Epilógus

Sziasztok! Sajnálom, hogy 2 hónapig nem jelentkeztem, de ez így alakult.
A blog 2 hónap és 11 nap múlva betöltené a 2 évet, hát nem fogja!
Elérkeztünk ehhez a pillanathoz is, hogy kiteszem az epilógust- nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok írni.
Kérnék ehhez a befejező részhez komit, de felesleg lenne!
Lesz még majd egy utolsó bejegyzésem amivel végleg befejezem ezen az oldalon való tevékenységeimet, de az várhatólag májusban fog megtörténni.
Jó olvasást!

Puszi: ~1DodoPayne

 „- Hogyan is képzeltem ezt? Hülye voltam!- veszekszem magammal.”Szóval 2012.12.31-et írtunk azaz buzgón vártuk az újévet. Deb-bel elő készíttettük a fiúk közös házát, míg ők elugrottak bevándorlási. Persze mindent az utolsó pillanatra kellet hagyni. Ez most sem változott. A törékeny, értékes tárgyakat biztonságba helyeztük, a nappalit átrendeztük kicsikét. Konfektiekkel dobáltuk szét a szobát, a falra felfüggesztettük a disco gömböt. Erősítőket elő hoztuk, bökettük őket, megkerestük „Harry & Louis party dalválogatás” CD-t és betettük. A fiúk eddigre már meg is érkeztek. 3 liter sört, 3 liter pezsgőt és 2 liter egyéb szeszes italt hoztak. Gary és Harry az italokat rendezték el. Liam, Zayn, Louis, Niall és Josh pedig a rágcsákat...
Pár órával később olyan este 10 felé felmentem az emeletre. Ekkora már szinte mindenki rendesen be volt rúgva. Amikor jöttem volna le Harry a lépcső előtt rám támadott. Erőszakosan a nyakamat csókolgatta, fogdosott és durván meg is csókolt. Minden erőmmel azon voltam, hogy eltoljam magamtól. Liam-nek, mint mindig most is kiváló volt az időzítése. Lerángatta rólam a fürtöst... „Mára már ez a hónapokig tartó viszály- amely miatt majdnem feloszlott a banda- eltűnt. I gaz hogy nem ugyan az a kapcsolat van köztünk, de a barátságunkat sikerült megmentenünk nagy nehezen.”2013.08.10 az első évfordulónk napja volt. Liam reggel korán felkeltett, hogy siessek mert dolgunk van. Nem értettem mit szeretne, de tettem amit kért. Gyors elkészültem és megkerestem. A konyhában volt és szendvicseket gyártását fejezte be. Leültem az egyik fekete bárszékre és elfogyasztottam az elém tett ételt. Ahogyan végeztünk, már a kocsiban is termettünk. Nem értettem ezt a hirtelen sietséget. A reptéren találtam magam hajnali 6-ra. Liam bájosan mosolygott rám, miközben a kézfejemet simogatta a hüvelyk ujjával- össze volt kulcsolva a kezünk. Átadta a papírokat egy hölgynek, és indulhattunk is. Innentől kezdve nem láttam semmit, mert a szemem elé egy fekete kendőt kaptam... Hosszú volt az út, de el is aludtam. A következő emlékképem az volt, hogy Liam gyengéden ébresztget. A szemfedőmet még mindig nem vehettem le. Segített leszálni, amit kifejezetten élveztem. Eléggé hosszú percek következtek, mire eljutottunk, s megszereztük a csomagjainkat, felfordulás volt. Kiléptünk a forróságba. Hol vagyunk? Miután nyafogtam egy sort, hogy hol vagyunk és miért végre levette a látásomat akadályozó kendőt. Ausztrália tárult a szemem elé. Össze voltam zavarodva. Miért jöttünk ide és miért csak ketten?...
„Igen elfelejtettem az első évfordulónkat, de csodás volt az a pár nap amit eltöltöttünk ott.- elmémben vissza pörgetem az időt és minden egyes érintését, érzéseket újra érzem.”2013.11.06. Reggel olyan 8 tájt valaki igen csak rátapadt a csengőre, evvel felverve az egész házat. Én voltam az aki ajtót nyitott. Sandy állt előttem és üvöltve Zayn-t kereste. Nem tudtam mit akart, de otthagytam őket úgy véltem nem tartozik rám. Zayn pár perc múlva tág pupillákkal állt a konyhában előttünk egy kosár szerű valamit tartott a kezében. Képtelen volt válaszolni a kérdéseimre, ezért mögé léptem, hogy megnézzem mi van nála... egy kisbaba volt. Tuti, hogy az övé, mert hasonlított rá, nagyon is. Sötét pár szál haja volt, hatalmas barna szemekkel. Kislány volt. Sandy Zayn-hez „dobta” a gyerek mert neki nincs szüksége egy ilyen szar akár mire. Az elején eléggé nehezen ment vele a dolog, de aztán egy-kettőre belerázódott az apa szerepébe a segítségemmel. Liam-mel ezen össze is vesztünk. Féltékeny volt, mert állítása szerint túl sok időt töltöttem Zayn-nel és a kis Emily-vel...
„Most már nagyon jól megy Zayn-nek az apaság. Emily aranyos, értelmes lány, nem hasonlítható az anyához. Még az kéne! Annyira imádom a pici lányt, ő az én nem létező lányom. Mindenki tudja, hogy így tekintek rá Liam se sértődik meg ezért”2014.08.10. Liam ismételten Ausztráliába vitt, de ezúttal jött velünk a kis csapat is. Egyik délután lesétáltunk a parkba mind ahányan voltunk:Deb, Louis, Garry, Harry, Zayn, Niall, Josh, Liam és én. Ahogy ahhoz a helyhez értünk ahol össze jöttünk, hirtelen féltérdre ereszkedett elő húzott egy kis piros dobozt, közben megható, kedves dolgokkal árasztott el, végül kinyitotta a dobozt amiben egy káprázatosan gyönyörű jegygyűrű volt...
„ Mosolyogva végig simítok a díszes arany karikámon és újra pörgetem az aznap történt eseményeket. Beleborzongok, jó értelemben.”2015.03.25 A hatalmas, fehér, fodros ruhámat segítették fel rám Deb és Eleanor. Anyu a helyiség sarkában itatta az egereket, mert nem akarta elhinni ezt az egészet. Én magam se fogtam fel. „még most sem fogom fel!- javítom ki magam gondolatban” Életemben nem volt rajtam annyit smink mint akkor. Kényelmetlenül éreztem magam abban a rengetek festékben...
„- Szívem gyere segíts megfürdetni Andyt! Mindjárt itt lesznek a többiek!
-Egy perc és megyek ígérem!
- Szavadon foglak! ”Majdnem hiszti rohamot kaptam, annyira sok volt ez így számomra. Erről álmodtam otthon a szobámban mindegy egyes nap, erre ott álltam készen arra, hogy örök hűséget fogadjak neki. Egy utolsó pillantást vettem magamra a tükörben és hitetlenkedve megráztam a fejem, s elindultam...
„- Drágám gyere már! Letelt az egy perc! Mit csinálsz?- kezét váltamra teszi és gyengéden cirógatja azt.
- Jövök már! Könyörgöm még egy mondatot, hagy írjak le, aztán végtelen figyelmem a tiétek lesz örökké. Amúgy írtam, de most fejeztem be!
- Rendben! Siess, megvárlak!”
Hát sajnos itt kell, hogy hagyjalak benneteket végleg! A férjem türelmetlen és a két éves kisfiúnkkal van dolgunk. Elmeséltem az életem nagyjából nektek, de most már Liam-nek és a pici Payne-nek van rám szüksége. Legyetek jók, s hasonló boldog életet kívánok nektek! S ne feledjétek, attól mert sokan lehetetlennek vélnek dolgokat, attól neked nem kell, higgy benne, s tegyél érte. Bizonyítsd be nekik semmi sem lehetetlen! 

2.Évad/ 15.fejezet

Sziasztok! Tudom azt ígértem, hogy hetente lesz rész. Lehet csalódás okoztam, sajnálom! Kicsit szomorú vagyok, mert látom, hogy bizonyos oldalakon több olvasó és kommentár van mint nálam. Evvel semmi bajom nem lenne, ha nem most kezdte volna-konkrétan nincs is vele bajom. Hihetetlen szarul esik, hogy egy kibaszott koment nem érkezik! Körülbelül egy és fél éve írom ezt a blogot és azért fáj, hogy nincs semmi visszajelzés. Amikor elkezdtem három olyan ember volt a ki kommentelt, hová tűntek? Ennyire szar lett a blog? Tudom, hogy nagyon-nagyon ritkán van rész, de én se vagyok egy feneketlen ihletforrású kút, s van hogy időm sincs. Mivel, nem tudom van-e olyan aki olvassa a blogot és várja a folytatást, ezért nem is kapkodom el a dolgokat... Legszívesebben bevezetnék komi határt, de két oka is van, hogy miért nem. Első soha az életbe nem jönne össze két-három koment, második ellent mond avval amit én szoktam mondani,..
Szerintem több mint fele az olvasóm ezt el se olvassa, szóval fölösleges dolog.
Bocsi a kiborulásért...
Biztosat nem tudok mondani, mikor jön új rész. Majd ha lesz ihletem- ami jelenleg nincs- azonnal írom és felteszem ide,

Jó olvasást!

Puszi:

~1DodoPayne

Ahogyan beléptünk nevetve a lakásba, egyből megcsapott a meleg és a finomabbnál-finomabb illatok. Evvel együtt feltűnt a magas, szépen feldíszített fenyőfa is, alatta az ajándékkal. Levetkőztünk, s kérésre a konyhába mentünk. Az asztalon piros terítő volt, rajta egy hógömbbel. Szépen meg volt terítve és már sorakoztak az ételek is.

- Na és milyen volt a napotok?- érdeklődött Geoff.

- Ohh hát tök szuper volt, megtanultunk korcsolyázni... Sokat beszélgetünk... Ahhhwww de iszonyatosan jó volt ez az együtt töltött idő.- lelkesen mesélte Nicola az apukájának.

Elmosolyodtam az élénkségén, Liam még kuncogott is és körbe mutatta a készült képeket, miközben történetüket mesélte. Karen szólt rá, hogy lassan jó lenne befejezni és később folytatni, mert kihűl az étel. Persze ezt nem kellet kétszer mondani, azonnal elrakta telefonját és várta az anyukája által elkészített ünnepi menüt... Nagyon finomra sikeredett az összes fogás, tele ettem magam. Azért még a mézeskalácsnak, és a családi sütinek- ami csokis volt nyam-nyam- is marad helyet.

- Ohh drágám, ezt még nem láttam, hogy te ennyit ettél volna bármikor is. Kezdjek aggódni?- nevetett olyan cukin, amitől én mindig kikészülők.

- Nem kell! Na most már láttál. Biztos azért volt, mert ennyire finom lett az anyukád főztje.

- Tudom, hogy anyu finoman főz!- kacsint rám.

Mindenki segített elpakolni, ezt követően átmentünk a nappaliba. Liam a zongorához ment, amin egy mikulás virág volt díszítés képen. Mindannyian köré gyűltünk és figyelmesen néztük minden mozdulat, hogy mint is csinál. Felcsendült egy ismerős dallam és azt követően az elképesztően csodás hangja. We Wish You a Merry Chrismas-t kezdte énekelni. Szülei büszkén mosolyogva figyelték egy szem fiúkat, míg mi lányok elérzékenyülve. Annyira jó hangulatot teremtett. Én alapból kikészülők, ha meghallom énekelni, de így még meghatásosabb. Most komolyan örülök neki, hogy csőtörés van a lakásban. Máskülönben valószínű, hogy a bátyámmal ülnénk kétesben- ne értsétek félre, hogy nem szeretek vele lenni, mert nagyon is- és semmi karácsonyi hangulat nem lenne és talán az emlékeim is a sötétségben lennének, ahonnan nem rég kerültek elő. Sajnos a dalnak túl hamar vége lett...

- Na jöhetnek az ajándékok?- Ruth volt a kérdező.

- Persze.

- Rendben akkor kezdjük Ruthhal.- a dobozokhoz rohant, nem lehetne megmondani, hogy ő a legidősebb Payne gyerek.

Sorban nyitogatta a dobozokat, elsőnek az enyémet sikerült kinyitnia és meg is volt a következtetése, hogy kitől kapott karkötőt. Gazdagodott egy nyaklánccal, egy csodás fülbevalóval és egy élményfürdős belépővel két fő részére. Húga is hasonló dolgokat kapott. A szülők Liamtől egy utazást kaptak kettesben egy szigetre, ahová mindig is elakartak menni. Liam kapott cuki sapit az anyukájától és apukájától. Nagyon aranyos volt benne. Tesói nem voltak olyan szemetek mint a bátyám, szóval valami normálisat kapott... Igen, ha egy Batman akció figura annak mondható egy 19 éves srácnak. Tőlem egy teknős párt kapott,aminek méretlenül örült. Én Ruthtol egy olyan karkötőt kaptam amin sportcipők lógtak. Húga is ilyesfajta meglepetéssel kedveskedett csak azon macik voltak. Nagyon eltalálták az ízlésemet. Liam pedig egy olyan plüss cicát vett nekem, melynek nyakörvén egy piros szív medál lógott " I Love You". Husi cicuska, imádom a plüssöket. Mindenkinek tetszett az amivel megleptük egymást. A csomagolópapírral borított nappaliban megkereste Geoff a TV-t és egy DVD-t tett be. Liam mellettem sóhajtott egy nagyot és tenyérebe temette csodás arcát.

- Mi az Liam?- Simítottam végig a hatán.

- Régi családi videók.- nyöszörögve közölte velem, amin csak mosolyogtam.

- Ne szenvedj! Emeld fel a buksidat és nézd!- adtam neki egy puszit fej felemelés jutalma ként.

2. ÉVAD/ 14. fejezet: Emlék...

Sziasztok! Meg jöttem az új résszel! A következő majd jön, ha jó kedvemben vagyok akkor már jövőhét pénteken! Köszönöm azt az egy komit is, örültem neki. Legalább több mint a semmi.

Jó olvasást!

Komizzatok!

Puszi:

1DodoPayne

Bemutatás után leültünk vacsorázni. Nagy mesélésbe kezdtek. Liam élménybeszámolót tartott nagy vonalakban, hogy mi volt vele az elmúlt hónapokban csak úgy mint a család többi tagja is. Az ételt nagyon finomra elkészítették a lányok, tetszésemet jeleztem is feléjük. Nicola elpakolt és hozta a desszertet. Tetszett neki kinézetre, na meg ízre is. Megdicsértek, ami nagyon jól esett. Liamtől még puszit is kaptam. Segítettem a lányoknak mosogatni és rendbe tenni a konyhát. Addig a szülők rég nem látott fiúkkal bementek a nappaliba beszélgetni. Néha- néha a mi beszélgetésünkbe bele hallatszott a nevetésük. Gyorsan végeztünk, szóval csatlakoztunk mi is. Liam mellé akartam ülni, de megakadályozott benne, az ölébe húzott.

- Hiányoztál!- súgta a fülembe és egy puszit adott a pofimra.

- Jaj, de cukik vagytok!- mosolygott Ruth, én meg teljesen elpirultam.

Folytattuk a beszélgetést. Nem éreztem azt, hogy ki lennék rekesztve, hiszen bele vontak a csevegésbe engem is. Sokáig voltunk fent, de bőven volt témánk.

Lassacskán mindenki elfáradt így elvonultunk aludni. Most csak abban reménykedek, hogy nem fogok elfelejteni semmit.

- Min gondolkozol?

- Úgy... mindenen. Nagyon kedvesek a szüleid meg a nővéreid is. Nagyon jó volt ez a nap és nem szeretném elfelejteni.- szomorodtam el a végén.

Nagyon rossz, hogy szinte nem tudok semmit sem Liamről. És neki milyen lehet már? A barátnője nem is tudott róla a nap elején és még most is keveset. Nagyra becsülöm a kitartását és türelmét...

- Tudom, hogy emlékezni fogsz!- ölelt magához biztatóan.

- Köszi a biztatást!- adtam neki egy puszit.- Álmos vagyok!

- Akkor nyomás aludni!

...

Reggel tudatlanságra ébredtem és a fejem is szörnyen fájt, na remek! Komolyan mintha másnapos lennék. Uhh, nagyon egy idegesítő dolog. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Bár ne tettem volna! Nagyon megijedtem. oly' annyira, hogy egy sikoly is elhagyta a számat. Egy srác mászkált a szobában alsógatyában... Nem emlékszem semmire! Ki ő? Én hol vagyok? A francba!

- Öhh...- hát ez is értelmes volt.

Rám kapta tekintetét. Fogalmam sem volt mit kéne tennem. Kipattantam és a fürdőbe rohantam, amit úgy találtam meg, hogy nyitva volt az ajtó. Becsuktam és bezártam az ajtót. A csaphoz mentem, hogy leöblítsem az arcomat egy kis hideg vízzel a lenyugodásom érdekében. Valami hangos koppanással belesett a lefolyóba. Szerencsére eléggé nagy volt ahhoz, hogy ne mennyen le rajta. Kivettem és leültem vele a kádszélére. Nézegeti kezdtem, forgattam és egyszer megakadt a szemem egy feliraton, ezen a csodálatos nyakláncon. Mindössze egy szó állt rajta " Liam". Ahogy elolvastam és végig simítottam a gravírozáson a szívem nagyot dobbant. Az arcomon megjelent egy lágy mosoly, s magam elé meredve halkan kicsúszott a számon ez az egy csodás név. Igen! Nagy fejfájással és iszonyat lassan emlékképek kúsztak be a fejembe. Olyan volt mintha minden örömteli pillanatot újra átéltem volna. Örömömben elkezdtek folyni a könnyeim. Nagyon örültem, mert így valószínű, hogy rendbe jöttem és maradnak az emlékek. Kivágtam az ajtót és egy szomorkás Liamet láttam az ágyon ücsörögni. Oda mentem hozzá, kezemet hátára simítottam.

- Mi a baj drágám?- mosolyogtam.

- Hát... Várjunk csak drágámnak szólítottál?- csillant fel a szeme.

- Igen! Vissza tért az emlékezetem, ennek segítségével.- nyújtottam át neki a nyakláncot.

- Nagyon- nagyon örülök! Istenem!...- magához ölelt és percekig így voltunk.

Éhes lettem ami igazán akkor tudatosult bennem mikor a hasam hangot adott neki. Nevetni kezdtünk és lementünk a konyhába. Karen gondoskodó anyaként szorgoskodott, míg a lányok álmosan üldögéltek a székeken, Geoff pedig valami újságot olvasott.

- Jó reggelt! Mi lesz a reggeli anyu?- ment oda Liam a tűzhelyhez és a "szakácsunknak" adott egy puszit, kis cuki.

- Jó reggelt!- köszöntem én is és helyet foglaltam ott ahol tegnap ültem.

- Omlett. Amúgy nektek is jó reggelt! Pár perc és már készen is lesz.- míg Karen közölte ezt Liam már ide is ért.

Nem maradhatott el a reggeli testvér szeretet sem. Liam kiröhögte nővéreit a komás fejük miatt. Azt meg kell hagyni tényleg viccesen néztek ki. A lányok egy-egy nyelvöltéssel reagáltak. A fincsi reggeli után fel lettünk zavarva készülődni, mert el kell hagynunk a házat nekünk "gyerekeknek". Náluk az a szokás, hogy a "gyerekek" elhagyják a hazát míg ők feldíszítik a fát, elkészítik az ünnepi menüt és elhelyezik az ajándékokat. Még van egy érdekesség az ajándékokkal kapcsolatban! A csomagoláson csak az szerepel kinek a részére szól az ajándék, aki pedig kapja annak ki kell találnia kitől kapta. Olyan jó szokás ez. Legalábbis nekem tetszik. Nálunk a karácsony úgy működik, hogy anyuék az öcsinek vesznek ajándékot és mi Joshal némi pénzt kapunk avval a kijelentéssel, hogy túl nagyok vagyunk és nem tudnak mit venni...

Le vittük az ajándékokat és egy- számomra eddig ismeretlen- szobába vittük be. Vissza mentünk készülődni. Melegen öltöztünk, mert korcsolyázni mentünk. Személy szerint én imádok, szóval nagyon örültem neki. Indulásra készen álltunk a nappaliban és egymáson röhögtünk. Úgy néztünk ki mint az eszkimók. Nagy nehezen elindultunk. Liam össze kulcsolta kezeinket és megindultunk a fagyban. Határozottan kulturáltabban módon közlekedtünk, mint mikor itt vannak a srácok. Az utat ismételten beszélgetéssel töltöttük. Kifaggattam a lányokat hogyan állnak pasi téren. Mindketten boldog párkapcsolatban élnek. Nagy vidáman meséltek szerelmükről. Mikor félig- meddig végeztek, már oda is értünk. Szegény Liam már kikészült, neki ez túl sok érzelgés volt egyszerre.

- Amúgy lányok ti tudtok korcsolyázni?

- Öhh... én örülök, ha állva maradok...- Ruth.

- Csatlakozom.

Párperc noszogatás kellet mire sikerült feltuszkolnunk a jégre őket. Először csak bizonytalanul álltak a korlátnál a Payne család tagjai. Meg egyeztünk, hogy mindenkinek segítek átjutni a másik oldalra egyesével. Először Ruthot fogtam kézen, aki nagyon párázott, de a felétől már élvezte. Vissza csúsztam, Nicolát is átvezettem. Lányok elindultak együtt a pályán. Vissza mentem Liamhez.

- Na mi az elfejtetted, hogyan kell?- piszkáltam egy kicsit.

- Ne szemtelenkedj! És ha igen?! Szeretem ha tanítasz.

- Na gyere!- fogtam meg a kezét.

Kicsit arrébb jöttünk a korláttól negáltam és kicsit odébb mentem.

- Na gyere ide!

- Mit kapok érte?

- Ha idejössz megtudod!- kacsintottam rá.

Több se kellet neki elindult, eközben én hátráltam. A korlátnál utol ért.

- Na hol a jutalmam?- jött még közelebb.

Kezével a korlátnál támaszkodott evvel élére, hogy "fogságba" kerüljek.

- Ümm... nem is tudom.- húztam kicsit az agyát. végül megcsókoltam.

- Nagyon ügyes vagy!- dicsértem meg.

- Csak mert jó a tanárom és a tanítási módszere.- kacsintott rám.

- Amúgy láttad, hogy belejöttek a tesóid?

- Elszóltad magad!- röhögött fel és kapta elő a telefonját.

Nicola és Ruth akkorát estek, szegények. Szerencsére semmi komoly baj nem történt, mert röhögve próbáltak felkelni több-kevesebb sikerrel. Oda mentünk hozzájuk és segítettünk, vagyis csak akartunk, nem igazán jött össze. Ahogy felsegítettük őket, lerántottak magukhoz így egy nagy kupacot alkotva. Liam nagyon rákattant a fotózásra, így ezt is muszáj volt megörökítenie, hogy mi a jégen egy kupacban fetrengünk. Ez után felálltam bele kapaszkodtam a korlátba felsegítettem Nicolát aztán Ruthot és végül Liamet szedtük össze közös erővel. Még elütöttünk itt egy kis időt, aztán elmentünk sétálni és valami kávézót keresni. Szőkeségeink tettek egy javaslatot egy helyre amit nagyon szeretnek, szóval a vezetésükkel oda indultunk. Amire oda értünk teljesen kiszáradtunk, mindenkinek annyit járt a szája. Jóleső meleg fogadott minket a kellemes, családias hangulatú helyiségben. Egy eldugottabb helyre ültünk le. Egy fiatalabb felszolgáló srác jött ki hozzánk. Le adtuk neki a négy tea rendelést. Elfogyasztottuk, fizettünk és távoztunk. Csak hétre mehettünk "haza" szóval elkellet töltenünk valamivel az időt. Közös megegyezés alapján ebédelni mentünk, aztán pedig céltalanul flangáltunk a városban. Pont hétre értünk vissza...

---
Helyesírási hibákért elnézést!

2. ÉVAD/ 13. fejezet: A Payne család

Sziasztok drágáim! Élek még! És ti? Remélem még van itt valaki és nem egy kísértet hely lett ebből a blogból. Köszönöm az egy komit :) ! Többiek hová tűntek? :O Jelenleg a 8479 oldal megjelenésem volt 2012. 05. 31 óta. Ennek nagyon örülök! :) Szeretlek titeket!
Na szóval a rész technikai okok miatt jön ilyen későn. Ugye előző résznél írtam, hogy rendszerességet szettnék bevezetni ami avval járt, hogy pár részt előre meg kellet írnom. Most lenne az a kérdés ami TITEKET ÉRINT. MIKOR SZERETNÉTEK, HOGY KIRAKJAM A FRISS RÉSZEKET? PÉNTEKEN VAGY SZOMBATON? Ez a ti döntésetek komiban avagy közvélemény kutatásban várom válaszaitok (bal oldalon lesz található rögtön a bejezés mellet).

Na nem is jártatom a számat tovább!

Remélem tetszik!

Jó olvasást!

Komizzatok légyszi!

Puszi: Do

Beugrottunk még gyors egy plázába, beszerezni a hiányzó dolgokat. Útjaink ezáltal külön váltak, nehogy megtudjuk ki kinek mit vesz. Én legelőször egy ékszerboltba mentem , hogy válasszak valamit Ruthnak, Nicolának és Karennek. Hirtelen jobb nem jutott eszembe- minden lány szereti az égszert- hisz nem igazán ismerem őket, sőt a fiúmról se tudok semmit, szóval... Liam anyukájának egy szép nyakláncot találtam. Érdekes medál lógott rajta, de annál szebb és egyszerűbb volt. Az első szülött egy karkötőt kapott amin apró díszek csüngtek. A harmadig lány egy hasonló kiegészítőt kapott, mint nővére. Ezt követte a nehezebb feladat. Meg voltam lőve mit kéne vennem. Férfiaknak nem igazán vásároltam még. Úgy gondoltam, hogy nem árt egy is  segítség kérés. Ruth már végzett így szívesen segített, Apukájának sikeresen választottunk egy karórát. Liam ajándéka pedig igazán tetszik, remélem neki is fog. Olyan 2-3 óra vásárlás után rengeteg csomaggal indultunk meg a kocsihoz, éppen csak befértek a szerzeményeink. 

...

Arra lettem figyelmes, hogy lassítunk majd megállunk.

- Ébresztő drágám!- simított gyengéden végig az arcomon Liam.

Az ébresztésért cserébe puszit kapott. Az ajándékokat mindenki maga vitte be- egy kijelölt szobába-, Liam pedig a csomagokat is felpakolta. A szüleik nem voltak otthon, valami színházi darabot néztek meg- mint kiderült egy levélből. Felmentünk egy szobába.

- Ugye nem lesz gond, ha egy szobában leszünk?- jött oda hozzám.

Kezeit csípőmre helyezte és kiskutya szemekkel nézett az enyéimbe. Még levegőt is elfelejtettem venni. Gyönyörű az a szempár, egyszer megfog ölni.

- Nem. De ha netalántán holnapra is elfelejtenék mindent és lecsaplak valamivel előre is bocsi.- nevettem el magam.

- Nem fogom magamra venni, nyugi.- csatlakozott a nevetésemhez. 

- Amúgy tényleg nem gond, hogy itt vagyok?

- Édesem, persze hogy nem. Te hozzám tartozol, evvel együtt a családomba is...- folytatta volna, de a tesói ránk "törtek"

- Bocsi öcsi, de őt most muszáj ellopnunk, majd vissza kapod... talán.- kacsintott rá ravaszul Nicola.

- Most komoly? Ne szívassatok!- "háborodott" fel.

- Komoly öcsikém! Majd hozzuk!- a konyhában kötöttem ki.

- Na szóval az hallottuk, hogy tudsz főzni és nagyon jól. Ezt a tehetségedet szeretnénk használni, persze ha nem bánod.- hadarták el felváltva. 

- Dehogy! Örömmel segítek! Nagyon szeretek sütni, főzni. Mit is kell?- lékesedtem be.

- Mi valami különlegeset, de még is egyszerűen elkészíthetőre gondoltunk.

- Ümm... Töltött csirke valami salátával?

- Tökéletes lesz! Nyomás a boltba!- Ruth. 

A boltban lányoknak ki adtam mit is vegyenek. Én kitaláltam, hogy sütök tortát. Csokis, karamellásra terveztem szivárvány piskótával és színes hadebkorral. Össze szedtem a hozzávalókat, fizettem és megvártam a két szőkeséget. Gyorsak voltak, így hamar "haza" értünk. Bepakoltunk a konyhába. Elmagyaráztam, hogy  csinálják meg, majd én is nekiláttam a sütinek. Kikevertem a tésztát, majd különböző ételfestékeket tettem bele. Míg sült az alap megcsináltam kétféle tölteléket. Nagyjából egy időben lett kész az alap és a töltelék. Liam le is talált az illatokra, ugyan is a lányok is jól haladtak.

- Nézzenek oda ti főztök?!- csodálkozott el az egyetlen fiú.

- Haha, nem gúnyolódni, mert akkor nem kapsz a vacsiból!- Nicola.

Liam figyelmen kívül hagyva testvérét mögém lépett és átkarolta a derekamat, 

- Mit ügyködsz szívem?

- Tortát.- mosolyodtam el.

- Mik azok a színes trutyik?

- Először is nem trutyi!- kentem az arcára kis rózsaszín habot amivel éppen díszítettem.- Másodszor, majd megtudod!

- Te kis gonosz!- "mászott" bele a lila habba és össze kent.

- Na ne már!- lettem "mérges".

Megfogtam a fehér "trutyit" és jó alaposan összemaszatoltam, mire én kéket kaptam. Megelégeltem és kizavartam a helyiségből ameddig megcsinálom. Persze takarításba segítenie kellet, nem ússza meg. Mire odáig jutottunk ő már tisztán tért vissza. Mire a rendrakással végeztünk hallottuk a kocsit, mivel a szülők megjöttek. Liam rég fent volt, mert meglógott. 

- Li maci megjöttek anyukádék!- ugrottam rá, sunyiban kicsit össze kentem. 

- Nyugi drágám! Na menny készülődni megvárlak!

- Szóval így nem tetszem... oké ezt megjegyeztem!- vágtam be a műdurcát.

- Erről szó nincs! Nagyon édesen nézel ki!- kacsintott rám.

- Haha! Na dobj ide valami ruhát, légyszi!

- Ümm... szerintem...

- Kuss Payne, milyen perverz lettél hirtelen!- szereztem magamnak ruhát.

Nagy küzdelmek árán levakartam magamról a habot és átöltöztem. 

- Cica gyere!

- Milyen cica? Hol? Merre?- rohantam ki, egyenesen Liam karjaiba.

- Te! Gyere már! Hogy lehetsz ilyen lassú?

- Látom kötekedős hangulatban vagy!

- Bocsi, csak izgatott vagyok, hogy végre bemutathatlak a leendő anyósodnak, apósodnak.- mosolygott rám, majd megcsókolt.

Lementünk a konyhába ahol a szülők lányaikat dicsérték, háttal nekünk.

- Meglepetés!- kiáltottak fel a nővérei.

Karen ahogy meglátta fiát sírva egy nagy ölelésbe vonta. Anyukája illő üdvőzéles után Geoff is megtette. 

- Anyu, apu szeretném bemutatni a barátnőmet, Dorothyt!

- Jó estét, örülök a találkozásnak!- köszöntem illedelmesen.

- Szia! Én Karen vagyok! Nyugodtan tegezz! Mi is őrölünk!- adott két puszit, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy megértettem. 

- Szia, én pedig Geoff vagyok, nyugodtan tegezz engem is!- úgy köszöntött mint felesége.

2 ÉVAD/ 12. fejezet: Reptéren

Ümmm... Sziasztok! Örömmel jelentem élek! És ti? Én nem úgy vettem észre! Sajnálattal láttam, hogy mivel megszüntetettem a komi határt már szinte senki nem is komizott (tisztelet neked kedves névtelen). Nem mondom nagyon rosszul esett. Biztos én csinálok valamit rosszul! Igaz Augusztus 29-én volt utoljára rész, de akkor is. Sajnos huzamosabb ideig ihlet hiány volt. Van ezen kívül még egy blogom, azon is "dolgoznom" kell. Írok egy novellát (aminek kiadását tervezem), na meg még mellé egy-két novella. Fejemben már van még egy történet... Na meg a tanulás, belekén húznom, hiszen 2 év (ha ezt nem vesszük bele) és itt az érettségi, én meg azon parázok, hogy meghúznak... Jó nem kéne kifogásokat keresnem és nem is azt teszem, csak gondoltam, ha leírom miben vagyok benne, jobban megértitek a helyzetet. Lehet pocsék író vagyok, de nem számít mert szeretem csinálni és csak az írásba tudok úgymond menekülni.

Amúgy a kövi rész nagyjából már készen is van, de azt most evvel nem kapjátok meg(bocsi)!
Megpróbálom azt, megcsinálni, hogy most kicsit előre dolgozok, hátha úgy sikerülni fog beállítani valami rendszer féleséget.


Remélem tetszik az új fejléc és bocsi, hogy mindig változtatom, de mindig sikerül valami újat szerkesztenem... :D
Némi változás fog történni, a SZEMSZÖGVÁLTÁST KÉPPEL fogom jelezni.

Na nem jártatom tovább a számat, így utólag még csak annyit, hogy KOMIZZATOK!

Jó olvasást!

Puszi:

~1DodoPayne

/saját szerkesztés/

A szállodában a fiúk össze pakolták a reggeli nagy rumlit, addig mi a számunkra kijelölt ajtó mögé mentünk. Én balról a másodikba Deb pedig a mellettem lévőbe Gerry pedig a jobboldali elsőbe. Csak annyi időt töltöttem a szobába míg betettem a hőbörödött. Tisztaság uralkodott, azt gondoltam, hogy a szoba üres. Eléggé ügyesek a pakolóink, mert mikor kiléptem már kezdett hasonlítani a hely egy nappali szerűséghez. 2-3 perc után már azon gondolkoztak a srácok mit is kéne csinálni, hiszen még gyermeteg az idő. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk valami filmet. Igazság szerint fogalmam nem volt a címéről, de még a műfajról sem. Ennek az oka igen egyszerű. Liam mellém ült a kanapén, magához húzott és miután én is hozzá bújtam egy puszit nyomott homlokomra, egyből kezdtem kipirosodni. Magam se értettem ezt, de akkor és ott a karjai közt megszűnt számomra a világ. Nem hallatom semmit csak is az egyenletes szuszogását és csak is őt láttam. Az agyam kikapcsolt, nem gondolkodtam, csak ott voltam. Nem tudtam mit tegyek így felnéztem rá. Káprázatos, igéző barna szemeivel találtam magam szemben. Farkasszemet néztünk, ő elmosolyodott, amin nekem is muszáj volt. Jobb kezét gyengéden végig simította az arcomon. Kirázott a hideg, de a jóleső fajta.

- Liam meg akarsz ölni!- alig hallhatóan csúszott ki a számon, de még ez is sok volt, magamban akartam mondani.

- Ebszemágában sincs gyönyörűm!- egy szívdöglesztős mosoly jelent meg tökéletes arcán, és kezét ismét végig húzta a már pírben úszó pofimon.

Adott egy puszit, aztán pedig hívogató, telt ajkait enyémekre illesztette és lágyan megcsókolt, ami viszonzást is kapott. Ez még számomra mindig furcsa, de azt nem mondtam, hogy nem élvezetem. Olyan kellemes érzés, de nem csak a csókja. Elég ha a közelemben van, már attól megbolondulok. Nem tudom mióta is lehetünk együtt, mert hát ez a hülye emlékezet kiesés a legtöbb dolgot törölte belőlem, de azt nem értem, hogy hogyan maradtam életben, kész csoda. Figyelmünk a képernyőre terelődött miután elváltak ajkaink. Semmit nem fogtam fel a filmből, csak néztem előre mosolyogva...

Reggel egy számomra ismeretlen szobában ébredtem, ismételten emlékek nélkül. Göőzöm nincs, hogy a tegnapi napon mi is történt. Egyáltalán hogyan kerültem ide? Hol vagy kinél vagyonk? Felkeltem, megláttam a bőröndömet gondoltam akkor már elmegyek lefürdők. Egy lazac színű felsővel és egy barna csőnadrággal indultam be a fürdőbe. Frissen és üdén tértem vissza és egy srác volt az ágyban, sexy srác, ümmm.... Emlék képek rohamoztak meg, de még mindig nem tudtam ki ő. Igazán abba hagyná az agyam a szívatásomat, nagyon idegesítő érzés, na meg a környezetemnek is biztosan. Legyen már vége! Mivel feltűnően sok ideig bámultam, amit csak egy mosollyal nyugtázott, megszólaltam.

- Öhhh... Sajnálom, de nem tudom ki is vagy. Megtennéd légyszíves, hogy bemutatkozol?- zavarban voltam, mert éreztem, hogy tudnom kéne ki is ő.

A mosoly lehervadt arcáról, szemében mintha szomorúság csillant volna fel. 

- Liam Payne vagyok!- kis csalódottsága a hangjában közölte velem.

Ki akartam deríteni, hogy mi ez az egész. Kibaszott tudatlanság. Tudod, hogy van valami, csak azt nem mi. Meg kéne kérdeznem, de félek. Mit gondolhat rólam, ha már emlékezni se emlékszem rá? Összeszedtem bátorságomat, leültem mellé a pár perc néma csönd után és megtörtem azt.

- Öhhh... Liam... öhh honnan is ismerjük egymást? És van hozzád valami közöm? Mármint.. izé... olyan mintha lenne, de én nem tudom. Ohh ez nagyon ciki.

- Drágám mi egy One direction koncerten ismerkedtünk meg... Igen, fogalmazhatunk úgyis, hogy közünk van egymáshoz. Tulajdonképpen a barátod vagyok. Már akkor tudtam, hogy mi összetartozunk, mikor megláttalak a színpadról...

- Ó értem. Nagyon sajnálom, hogy nem emlékszem, Szerintem neked rosszabb mint nekem... Nem jó, hogy jó pár dologra nem emlékszem, de az meg végképp, hogy evvel téged, titeket is terhellek vagy hogy is mondjam...

- Semmi baj! Erről nem te tehetsz, bárkivel előfordulhat!

-Evvel inkább magamat nyugtattam mintsem őt-. Magamhoz öleltem. Igen rossz érzés, hogy akit ennyire szeretek, nap mint nap nem tudja ki is vagyok. Szerelmében nem kételkedek...már. Viszont nincs rá semmi jogom, hogy haragudjak rá, hiszen tényleg nem tehet róla. Bármelyikünkkel megtörténhetett volna. Remélem pár nap és minden rendben lesz újra...

Jó ideig a karjaim közt tartottam, de Louis átkozott üvöltésével vége szakadt. Kimentünk megnézni mi az a "hatalmas" probléma. 

- Elfogyott a SÁRGARÉPA!

- Elmenjek venni neked?- Do.

Elnevettem magam, hiszen pár hónapja pont így kezdődött minden. A lányok összefogtak és elmentek boltba, mert a legidősebb- de nem agyilag- tagunk addig úgy se marad nyugton. 

- Srácok nyomás pakolni!- utasítottam őket, hisz rövid időn belül indulunk.

Bementem a "saját" szobámba és össze szedtem a maradék holmimat és átöltöztem.

...

Paul megérkezett értünk és a csomagokért. A gépünk kis késsel indult, a zord időjárás miatt. Kényelmesen el volt helyezkedve mindenki és csak az indulásra vártunk.

...

- London, édes London! Szilárd talaj!- ugrándozott a sor elején Niall. 

A reptéren mindenkit várt valaki. Zaynt az anyukája, Niallt anyukája, apukája, Harryt anyukája csak úgy mint Louist, Dorothyt a bátyja és engem pedig a tesóim. Anyuéknak meglepetést szeretnénk okozni, hisz régen volt együtt a család.

- Szia bátyus!- üdvözöltem egy hatalmas öleléssel, majdnem hátra is esett.

- Szia húgi! Örülök, hogy végre itt vagy!

- Hiányzott az otthonom, na meg te is.

- Azt hittem engem ki hagysz. Na mennyünk oda a többiekhez üdvözölni szeretném őket!

- Hogyan?- vágtam valami hülye fejet, amivel kíváncsiságomat szerettem volna kifejezni.

Köztudott, hogy nem rajong értük, sőt...

- Nyugi semmi rosszat nem szeretnék.

- Oké. 

Bemutattam nekik a bátyámat és vissza felé is. Csodák-csodájára egyből megtalálta velük a közös hangot. 

Debtől, Gerrytől elbúcsúztam mert, haza mentek, de megígértettem velük, hogy hetente minimum kétszer kötelességük meglátogatni.

- Jut is eszembe húgikám, ideglenes szállás kéne neked, csőtőrés van. volt. Szerelőt persze ilyenkor nem lehet leakasztani majd csak 27-én tud kijönni. Mondjuk addig nem tudsz Liamhez vagy valakihez menni? Liam kapj az alkalmon, mert ilyet nem gyakran fogsz tőlem hallani!- kacsintott Li-re.

- Hát megoldható szerintem! Ugye nem lenne gond, ha velünk tartana?- nézett tesóira ellenállhatatlan kiskutya szemekkel.

- Persze, hogy jöhet! Örülnénk, ha megtudnánk jobban ismerni, sok jót hallottunk már rólad, de akkor is...- mosolygott rám mindkettő lány.

- Többiektől- na meg családtagjaiktól- érzékeny búcsút vettünk  hiszen majdnem egy hétig nem látjuk őket. Josh is távozott körünkből, de csak míg ide hozta nekem az ajándékomat.  Hát azt hittem ott csapom agyon! Hogy lehet ilyen szemét?

- Nem úgy volt, hogy a kapcsolatunk ellen vagy? - futottam utána, fel sem tűnt, hogy emlékszem valamire.

- De, de avval nem érek el semmit. Viszont a nagybácsisság ellen még igen. Fiatal vagyok még hozzá.- miért is ne üvöltött volna?!

Ilyenkor hasznos, hogy gyorsabb vagyok. Egy határozott mozdulattal hátára vettem magam, földön kötöttünk ki. Mindenki rajtunk röhögött, még mi is.

Nagy nehezen feltápászkodtunk, elbúcsúztunk és  én rohantam a "faképnél" hagyott 3 emberhez.

- Hülye pipa! Szeretetből mondom ám!- nevet Ruth.

- Köszi!- húztam ki magam büszkén.

Legidősebb közülünk foglalta el a volánt és indultunk...

___________________________________

Bocsi, ha nagyon össze vissza van + a helyes írásért is + ha némelyik mondat nem értelmes.
KOMIZZATOK! :D 

Boldog Szülinapot Liam!

Sziasztok Most nem részel jövők, de ma hajnali 1 körül tettem ki a frisset szóval olvassátok és kérek ám valamiféle vissza jelzést! :D


Na amint a cím is mutatja az én/ mi drágámnak/ drágánknak, születés napja van! Ez alkalomból készül is egy videó! A zenei aláfestést egyik kedves olvasom készítette, mellesleg a legjobb barátnőm. Örülnék pár megtekintésnek és estleges véleménynek. Kérlek nézzétek meg nagyon-nagyon sokat jelentene, és ha tetszik osszátok meg légyszíves!
Happy 20' th Birthday Liam Payne!
Remélem élvezitek majd a videót!


Hát igen a mi kis Liamünk 20 éves lett! Gyorsan mennek ám az évek!
Nem is én lettem volna, ha nem csinálok vagy 60 képet XD
Ha vinni szeretnéd a képeket légyszi szólj!
Véleményt is szívesen várok róluk és a videóról is!

Na jöjjenek a képek! :

Remélem tetszettek a képek és a vidi!
Puszi: ~1DodoPayne 

2 ÉVAD/ 11. fejezet: Komolyan?!... Télen... Kanában... Piknikezni?!

Sziasztok húsikáim!
Köszönök mindent nektek, a sok oldal megjelenítés és a 3 komit.
Meghoztam a részt!
Na még csak annyit, hogy Happy Birthday Liam! <3
Mai nap folyamán még előfordulhat, hogy jelentkezem!
Puszi!

~ 1DodoPayne

/szülinapi képe még nem készül el, szóval most csak evvel a készítményemmel tudok szolgálni/

Reggel ahogyan felkeltem ismét üresség volt bennem és csalódottság. Igaz nem mutattam, de iszonyatosan fáj, fájt amit Sandy mondott, tett. Kiskorom óta legjobb barátnőm volt, szinte mindent együtt csináltunk. Az tény, hogy mindig is az árnyékában éltem, ezért se sírok utána. Debra sokkal jobb barátom mint ő valaha is volt, erre még csak most jöttem rá. Soha nem kérdezte, hogy én mit szeretnék, ha kérdezte is volna akkor sem tehettem volna mást mint, hogy azt teszem amit mond. Féltem attól, hogy elvesztem az egyetlen barátomat is és testi erejétől is tartottam. Jóval erősebb nálam. Viszont róla már nem érdemes beszélnünk...

Na és most jöjjön a hiány érzet. Odáig minden tiszta, hogy Sandyt kiraktuk- ahogy azt le is vezettem- és haza jöttem, de utána se kép, se hang. Azután kajáltam meg beszélgettünk, de annak se emlékszem felére. Meg még meg van az az egy kis képkocka ahol egy helyes sráccal beszélek. Ahogy arra gondoltam valami furcsa, szokatlan érzés fogott el. A gyomrom bizsergett, a szívverésem hol felgyorsult hol pedig elakadt. Pedig csak az az egy kis kép kocka van meg és ezt váltotta ki belőlem. Vajon ki ez a titokzatos srác? Vajon lehet hozzá valami közöm? Áhhh biztos nem, nekem egy olyan srácnál soha nem lenne esélyem...

Eszembe jutott Zayn. Végül is részben én is tehet róla amiért ki lett használva. Tudtam milyen Sandy, hogy nem bír sokáig egynél leállni. Figyelmeztethettem volna, hogy vigyázzon vele. Azt hittem, hogy más lesz most, rajongása alapján. Emlékszem arra mikor a szobámban ültünk One direction hallgatunk és a poszterekhez beszélünk. "Olyan örülten sexy vagy Zayn Malik, akarlak és egyszer úgy is megkaplak. Összeházasodunk, lesz egy gyerünk és öregbe fogunk fogadni egy afrikai kisfiút..."- csengtek a szavak tisztán a fejemben. Tényleg bedőltem neki, hogy komolyan gondolja, a hangja tele volt elhatározottsággal és komolysággal...

Eszembe jutott, hogy készülödni kellene, mert a srácokkal lesz találkozunk. Felpattantam az ágyról, amit meg is bántam rögtön megszédültem. Pár másodperc múlva jobban is lettem és mentem is a fürdőbe. Lezuhanyoztam és elvégeztem az egyéb szokásos dolgokat. Magamra kaptam egy szakadt csőnacit hozzá egy barna kötött pulcsit. Találtam egy "I love Liam Payne" feliratú pólót... Egyáltalán ki az a Liam Payne? Na mindegy! Lementem, a többiek már reggeliztek így én is csatlakoztam hozzájuk. Egy bögre kakaót ittam, mellé pedig pirítóst ettem. Ezután felkaptam a bakancsomat és a barna kabátomat. Garry és Deb is elvégezték ezt a folyamatot. Elköszöntük és egy "majd jövünk"-kel kiléptünk a hidegbe. Fiúk szállodája viszonylag közel volt így nem kellet sokat sétálnunk. Személy szerint nagyon élveztem, szeretek sétálni. A hotel előtti őrök felismertek, de biztonság kedvért ellenőriztek minket és már mehettünk is fel. Az ajtón kopogtunk majd Louis nyitott ajtót. Az egész helyiség a feje tetején állt. Szanaszét farmerok, pólók, boxerek még kenyér is volt!

- Itt bomba robbant vagy mi? 

- Az...- válaszol tömören Harry.

Oké nem tudom mi lehet a baja, lehet csak a reggeli morcija. 

- Hová fogunk menni?- lelkesedett be hirtelen Deb.

- Először is boltba, veszünk répát. Aztán pedig egy parkba piknikezni.- válaszolt Louis.

- Most ez komoly?! Télen... Kanádban... piknikezni...- akadok ki egy kissé.

- Igen komoly... mintha Liamet hallatom volna tegnap este.- nevetett fel Lou.

- öhhh... és ki az a Liam?- kíváncsiskodtam. 

- Szia én vagyok Liam, Liam Payne!- mosolygott rám egy srác, aki most jött ki a szobából és megölelt.

Belepirultam az ölelésbe, ezt tisztán éreztem. A szívem ismét játszani kezdett, mint mikor az emlék kép jelent meg előttem, és a gyomrom is úgy viselkedett. Meg se tudtam szólalni.

- Öhh... Sz-szia Do- Dorothy vagyok!- hebegtem-habogtam. 

Ezen mindenki elkezdett nevetni, kivétel az előttem álló gyönyörű szemű srácot. 

- Hééé nem ér kinevetni a kisebbet!- förmedtem rájuk, de én se bírtam elnevettem magam.

- Na akkor indulhatunk?- kapta fel a kosarat Niall. 

Mindenkitől egy bólintást kapott és már mentünk is. Úgy mond kiszöktünk, mert a fiúk testőr nélkül szerettek volna menni. Hátsó ajtón mentünk ki. Egy perc séta után máris egy boltnál voltunk egy forgalmas utcában. Eléggé kicsi volt így kint maradtunk. Csak Debra és Louis mentek be és hoznak nekünk is azt amit kértünk. Mivel mi a 4/5 One Directionnel álltunk az utca közepén észre is vették őket. Pár rajongó oda jött hozzánk. És hozzám is amit furcsálltam.

- Szia Dorothy!- köszönt kedvesen az egyik.- Hogy-hogy ilyen távol vagytok egymástól Liammel?- kérdezte szomorúan. 

Tény, hogy tényleg messze voltunk egymástól ő a bolt egyik szélén én meg a másikon. De ő tudhat valamit amit én nem? Meg a nevemet is honnan tudja?

- Szia! Nem tudom, így alakult.

- Már kezdtem megijedni, hogy történt köztetek valami. Gyönyörű és aranyos párt alkottok. Remélem sokáig együtt lesztek.- arcára egy hatalmas mosoly húzódott és megölelt.

- Ohhh... köszi.- tettem úgy mintha tudnám miről van szó és vissza öleltem. 

Mire Louék végeztek addigra a fanok is elmentek. A parkig vezető út hangosan telt. Kicsit én is benne voltam, de inkább az "anyuci" szerepet játszottam. Inkább a gondolataimmal voltam el és avval, hogy Liam ne vegye észre, hogy bámulom. Picit leszakadtam a többiektől ahogy a tökéletes barna hajú fiú is. Volt köztünk némi távolság.

... ~ * Liam szemszöge* ~ ...

Már majdnem oda mentem volna Do-hoz, de egy 14-15 év körüli lány szaladt oda hozzám.

- Szia Liam! Bocsi, hogy zavarlak, de kérhetnék egy képet és egy autó-grammot?

- Persze.- mosolyogtam rá, míg én írtam megszólalt.

- Tudom semmi közöm nincs hozzá, de miért nem együtt mentek kéz a kézben Dorothyval? Olyan cukik vagytok együtt! Esetleg őt is ide hívnád a képhez?- na erre most mit mondjak?

- Ohh hát most valahogy így jött ki. Köszönjük! Örülök, hogy nem csak utálkozok vannak. Persze, hogy ide hívom.- elindultam Dorothy felé.

- Do kérlek gyere velem szeretné az a rajongó, hogy rajta legyél a képen.- mosolyogtam rá és össze kulcsoltam az ujjainkat.

... ~ * Dorothy szemszöge * ~ ...

Nem értettem az egészet, de már megint elpirultam. Teljesen zavarban voltam. Nem tudtam mit csináljak. Csak mosolyogtam mint egy idióta és vártam, hogy készen legyen a kép. Liam átölelte a derekam a lány pedig átölet, szóval én voltam középen és így készült el a kép. Megköszönte és már ment is tovább. Liam vissza helyezte a kezét az enyémbe és indultunk a többiek után. Zavarban voltam, égett a kezem a kezében, de nagyon élveztem. Jól esett a közelsége. Furcsa ez az egész helyzet. 

- Mesélj valamit! 

- N- nem tudom mit is mondhatnék.- dadog, ez az így kell magad tökéletesen beégetni.

- Hé nyugi! Nem kell így zavarban lenned, bár megjegyzem nagyon aranyos vagy így is. Elhiheted, hogy én többet tudok rólad, mit azt gondolnád!- mosolyodott el és kacsintott.

Mi a szent szar folyik itt? Én ezt nem értem...  Mielőtt jobban belemerülhettem volna a gondolkozásba már a többieket utol is értük, akik a földön ültek 4-5 lepedőn. Még mindig azon vagyok fennakadva, hogy ezek és én se vagyok normális. 

- Na mi az fiatalok, lemaradtunk valamiről?- emelgette szemöldökét Louis és nevetett. 

- Na minden rendben van? Emlékszik? Emlékszel Do?- Kezdett el körülöttem ugrálni Niall.

- Fogalmam nincs miről beszéltek! Minek kéne rendben lennie? És mire kéne emlékeznem?- értetlenkedtem Louis kérdéstét figyelmen kívül hagyva.

- Liam a pasid, arról!- szólat fel hirtelen Garry és a szája elé kapott.

- Hogy mi a szar? Ne szívass már! Pont én?! Hát hogyne majd ha piros hó esik! Mit akarna tőlem egy helyes pasi is?! Hát megmondom én nektek semmit! Nekem semmi bajom Liammel sőt...- na itt hallgattam el mert már majdnem olyat mondtam, amitől olyan színem lett volna amit egy rák is megirigyelne. 

- Pedig jobban tennéd, ha elhinnéd, mert így van.- vágott hozzám egy répát Louis. 

Sikeresen fejbe is talált amitől ismételten rendesen megszédültem. Éreztem, hogy megint előjön a szokásos rosszul létem, ami bármikor rám törhet. Rögtön belekapaszkodtam a legközelebb álló emberhez, aki Liam volt. Elkezdtem mondani mi van velem, mert annyit még láttam, hogy mindenkinek ijedt feje van. 

- Liam kérlek ültess le valahová, nem látok semmit minden fehér előttem, szédülők.- Éreztem, hogy leültet. 

- Atyaúristen! Tiszta fehér vagy, még a szád is. És hideg is vagy, a kelleténél jobban.- Liam szólat fel halál idegesen.

- Nyugi nem lesz semmi. Adjátok vizet légyszi.- kezdtem tapogatni mert még mindig fehér volt minden. 

Égett a fülem de a kezem is. Aztán kezdtek megjelenni a fekete körvonalak, de még mindig ugyan olyan vakító fehér volt minden. Hányingerem lett, a végtagjaim elkezdtek zsibbadni. Látásom elérte már hogy színeket láttam, de szemcsés volt. Megkaptam a vizemet. Ittam egy kortyot. De nem igazán esett jól. 

- Mondjátok, hogy van nálatok valami édes!- pár pillanat alatt kaptam is egy csokis sütit. 

Nem igazán kívántam, de muszáj volt legalább egy falatot is ennem belőle. Már sokkal jobban voltam, láttam normálisan, csak annyi volt, hogy gyengék még a végtagjaim. 

- Nyugi jól vagyok most már teljesen. Ez már sokszor előfordult. 

- Jó megnyugodtam, hogy jól vagy! De ez amúgy mi?- ölelt magához az állítólagos pasim.

- Nem tudjuk. De nem kell vele foglalkozni, tudom mit kell tenni ez a lényeg.- öleltem magamhoz, mert elkezdtem fázni. 

- Ha ez még egyszer elő fordul viszlek az orvoshoz!- ölelt szorosabban a fiú. 

Mindenki megnyugodott és vissza ültek körben a lepedőre. Liam elengedett és mellém ült. Elkezdtünk beszélgetni. Ha már így adódót ki is faggattam őket mindenről. Egyre jobban kezdtem elhinni, hogy az aki kivált belőlem olyan érzéseket amikről nem is tudtam, hogy léteznek az a barátom és szeret engem. Valahogy a téma nagyon el ment más irányba. Mondták, hogy holnap mennek vissza és hogy mennyünk vissza velük. Természetesen bele egyeztünk. Ezután Niall felpattant.

- Pillanat.- elvonult a kosárhoz ami kicsit távolabb volt tőlünk és a kosárral meg egy gitárral tért vissza.

Bekajáltunk aztán ránéztem Debre aki velem szembe ült. Kezdett hatni a reggeli kakaóm szóval nem hagyhattam ki. Fázott, ami tisztán látszott rajta.

- Louis, öled már Debit szegény majd össze fagy ott.- nevettem fel.

Louis megtette és a barátnőm a remegést is abba hagyta helyette csak pirult amit előre hajtott fejjel próbált leplezni. Tátogott nekem, egy "most meg fogsz halni"-t. Figyelmen kívül hagytam. Hát vissza is ütött amit Debbel tettem rá pár percre én is hasonló kép elkezdtem remegni a fázástól. 

- Na Liam öleld csak át szépen Dot! Meg fog fagyni szegény drága!- most nevetett ő. 

Liam mögém jött ölébe vett, átölet, állát vállamra helyezte és így húzott magához. Teljesen abban a pózban voltunk mint Louisék. Niall elkezdte pengetni a hangszert amit hozott. Először a Stole My Heart. Liam végig mosolygott és engem nézet. Megoldotta kicsit közelebb vont mellkasához és jobban előre hajolt. Erről megint beugrott, hogy elmentem venni vele répát... Következő dal a Moments volt Liam elkezdett ringatni a zene dallamára. Olyan kellemes volt. A gyomrom a felére csökkent a lepkék össze-vissza csapkodtak benne. Szívem meg nem hazudtolva magát játszani kezdett. Azt hittem megint rosszul leszek. Jobban hozzá simultam és mélyen beszívtam bolondító illatát. Istenem én ott meghaltam. Vége volt a világnak. A hangja még egy pluszt rá tett. Én sokkos állapotban voltam ott. Az egészből az zökkentet ki, hogy vége lett a dalnak és majdnem kaptam egy arcra puszit. A majdnem azért van ott mert megfordultam és mondani szerettem volna neki, hogy csodás a hangja. Hát egyikünknek se jött be a terve. Liam puszija a számon landolt. Az ajkaim azonnal elkezdtek égni, bizseregni. Nem tiltakoztam így a pusziból csók lett amit viszonoztam. Az érzés a hasamban felfokozódott szívem pedig felült egy hullámvasútra. És ismét emlékképek rohama. Sok kép ahol csókolózok... vele. El sem hiszem, hogy igaz. Elmosolyodtam, ezután pedig lassan el is váltunk.

- Na ideje menni, mert a cuccotokért még át kéne hoznotok hozzánk. Célszerű egy helyről indulnunk.- monda Harry.

Felkeltünk és elindultunk hozzánk. Az arcom folyamatosan ragyogott, ahogy Liamé is. Kézen fogva haladtunk. Egy olyan negyed óra alatt meg is jöttünk. 

- Anyu megjöttünk. Figyelj holnap haza utazunk ezért ma átköltözünk a fiúkhoz. 

- Rendben kicsim. Örülök hogy itt voltál egy kicsit. 

- Én is anyu, de rohanok pakolni. 

- oké. 

Összeszedtem a cuccomat, én voltam az utolsó. Családomtól könnyes búcsút vettem. Liamnek pedig a lelkére kötötték, hogy vigyázzon rám.