Liam. Mit csináltok? Társasoztok? Beszállhatok?- néztem körbe és felfedeztem a halom társat.

- Persze.- szólt Eddy és megrántotta a kezemet, hogy üljek le közéjük.

Liamre pillantottam és kezdett hasonlítani az emlék képben szereplő srácra. Hiány érzetem sem volt ami tegnap éjjeltől gyötör. Vajon miért? És Sandy szerint van egy pasim... ugyan már! Kis hazug! Ahogy végeztünk a játékkal Liamnek már mennie is kellet. Ahogy kilépett a házból bennem már is ott volt az az idegesítő űr. Már nagyon zavar. Felmentem a vendég szobába bekapcsoltam a gépen és megnéztem a képeimet, de hogy miért azt nem tudom. Találtam olyanokat ahol még nagy boldogság volt köztünk a "barátnőmmel" . Aztán meg volt egy kép amin Liammel voltam!? Kép felírat pedig az volt szeretlek édesem! Az, hogy lehet. Egyik bökkenő nem emlékszem, hogy lett volna valaha is pasim, kettő Liammel most találkoztam életemben először. Ez, hogy lehetséges? És az öcsém honnan ismer egy ilyen helyes pasit? Otthagytam a gépet és megrohamoztam a konyhát ahol pont kész lett a kaja. Nem tudom mit ettem, de nagyon finom volt. Ezután felmentem küldtem egy smst Gerryéknek hogy jöjjenek haza és csináljunk valamit. Erre a válasz csak annyi volt 1 perc és már itt is vannak. Tényleg így volt. Ők is megkajáltak majd sétálásnak indultunk. Beültünk egy kávézóba és megittunk egy-egy kávét. Aztán az egyetlen fiú bánatára egy ruha boltba is betévedtünk. Én egy egy szakadt csőnacit meg egy rózsaszín színű pólót vettem. Daby pedig egy sötét pólót és egy hasonló nacit. Garry kárpótlásul kapott egy játékot az xbox-ába. Amint vissza értünk az volt az első dolga, hogy kipróbálja a mi társaságunkban. Nem mondom, de nagyon is élveztem ezt a lövöldözős játékot, nem is vesztettem el. Kifaggattam őket, hogy Zaynnel mi van. Azt mondták, hogy jól leadott nekik egy vázlatot, hogy ő mennyire is szerette Sandyt aztán meg közölte, hogy azért nem szomorú annyira, mert meglátta az igazi énjét és akármennyire is csinos neki akkor se kéne egy ilyen lány ha világ vége lenne és örül neki, hogy most derült ki mint hogy évekkel később. Teljesen jogos az elképzelése és egyet is értek vele. Aztán jött a következő faggatódzik ami pedig a kép volt. Annyit mondtak csak, hogy ő Liam. Szóval nem lettem okosabb. Beszélgettünk még aztán vacsiztunk és mentünk is csicsikálni.

2. évad/ 9. fejezet: Csalódtam

Sziasztok drága imádni való húsi bogyóim! Iszonyatosan sajnálom, hogy ennyire későn érkezett meg a rész a 2 komi után. Nagyon köszönöm a két vissza jelzést nagyon örültem nekik. Sajnos a dupla, tripla részes kérést nem tudtam megvalósítani. Viszont remélem eléggé érdekessé sikeredett. Ismételten 2 komi után kezdem írni a rész, szóval ha kíváncsiak vagytok és szerettek gyorsan össze tudjátok hozni mindössze eszt a csekély számú vélemény határt. Legyetek jók, remélem elnézitek a késést hiszen nyár van és én sem állandóan a gépnél ülök. :D
Jó olvasást!

Puszi: ~1DodoPayne

/saját szerkesztés/

... * ~ Dorothy szemszöge ~ * ...

Reggel magamhoz képest még korábban keltem a korábbinál, elkészültem, magregelisztem és indultam is a fiúk szállodájába. Beengedésnél akadt egy kis gond, de sikeresen bejutottam miután beszéltek valamelyik fiúval. Kopogtam majd egy komás mosolygós Harry nyitott ajtót. Öleléssel köszöntettük egymást, majd egyenesen a konyhába mentem. Gondoltam csinálok a "kis" csapatnak valami ehetőt. Göndörka le ült és nézte mit csinálok, nem hogy segítene, ááá nem, minek is az. Összeszedtem azokat amik kellenek egy szendvicshez és nekiláttam.

... * ~ Liam szemszöge ~ * ... 

Csörömpölésre ébredtem, nem nagyon izgatott mi is lehet az, viszont az órára pillantottam és az idő pont annyi volt, hogy ideje felkeni és elmenni Dohoz. Elvégeztem az alapvető reggeli teendőmet, aztán magamra kaptam egy egyszerű sötétkék farmert, egyszínű fehér pólót és a fehér conversemet, meg azért egy melegebb kardingába is belebújtam. Szobámból kilépve a konyhába indultam megreggelizni. Hát hiba volt. Ezt nem kívánom senkinek. Más helyzetbe örülnék, de most nem. Bármit is tehettem volna kapucnimat felkaptam azonnal a fejemre és gyors létekkel elhagytam a szállodai szobát. Biztonságiakat, az ajtóban tolongó rajongókat kicseleztem. Most nem volt hozzá hangulatom, hogy mű mosolyogjak. Tudom, hogy nekik köszönhetünk mindet... Recepciós segítségével nagyon ügyesen kijutottam a hátsó kijáraton ami egyenesen egy kis sikátor szerűségbe nyílott. Elindultam arra amerre valószínűleg nincsen akkora élet. Szomorúan sétálgattam a betont kémleve. Eszembe jutót, hogy Eddynek megígértem, hogy ma átmegyek hozzájuk. Szavamat meg nem szegve elindultam arra felé amerre véltem menni kell. Útközben kérdezgettem idősebbek, hisz gondoltam ő náluk kisebb az esély hogy észreveszik hogy én vagyok Liam Payne. Sikeresen oda értem és becsöngetem. Tori nyitott ajtót.
- Szia Liam gyere beljebb, Dorothy nincs itthon.
- Szia, tudom.- hatottam le szomorúan a fejemet.- Eddynek megígértem, hogy ma is átjövök kicsit játszani vele.
- Ja jó. Eddy!- ordította el magát.
Sietősen lépet ki a konyhából. Nagy mosolyra húzta a száját és egyenesen a szobája húzott.
- Na már egy sziát se kapok.
- Ne haragudj Liam, szia. Mit csináljunk? Autózzunk, társasozzunk vagy mit csináljunk?- mondata után ajtó csapódást hallottunk.
Dorothy lépett be a szobába.
- Szia Eddy... és... és te ki vagy?
- Ohhh ne haragudj Dorothy Liam Payne vagyok.
- Akkor szia Liam. Mit csináltok? Társasoztok? Beszállhatok?- nézet körbe és felfedezte a halom társat.
- Persze.- szólt Eddy és megrántotta nővére kezét, hogy üljön le közénk.
Hazudnék ha azt mondanám egyáltalán nem vagyok rá mérges. Igaz, hogy nem emlékszik rám de ezt akkor se vártam volna el, főleg nem így, hogy... ÁÁÁ nem foglalkozom vele ez nem csak az ő hibája, viszont ha minden vissza tér a régibe akkor el kell majd egy kicsit beszélgetnünk. Társasozás közben nem mutattam, hogy bármi bajom is lenne. Eddy győzött, de hosszasan játszottunk szóval nekem indulnom kellet.
- Merre jártál?
- Ott ahol.- válaszoltam fagyosan, most nem volt kedvem a társalgáshoz, főleg nem vele.
Épp hanyagul ledobtam a testemet a kanapéra már is jöttek szólni, hogy indulunk. Kivételes alkalom mikor semmi kedvem kiállni a többezres közönség elé akiknek iszonyat sok mindent köszönhetünk. Kocsiban az ablaknál és Zayn mellet ültem mélyen gondolataimba merülve. Vajon szeretett engem valaha is? Talán megjátszotta volna magát? Fontos vagyok számára, valamikor is az voltam? Csalódtam. Szerelem terén mindig is, hozzá szokhattam volna már. Viszont az összes közül ez fáj a legjobban. Az ember mostanság már szinte senkiben sem bízhat meg. Hát ez nagyon nem volt szép. Őszinte gratulációm. Nem tudom elengedni és nem is fogom, bármennyire is rosszul eset...
Megérkeztünk a helyszínre, szinte kirobbantam a kocsiból és egyenesen a Lou és a többiek karmai közé vetettem magamat, ahová mindig keletlenül megyünk. A többiek szépen lassan cammogtak mögöttem. Elvégezték a szükséges dolgokat majd az öltözőbe zavartak. Furcsállva néztek rám a fiúk mire én csak elhúztam a számat és megrántottam a vállamat. Louis hülyéskedett a többiek meg nevettek rajta én nem figyeltem rá. Jött egy ember és közölte, hogy van még 5 perc. Felsorakoztunk a színpad mögé a sikolyokat már nagyon lehet hallani. Felvettem a műmosolyt. Végig "vidáman" énekeltem. Szerencsére nem szúrták ki, hogy van valami gáz velem. Szememmel végig mértem a közönséget és ott is olyant láttam amit nagyon nem kellet volna egy "shut up Liam" feliratú táblát. Lefagytam. Szerencsére már nem sok volt a számból és vége is lett a koncertnek. Végre. Ez így sok lett nap végére.

FONTOS!

Sziasztok! Sajnos egyenlőre nem résszel jöttem, de még egy komi után arra is sor kerül.  Szóval...


A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat. 

Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt. 

"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

http://www.bloglovin.com/




Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!


PONTOSÍTOK!
A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén "

forrás: http://mydreamsforonedirection.blogspot.hu/
Szóval megkérlek titeket aki eddig fel volt iratkozva az most is tegye meg ott és aki esetleg nincs az is.
Itt meg találjátok a blog linkjét!

2. évad/ 8. fejezet: Helyzet

Sziasztok!
Dorinz*-* ezt is neked lehet köszöni. (már megint) Olyan csodás dolgokat írtál nekem ami 1 heti örömömet okozta. Most ez miatt nem is tudtam betartani a komi határ. Valahogy megszeretném köszönni és gondoltam erre a legalkalmasabb egy rész. Ha esetleg van köztetek olyan akit megszeretne ismerni az nyugodtam írhat nekem erre az e-mailra: dodo1198@gmail.com (tárgy az legyen)

Ez most furcsa rész lett. Még mindig nem jöttem rá, hogyan tudtam ilyet írni. :D

Na jó olvasást! És bocsi, hogy ilyen későn érkezett a rész! Szeretlek titeket! (Dorinz *-* az előző résnél válaszoltam a komidra, ha érdekel nézd meg! )

2 KOMI UTÁN JÖN A RÉSZ + egy kis idő.( egy felhasználótól 2 kapott komi nem kettőnek számít!)

(Ezt csak úgy. Saját szerkesztés a városról ahol élek)

Figyelem a rész nem valós eseményeket tartalmaz! (itt azt értem, hogy ami történ Do- val az a való életben nem történhet meg)

Ezt hallgassátok hozzá, ha lejárt indítsátok újra!

... * ~ Liam szemszöge ~ * ...

- Hahó itt vagy még?
- Aha... Bocsi csak sokkolt egy kicsit a hír. Kitartást haver, biztos minden jóra fog fordulni, ne aggódj. Ha meg tudsz valamit szólj, de most mennem kell, bocsi.
- Oké, majd szólók.
Idegeskedve ültem tovább. Eddy próbált felvidítani  nagyon aranyos kisgyerek. Olyan 10 perc után meg is csörrent a telefonom. S lehető leggyorsabban kaptam fel.
- Szia Liam! Kijöttünk az orvostól, azt mondta, hogy váltózó az időtartama  az ilyen fajta emlékezet kiesés. Lehet akár pár napos, de akár pár hónapos is. Sőt az is előfordulhat, hogy újra és újra újulhat, olyan mértékbe, hogy ha találkoztok, akár el is felejtheti az egészet. Sajnos ez csak a te személyiségednél fordulhat elő. Ezt úgy értette az orvos, hogy az mindenre fog emlékezni az aznapról, kivéve rád. Reméljük a legjobbakat, és sajnálom.
- Oké, köszönöm, hogy értesítettél. Most haza megyek, ha nem gond, de ha lehet holnap eljönnék.
- Rendben, szívesen várunk. Szia.
- Szia.
Elköszöntem a kis sráctól, aki még szerette volna, hogy maradjak. Megegyezünk annyiban, hogy holnap eljövök. Haza siettem, tiszta ideg voltam. Azért imádkoztam, hogy ne mennyek neki semminek. Berontottam a házba. Mindenki a konyha szerűségben volt, vacsihoz készülődtek.
- Sziasztok! - hangomban az összevisszaság érződött.
- Szia Liam! Na mi a helyzet?- sietett oda hozzám Hazza.
Elmondtam neki azt amit tudtam. Furcsa volt, de nem foglalkoztam vele. Megkajáltam és felvonultam a szobámba. Letusoltam, bedőltem az ágyba és lepörgettem magamba a szép közös emlékeket. Elaludni nem tudtam. Folyamatosan őt láttam magam ellőtt, éreztem érintéseit az emlékkelek együtt. Szerintem könnybe is lábadt a szemem. Kopogás zavart meg. Az én kedves és egyik legjobb barátom lépet be, Zayn. Nyúzottan ráemeltem csillogó tekintetem, viszont most nem a boldogságtól ragyogott ahogy szokott, hanem a sós, égető könnyektől. Nem engedtem ki őket, de pár csepp megszökött a szemem fogságából. Küzdöttek a kitöréssel, de nem hagytam magam, inkább égesse csak a szemem, mintsem kiadjam magamból. Még nem, ennek nincs itt az ideje! Nem fogom feladni. Most lehet nem emlékszik rá, és semmi olyan dologra ami kettőnk között történt, de nem hagyom magam. Küzdeni fogok azét, hogy újra belém szeressen. Ha kell minden nap újra és újra elmegyek hozzá. Újra építem mind azt amit eddig sikerült felépítem, már csak azt tudom remélni, hogy némi hozzákeveredése lesz. Zayn addig szép türelmesem várt míg én ezt lepörgettem magamba. Ott ült mellettem az ágyon és ismét rá néztem. Ülő helyzetbe tornáztam magam, igazából nem volt kedvem.
- Elmondod?- nézett rám érdeklődően.
Bólintással jeleztem neki, hogy igen. Vártam egy keveset míg azt nem éreztem, hogy a torkomban lévő szúrós gombóc mérete nem csökken.
- Ma voltam a családjánál...- elmeséltem az elejétől a végéig neki.- Eltud képzelni milyen szar érzés ez? 2 órával ezelőtt boldogan ölelkeztünk és nagy vidáman vallottuk be egymásnak szerelmünket. Most meg? Azt se tudja ki vagyok. Belőlem semmire se emlékszik. Legszívesebben szétüvölteném magam és utat engednék a könnyeimnek, de nem fogom megtenni. Nem adom meg az életnek azt az örömöt, hogy lásson magamba zuhanni, csak azért mert elvette tőlem azt ami nekem a világon a legfontosabb. Ez szar érzés, de vissza szerzem! Bocsi, hogy így kiadtam magamból ezt.
- Liam ne hülyéskedj már, azért vannak a barátok, hogy meghallgassák egymást. Nagyon rossz érzés lehet, én el se tudnám viselni ha Sandyvel történne ilyen és rám egyáltalán nem emlékezne. Az tuti, hogy én már az egész szállodát romba döntöttem volna. Erős vagy, ezért irigyellek is, de büszke vagyok rád. Annyira jó, hogy a barátomnak mondhatlak. Uha, gondok vannak, át csaptam érzékenységi rohamba.- nevette el magát, amire nekem is muszáj volt elmosolyodnom.
- Köszi, mindenért. Jól esett ezt kiadnom magamból. De ha nem haragszol szeretnék aludni, holnap délelőtt elszeretnék hozzá menni, mert este meg már koncert lesz.
- Rendben megértelek. Na szia.
- Szia.
Álom igazán még most se jött rám, csak össze vissza forgolódtam az ágyban. Gondoltam egyet gyors és felugrottam twittere. vissza követtem pár rajongót, majd kiírtam valamit: " Minden percet éljetek meg együtt, kitudja mikor veszíted el Ő-t" és ezt " Ha bármi rossz történik, ne add fel, hanem küzdj! Nem érdemli meg a élet/ sors, hogy lásson téged szenvedni  Ne add meg neki ezt az örömöt!" . Kijelentkeztem és vissza dőltem a párnára. Nem volt kényelmes a már majdnem megszokott ágy. Most úgy éreztem mintha az úttesten feküdnék, fejem alatt egy betontömbbel és várom a nagy sebességgel jövő kamiont, ami szépen elüt. Rossz érzés volt, így ki is keltem és az ablakhoz sétáltam. Korom sötétség lengte be az egész területet  Néha- néha felvillant a távolban a kocsik fénye, meg a lámpa adott némi fényt. Most sehol semmi varázslatost nem láttam. A hold is keservesen feküd az égbolton kifli formában... de lehet csak nekem ragyogott olyan szomorúan. Gyors megráztam fejem, hogy ezek a rossz kedvű gondolatok tova szálljanak belőlem. Reménykednem, reménykednünk kell abban, hogy csak pár napig tart majd ez a helyzet, de azért én mindent megfogok tenni azért, hogy a közelembe legyen.


---------------------------------------------------------------------

Ha esetleg van köztetek olyan akit megszeretne ismerni az nyugodtam írhat nekem erre az e-mailra: dodo1198@gmail.com (tárgy az legyen)

2 KOMI UTÁN JÖN A RÉSZ + egy kis idő.( egy felhasználótól 2 kapott komi nem kettőnek számít!)

2. évad/ 7. fejezet: Felpörgött események

Sziasztok! Képzeljétek tegnap volt a blog évfordulója. Szóval a blog 1 éves és 1 napos. Hú de gyorsan múlik az idő! Köszönöm mindenkinek aki az elejétől olvassa a blogot és figyelmemmel kíséri a fejlődésemet, és a nem rég csatlakozóaknak is. Jó olvasni, a véleményeteket! Sokat köszönhetek ennek a blognak és nektek is. Ezért most kaptok egy ajándék részt. Véleményem szerint eléggé érdekes és meglepő részre sikeredett. Jó olvasást drágáim. 

ÚJ RÉSZ 2 KOMI UTÁN! (bocsi, hogy bevezetem a komi határt, de valamivel kell ösztönözni engem is) 

... ~ Harry szemszöge ~ ...

Nagyon felhúzott az a látvány ahogy Do és Li csókolóztak. Tartottam magam míg ki nem mentek a házból utána elviharoztam a szobámba magam mögött bevágva az ajtót, ennek a következtében a földre hullott az szobához járó csicsás kis festmény. Ripityára törött de most ez érdekelt engem a legkevésbé. Durcásan bevágtam magam az ágyba és a krém színű plafont bámultam. Idegesített. Minden idegesített. Könyörgöm mit tettem, hogy ennyire szerencsétlen vagyok? Bárcsak ne jött volna össze Liammel, bárcsak kitörlődne az emlékeiből minden ami Liammel kapcsolatos, bárcsak kapnék egy esélyt, hogy megpróbáljam vele. Úristen, mi lett belőlem? Nem ismerek magamra! Hogy kívánhatok ilyeneket? Egy szemét vagyok és tetejében még egy nagyon rossz barát is. Miért- miért- miért? Kopogtak az ajtón. Kiüvöltöttem egy "mi az? Ki az?"- t. Louis volt így beengedtem. Csak rá számíthatok. Először nem szólaltam meg, csak durcásan néztem egy pontot.
- Dorothy?- kérdezett rá egy idő után.
- Igen. Nem értem magam. Soha nem volt még ilyen. Eddig mindegyik haveromnak gyönyörű barátnője volt és egyikbe se estem szerelembe. Én ezt nem bírom! Minden nap látom, és ha még ez nem lenne elég még azt is nézhetem, hogy az egyik legjobb barátommal nyalakodnak. Érted Louist?! Tudod milyen érzés ez? Nagyon szar. Kérlek valahogy segíts!
- Először is Harry nyugi. Ez bárkivel előfordulhat. Elhiszem, hogy nagyon rossz érzés, de fogadd el. Próbálj keresni egy olyan lányt aki teljes mértékben szabad. Tudom, hogy nem így megy, hogy elhatározod, hogy most már nem vagy szerelmes. De ha ismerkedsz akkor könnyebb nem törődni az érzéssel és még az is lehet, hogy ő lesz a te nagy Ő-d.
- De egyszerűen nem megy. Más lányra rá se tudok nézni.
- Figyelj, most egy picit itt hagylak, mert kéne csinálni valami kaját. Szobaszerviz nem jön már fel Niall miatt. Legutóbb nekiugrott, mert nála volt a kaja.
- Oké. Köszi, hogy meghallgattál és próbáltál segíteni. Jó, hogy számíthatok rád! Ugye megkereshetlek evvel a problémával mindig?
- Nem... nem csak evvel a problémáddal, az égvilágon minden gondoddal.

... ~ Dorothy szemszöge ~ ... 

Fölmentek autókázni az emeletre én felkaptam a kabátom és kimentem egy kicsit levegőzni, gondolkodni. Az öcsém erkélye alatt álltam, amikor az egyik vas teherautója a fejemen landolt. Enyhén fájt, de mást nem éreztem. Beszökdécseltem a házba. Konyhába mentem anyuhoz. Nyomtam két puszi arcára, majd néztem mit csinál.
- Kicsim szólj Liamnek meg az öcsédnek, hogy jöjjön enni.
- Anyu, milyen Liamnek? Én nem ismerek semmi féle Liamet. Ne beszélj már hülyeségeket anyu!
- Oké kicsim, ne szórakozz! Mi történt veled oda kint?
- Semmi anyu, csak rám esett ez.- adtam át neki a kocsit.
- Ohh... Na és szereted a One directiont?
- Igen.
- ÉS kik a tagjai?
- Harry a cuki göndör, Louis a vicces, Zayn a tükörmániás, Niall az Ír manó, és valami nem tudom ki. Azt tudom, hogy öten vannak, de az ötödik nevét nem tudom.
- Ohh, it gondok vannak. Kicsim, gyere velem elmegyünk dokihoz, szerintem valami nincs itt rendben. Menny előre csüccsen be a kocsiba, mindjárt megyek.
- Rendben.

... ~ Liam szemszöge ~ ...

Fent tök jól eljátszottam Eddyvel. Tori zavarta meg játékunkat.
- Sziasztok! Liam azt hiszem akadt egy kis- nagy baj. Donak a fejére esett Ed egyik játékautója.
- Ugye jól van? Mond már mi van vele!- elborult az agyam, remélem semmi komoly.
- Jól van, de nem emlékszik rád, de csak rád nem. Mindennel tisztában van, kivéve avval, hogy ki az a Liam és hogy ki a One direction ötödik tagja. Szóval réd teljes mértékben nem emlékszik és a kapcsolatotokra sem. Gyors beviszem a kórházba, hát ha csak pillanatnyi valami. Azonnal hívlak, ahogy kijöttünk.
- Rendben, köszönöm. Addig még maradhatok?
- Persze csak nyugodtan.- próbáltam nyugodt maradni.
Ez nem történhet meg! Pont most nem! Most kaptam vissza, erre megint elvesztem, kicseszett szemét élet. Miért ilyen kegyetlen? Miért velem? Beszélnem kell valakivel! Elővettem a telefonomat és az utolsó hívások közül kiválasztottam az első srác nevét, jelenesetben Harry. 4-5 kicsöngés után felvette.

... ~ Harry szemszöge ~ ...

- Helló haver! Mizu?
- Szia Harry! Azt hiszem gond van, nagy gond.
- Mi mondjad!- kezdtem megijedni.
- Dorothynak a fejére esett az öccse kocsija. Emlékszik mindenre, vagyis majdnem mindenre, egyet kivéve, rám. Harry kérlek segíts.- hangjában tisztán kiérződött a félelem és a szomorúság keveréke.

Bennem negált a vér is. Teljesült a kívánságom. De én egyáltalán nem akartam eszt. Nem gondoltam komolyan amiket mondtam, egyáltalán nem is gondolkoztam. De egy szerencsétlen hülye vagyok. Viszont most meg lesz rá az esélyem, hogy össze jöjjek vele. Talán jól is tettem, hogy ezt kívántam... De egy köcsög, hülye, barom vagyok. Egyre jobb, magammal vitatkozok. Juhú.