2. évad/ 9. fejezet: Csalódtam

Sziasztok drága imádni való húsi bogyóim! Iszonyatosan sajnálom, hogy ennyire későn érkezett meg a rész a 2 komi után. Nagyon köszönöm a két vissza jelzést nagyon örültem nekik. Sajnos a dupla, tripla részes kérést nem tudtam megvalósítani. Viszont remélem eléggé érdekessé sikeredett. Ismételten 2 komi után kezdem írni a rész, szóval ha kíváncsiak vagytok és szerettek gyorsan össze tudjátok hozni mindössze eszt a csekély számú vélemény határt. Legyetek jók, remélem elnézitek a késést hiszen nyár van és én sem állandóan a gépnél ülök. :D
Jó olvasást!

Puszi: ~1DodoPayne

/saját szerkesztés/

... * ~ Dorothy szemszöge ~ * ...

Reggel magamhoz képest még korábban keltem a korábbinál, elkészültem, magregelisztem és indultam is a fiúk szállodájába. Beengedésnél akadt egy kis gond, de sikeresen bejutottam miután beszéltek valamelyik fiúval. Kopogtam majd egy komás mosolygós Harry nyitott ajtót. Öleléssel köszöntettük egymást, majd egyenesen a konyhába mentem. Gondoltam csinálok a "kis" csapatnak valami ehetőt. Göndörka le ült és nézte mit csinálok, nem hogy segítene, ááá nem, minek is az. Összeszedtem azokat amik kellenek egy szendvicshez és nekiláttam.

... * ~ Liam szemszöge ~ * ... 

Csörömpölésre ébredtem, nem nagyon izgatott mi is lehet az, viszont az órára pillantottam és az idő pont annyi volt, hogy ideje felkeni és elmenni Dohoz. Elvégeztem az alapvető reggeli teendőmet, aztán magamra kaptam egy egyszerű sötétkék farmert, egyszínű fehér pólót és a fehér conversemet, meg azért egy melegebb kardingába is belebújtam. Szobámból kilépve a konyhába indultam megreggelizni. Hát hiba volt. Ezt nem kívánom senkinek. Más helyzetbe örülnék, de most nem. Bármit is tehettem volna kapucnimat felkaptam azonnal a fejemre és gyors létekkel elhagytam a szállodai szobát. Biztonságiakat, az ajtóban tolongó rajongókat kicseleztem. Most nem volt hozzá hangulatom, hogy mű mosolyogjak. Tudom, hogy nekik köszönhetünk mindet... Recepciós segítségével nagyon ügyesen kijutottam a hátsó kijáraton ami egyenesen egy kis sikátor szerűségbe nyílott. Elindultam arra amerre valószínűleg nincsen akkora élet. Szomorúan sétálgattam a betont kémleve. Eszembe jutót, hogy Eddynek megígértem, hogy ma átmegyek hozzájuk. Szavamat meg nem szegve elindultam arra felé amerre véltem menni kell. Útközben kérdezgettem idősebbek, hisz gondoltam ő náluk kisebb az esély hogy észreveszik hogy én vagyok Liam Payne. Sikeresen oda értem és becsöngetem. Tori nyitott ajtót.
- Szia Liam gyere beljebb, Dorothy nincs itthon.
- Szia, tudom.- hatottam le szomorúan a fejemet.- Eddynek megígértem, hogy ma is átjövök kicsit játszani vele.
- Ja jó. Eddy!- ordította el magát.
Sietősen lépet ki a konyhából. Nagy mosolyra húzta a száját és egyenesen a szobája húzott.
- Na már egy sziát se kapok.
- Ne haragudj Liam, szia. Mit csináljunk? Autózzunk, társasozzunk vagy mit csináljunk?- mondata után ajtó csapódást hallottunk.
Dorothy lépett be a szobába.
- Szia Eddy... és... és te ki vagy?
- Ohhh ne haragudj Dorothy Liam Payne vagyok.
- Akkor szia Liam. Mit csináltok? Társasoztok? Beszállhatok?- nézet körbe és felfedezte a halom társat.
- Persze.- szólt Eddy és megrántotta nővére kezét, hogy üljön le közénk.
Hazudnék ha azt mondanám egyáltalán nem vagyok rá mérges. Igaz, hogy nem emlékszik rám de ezt akkor se vártam volna el, főleg nem így, hogy... ÁÁÁ nem foglalkozom vele ez nem csak az ő hibája, viszont ha minden vissza tér a régibe akkor el kell majd egy kicsit beszélgetnünk. Társasozás közben nem mutattam, hogy bármi bajom is lenne. Eddy győzött, de hosszasan játszottunk szóval nekem indulnom kellet.
- Merre jártál?
- Ott ahol.- válaszoltam fagyosan, most nem volt kedvem a társalgáshoz, főleg nem vele.
Épp hanyagul ledobtam a testemet a kanapéra már is jöttek szólni, hogy indulunk. Kivételes alkalom mikor semmi kedvem kiállni a többezres közönség elé akiknek iszonyat sok mindent köszönhetünk. Kocsiban az ablaknál és Zayn mellet ültem mélyen gondolataimba merülve. Vajon szeretett engem valaha is? Talán megjátszotta volna magát? Fontos vagyok számára, valamikor is az voltam? Csalódtam. Szerelem terén mindig is, hozzá szokhattam volna már. Viszont az összes közül ez fáj a legjobban. Az ember mostanság már szinte senkiben sem bízhat meg. Hát ez nagyon nem volt szép. Őszinte gratulációm. Nem tudom elengedni és nem is fogom, bármennyire is rosszul eset...
Megérkeztünk a helyszínre, szinte kirobbantam a kocsiból és egyenesen a Lou és a többiek karmai közé vetettem magamat, ahová mindig keletlenül megyünk. A többiek szépen lassan cammogtak mögöttem. Elvégezték a szükséges dolgokat majd az öltözőbe zavartak. Furcsállva néztek rám a fiúk mire én csak elhúztam a számat és megrántottam a vállamat. Louis hülyéskedett a többiek meg nevettek rajta én nem figyeltem rá. Jött egy ember és közölte, hogy van még 5 perc. Felsorakoztunk a színpad mögé a sikolyokat már nagyon lehet hallani. Felvettem a műmosolyt. Végig "vidáman" énekeltem. Szerencsére nem szúrták ki, hogy van valami gáz velem. Szememmel végig mértem a közönséget és ott is olyant láttam amit nagyon nem kellet volna egy "shut up Liam" feliratú táblát. Lefagytam. Szerencsére már nem sok volt a számból és vége is lett a koncertnek. Végre. Ez így sok lett nap végére.