2 ÉVAD/ 12. fejezet: Reptéren

Ümmm... Sziasztok! Örömmel jelentem élek! És ti? Én nem úgy vettem észre! Sajnálattal láttam, hogy mivel megszüntetettem a komi határt már szinte senki nem is komizott (tisztelet neked kedves névtelen). Nem mondom nagyon rosszul esett. Biztos én csinálok valamit rosszul! Igaz Augusztus 29-én volt utoljára rész, de akkor is. Sajnos huzamosabb ideig ihlet hiány volt. Van ezen kívül még egy blogom, azon is "dolgoznom" kell. Írok egy novellát (aminek kiadását tervezem), na meg még mellé egy-két novella. Fejemben már van még egy történet... Na meg a tanulás, belekén húznom, hiszen 2 év (ha ezt nem vesszük bele) és itt az érettségi, én meg azon parázok, hogy meghúznak... Jó nem kéne kifogásokat keresnem és nem is azt teszem, csak gondoltam, ha leírom miben vagyok benne, jobban megértitek a helyzetet. Lehet pocsék író vagyok, de nem számít mert szeretem csinálni és csak az írásba tudok úgymond menekülni.

Amúgy a kövi rész nagyjából már készen is van, de azt most evvel nem kapjátok meg(bocsi)!
Megpróbálom azt, megcsinálni, hogy most kicsit előre dolgozok, hátha úgy sikerülni fog beállítani valami rendszer féleséget.


Remélem tetszik az új fejléc és bocsi, hogy mindig változtatom, de mindig sikerül valami újat szerkesztenem... :D
Némi változás fog történni, a SZEMSZÖGVÁLTÁST KÉPPEL fogom jelezni.

Na nem jártatom tovább a számat, így utólag még csak annyit, hogy KOMIZZATOK!

Jó olvasást!

Puszi:

~1DodoPayne

/saját szerkesztés/

A szállodában a fiúk össze pakolták a reggeli nagy rumlit, addig mi a számunkra kijelölt ajtó mögé mentünk. Én balról a másodikba Deb pedig a mellettem lévőbe Gerry pedig a jobboldali elsőbe. Csak annyi időt töltöttem a szobába míg betettem a hőbörödött. Tisztaság uralkodott, azt gondoltam, hogy a szoba üres. Eléggé ügyesek a pakolóink, mert mikor kiléptem már kezdett hasonlítani a hely egy nappali szerűséghez. 2-3 perc után már azon gondolkoztak a srácok mit is kéne csinálni, hiszen még gyermeteg az idő. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk valami filmet. Igazság szerint fogalmam nem volt a címéről, de még a műfajról sem. Ennek az oka igen egyszerű. Liam mellém ült a kanapén, magához húzott és miután én is hozzá bújtam egy puszit nyomott homlokomra, egyből kezdtem kipirosodni. Magam se értettem ezt, de akkor és ott a karjai közt megszűnt számomra a világ. Nem hallatom semmit csak is az egyenletes szuszogását és csak is őt láttam. Az agyam kikapcsolt, nem gondolkodtam, csak ott voltam. Nem tudtam mit tegyek így felnéztem rá. Káprázatos, igéző barna szemeivel találtam magam szemben. Farkasszemet néztünk, ő elmosolyodott, amin nekem is muszáj volt. Jobb kezét gyengéden végig simította az arcomon. Kirázott a hideg, de a jóleső fajta.

- Liam meg akarsz ölni!- alig hallhatóan csúszott ki a számon, de még ez is sok volt, magamban akartam mondani.

- Ebszemágában sincs gyönyörűm!- egy szívdöglesztős mosoly jelent meg tökéletes arcán, és kezét ismét végig húzta a már pírben úszó pofimon.

Adott egy puszit, aztán pedig hívogató, telt ajkait enyémekre illesztette és lágyan megcsókolt, ami viszonzást is kapott. Ez még számomra mindig furcsa, de azt nem mondtam, hogy nem élvezetem. Olyan kellemes érzés, de nem csak a csókja. Elég ha a közelemben van, már attól megbolondulok. Nem tudom mióta is lehetünk együtt, mert hát ez a hülye emlékezet kiesés a legtöbb dolgot törölte belőlem, de azt nem értem, hogy hogyan maradtam életben, kész csoda. Figyelmünk a képernyőre terelődött miután elváltak ajkaink. Semmit nem fogtam fel a filmből, csak néztem előre mosolyogva...

Reggel egy számomra ismeretlen szobában ébredtem, ismételten emlékek nélkül. Göőzöm nincs, hogy a tegnapi napon mi is történt. Egyáltalán hogyan kerültem ide? Hol vagy kinél vagyonk? Felkeltem, megláttam a bőröndömet gondoltam akkor már elmegyek lefürdők. Egy lazac színű felsővel és egy barna csőnadrággal indultam be a fürdőbe. Frissen és üdén tértem vissza és egy srác volt az ágyban, sexy srác, ümmm.... Emlék képek rohamoztak meg, de még mindig nem tudtam ki ő. Igazán abba hagyná az agyam a szívatásomat, nagyon idegesítő érzés, na meg a környezetemnek is biztosan. Legyen már vége! Mivel feltűnően sok ideig bámultam, amit csak egy mosollyal nyugtázott, megszólaltam.

- Öhhh... Sajnálom, de nem tudom ki is vagy. Megtennéd légyszíves, hogy bemutatkozol?- zavarban voltam, mert éreztem, hogy tudnom kéne ki is ő.

A mosoly lehervadt arcáról, szemében mintha szomorúság csillant volna fel. 

- Liam Payne vagyok!- kis csalódottsága a hangjában közölte velem.

Ki akartam deríteni, hogy mi ez az egész. Kibaszott tudatlanság. Tudod, hogy van valami, csak azt nem mi. Meg kéne kérdeznem, de félek. Mit gondolhat rólam, ha már emlékezni se emlékszem rá? Összeszedtem bátorságomat, leültem mellé a pár perc néma csönd után és megtörtem azt.

- Öhhh... Liam... öhh honnan is ismerjük egymást? És van hozzád valami közöm? Mármint.. izé... olyan mintha lenne, de én nem tudom. Ohh ez nagyon ciki.

- Drágám mi egy One direction koncerten ismerkedtünk meg... Igen, fogalmazhatunk úgyis, hogy közünk van egymáshoz. Tulajdonképpen a barátod vagyok. Már akkor tudtam, hogy mi összetartozunk, mikor megláttalak a színpadról...

- Ó értem. Nagyon sajnálom, hogy nem emlékszem, Szerintem neked rosszabb mint nekem... Nem jó, hogy jó pár dologra nem emlékszem, de az meg végképp, hogy evvel téged, titeket is terhellek vagy hogy is mondjam...

- Semmi baj! Erről nem te tehetsz, bárkivel előfordulhat!

-Evvel inkább magamat nyugtattam mintsem őt-. Magamhoz öleltem. Igen rossz érzés, hogy akit ennyire szeretek, nap mint nap nem tudja ki is vagyok. Szerelmében nem kételkedek...már. Viszont nincs rá semmi jogom, hogy haragudjak rá, hiszen tényleg nem tehet róla. Bármelyikünkkel megtörténhetett volna. Remélem pár nap és minden rendben lesz újra...

Jó ideig a karjaim közt tartottam, de Louis átkozott üvöltésével vége szakadt. Kimentünk megnézni mi az a "hatalmas" probléma. 

- Elfogyott a SÁRGARÉPA!

- Elmenjek venni neked?- Do.

Elnevettem magam, hiszen pár hónapja pont így kezdődött minden. A lányok összefogtak és elmentek boltba, mert a legidősebb- de nem agyilag- tagunk addig úgy se marad nyugton. 

- Srácok nyomás pakolni!- utasítottam őket, hisz rövid időn belül indulunk.

Bementem a "saját" szobámba és össze szedtem a maradék holmimat és átöltöztem.

...

Paul megérkezett értünk és a csomagokért. A gépünk kis késsel indult, a zord időjárás miatt. Kényelmesen el volt helyezkedve mindenki és csak az indulásra vártunk.

...

- London, édes London! Szilárd talaj!- ugrándozott a sor elején Niall. 

A reptéren mindenkit várt valaki. Zaynt az anyukája, Niallt anyukája, apukája, Harryt anyukája csak úgy mint Louist, Dorothyt a bátyja és engem pedig a tesóim. Anyuéknak meglepetést szeretnénk okozni, hisz régen volt együtt a család.

- Szia bátyus!- üdvözöltem egy hatalmas öleléssel, majdnem hátra is esett.

- Szia húgi! Örülök, hogy végre itt vagy!

- Hiányzott az otthonom, na meg te is.

- Azt hittem engem ki hagysz. Na mennyünk oda a többiekhez üdvözölni szeretném őket!

- Hogyan?- vágtam valami hülye fejet, amivel kíváncsiságomat szerettem volna kifejezni.

Köztudott, hogy nem rajong értük, sőt...

- Nyugi semmi rosszat nem szeretnék.

- Oké. 

Bemutattam nekik a bátyámat és vissza felé is. Csodák-csodájára egyből megtalálta velük a közös hangot. 

Debtől, Gerrytől elbúcsúztam mert, haza mentek, de megígértettem velük, hogy hetente minimum kétszer kötelességük meglátogatni.

- Jut is eszembe húgikám, ideglenes szállás kéne neked, csőtőrés van. volt. Szerelőt persze ilyenkor nem lehet leakasztani majd csak 27-én tud kijönni. Mondjuk addig nem tudsz Liamhez vagy valakihez menni? Liam kapj az alkalmon, mert ilyet nem gyakran fogsz tőlem hallani!- kacsintott Li-re.

- Hát megoldható szerintem! Ugye nem lenne gond, ha velünk tartana?- nézett tesóira ellenállhatatlan kiskutya szemekkel.

- Persze, hogy jöhet! Örülnénk, ha megtudnánk jobban ismerni, sok jót hallottunk már rólad, de akkor is...- mosolygott rám mindkettő lány.

- Többiektől- na meg családtagjaiktól- érzékeny búcsút vettünk  hiszen majdnem egy hétig nem látjuk őket. Josh is távozott körünkből, de csak míg ide hozta nekem az ajándékomat.  Hát azt hittem ott csapom agyon! Hogy lehet ilyen szemét?

- Nem úgy volt, hogy a kapcsolatunk ellen vagy? - futottam utána, fel sem tűnt, hogy emlékszem valamire.

- De, de avval nem érek el semmit. Viszont a nagybácsisság ellen még igen. Fiatal vagyok még hozzá.- miért is ne üvöltött volna?!

Ilyenkor hasznos, hogy gyorsabb vagyok. Egy határozott mozdulattal hátára vettem magam, földön kötöttünk ki. Mindenki rajtunk röhögött, még mi is.

Nagy nehezen feltápászkodtunk, elbúcsúztunk és  én rohantam a "faképnél" hagyott 3 emberhez.

- Hülye pipa! Szeretetből mondom ám!- nevet Ruth.

- Köszi!- húztam ki magam büszkén.

Legidősebb közülünk foglalta el a volánt és indultunk...

___________________________________

Bocsi, ha nagyon össze vissza van + a helyes írásért is + ha némelyik mondat nem értelmes.
KOMIZZATOK! :D