2. évad/ 7. fejezet: Felpörgött események

Sziasztok! Képzeljétek tegnap volt a blog évfordulója. Szóval a blog 1 éves és 1 napos. Hú de gyorsan múlik az idő! Köszönöm mindenkinek aki az elejétől olvassa a blogot és figyelmemmel kíséri a fejlődésemet, és a nem rég csatlakozóaknak is. Jó olvasni, a véleményeteket! Sokat köszönhetek ennek a blognak és nektek is. Ezért most kaptok egy ajándék részt. Véleményem szerint eléggé érdekes és meglepő részre sikeredett. Jó olvasást drágáim. 

ÚJ RÉSZ 2 KOMI UTÁN! (bocsi, hogy bevezetem a komi határt, de valamivel kell ösztönözni engem is) 

... ~ Harry szemszöge ~ ...

Nagyon felhúzott az a látvány ahogy Do és Li csókolóztak. Tartottam magam míg ki nem mentek a házból utána elviharoztam a szobámba magam mögött bevágva az ajtót, ennek a következtében a földre hullott az szobához járó csicsás kis festmény. Ripityára törött de most ez érdekelt engem a legkevésbé. Durcásan bevágtam magam az ágyba és a krém színű plafont bámultam. Idegesített. Minden idegesített. Könyörgöm mit tettem, hogy ennyire szerencsétlen vagyok? Bárcsak ne jött volna össze Liammel, bárcsak kitörlődne az emlékeiből minden ami Liammel kapcsolatos, bárcsak kapnék egy esélyt, hogy megpróbáljam vele. Úristen, mi lett belőlem? Nem ismerek magamra! Hogy kívánhatok ilyeneket? Egy szemét vagyok és tetejében még egy nagyon rossz barát is. Miért- miért- miért? Kopogtak az ajtón. Kiüvöltöttem egy "mi az? Ki az?"- t. Louis volt így beengedtem. Csak rá számíthatok. Először nem szólaltam meg, csak durcásan néztem egy pontot.
- Dorothy?- kérdezett rá egy idő után.
- Igen. Nem értem magam. Soha nem volt még ilyen. Eddig mindegyik haveromnak gyönyörű barátnője volt és egyikbe se estem szerelembe. Én ezt nem bírom! Minden nap látom, és ha még ez nem lenne elég még azt is nézhetem, hogy az egyik legjobb barátommal nyalakodnak. Érted Louist?! Tudod milyen érzés ez? Nagyon szar. Kérlek valahogy segíts!
- Először is Harry nyugi. Ez bárkivel előfordulhat. Elhiszem, hogy nagyon rossz érzés, de fogadd el. Próbálj keresni egy olyan lányt aki teljes mértékben szabad. Tudom, hogy nem így megy, hogy elhatározod, hogy most már nem vagy szerelmes. De ha ismerkedsz akkor könnyebb nem törődni az érzéssel és még az is lehet, hogy ő lesz a te nagy Ő-d.
- De egyszerűen nem megy. Más lányra rá se tudok nézni.
- Figyelj, most egy picit itt hagylak, mert kéne csinálni valami kaját. Szobaszerviz nem jön már fel Niall miatt. Legutóbb nekiugrott, mert nála volt a kaja.
- Oké. Köszi, hogy meghallgattál és próbáltál segíteni. Jó, hogy számíthatok rád! Ugye megkereshetlek evvel a problémával mindig?
- Nem... nem csak evvel a problémáddal, az égvilágon minden gondoddal.

... ~ Dorothy szemszöge ~ ... 

Fölmentek autókázni az emeletre én felkaptam a kabátom és kimentem egy kicsit levegőzni, gondolkodni. Az öcsém erkélye alatt álltam, amikor az egyik vas teherautója a fejemen landolt. Enyhén fájt, de mást nem éreztem. Beszökdécseltem a házba. Konyhába mentem anyuhoz. Nyomtam két puszi arcára, majd néztem mit csinál.
- Kicsim szólj Liamnek meg az öcsédnek, hogy jöjjön enni.
- Anyu, milyen Liamnek? Én nem ismerek semmi féle Liamet. Ne beszélj már hülyeségeket anyu!
- Oké kicsim, ne szórakozz! Mi történt veled oda kint?
- Semmi anyu, csak rám esett ez.- adtam át neki a kocsit.
- Ohh... Na és szereted a One directiont?
- Igen.
- ÉS kik a tagjai?
- Harry a cuki göndör, Louis a vicces, Zayn a tükörmániás, Niall az Ír manó, és valami nem tudom ki. Azt tudom, hogy öten vannak, de az ötödik nevét nem tudom.
- Ohh, it gondok vannak. Kicsim, gyere velem elmegyünk dokihoz, szerintem valami nincs itt rendben. Menny előre csüccsen be a kocsiba, mindjárt megyek.
- Rendben.

... ~ Liam szemszöge ~ ...

Fent tök jól eljátszottam Eddyvel. Tori zavarta meg játékunkat.
- Sziasztok! Liam azt hiszem akadt egy kis- nagy baj. Donak a fejére esett Ed egyik játékautója.
- Ugye jól van? Mond már mi van vele!- elborult az agyam, remélem semmi komoly.
- Jól van, de nem emlékszik rád, de csak rád nem. Mindennel tisztában van, kivéve avval, hogy ki az a Liam és hogy ki a One direction ötödik tagja. Szóval réd teljes mértékben nem emlékszik és a kapcsolatotokra sem. Gyors beviszem a kórházba, hát ha csak pillanatnyi valami. Azonnal hívlak, ahogy kijöttünk.
- Rendben, köszönöm. Addig még maradhatok?
- Persze csak nyugodtan.- próbáltam nyugodt maradni.
Ez nem történhet meg! Pont most nem! Most kaptam vissza, erre megint elvesztem, kicseszett szemét élet. Miért ilyen kegyetlen? Miért velem? Beszélnem kell valakivel! Elővettem a telefonomat és az utolsó hívások közül kiválasztottam az első srác nevét, jelenesetben Harry. 4-5 kicsöngés után felvette.

... ~ Harry szemszöge ~ ...

- Helló haver! Mizu?
- Szia Harry! Azt hiszem gond van, nagy gond.
- Mi mondjad!- kezdtem megijedni.
- Dorothynak a fejére esett az öccse kocsija. Emlékszik mindenre, vagyis majdnem mindenre, egyet kivéve, rám. Harry kérlek segíts.- hangjában tisztán kiérződött a félelem és a szomorúság keveréke.

Bennem negált a vér is. Teljesült a kívánságom. De én egyáltalán nem akartam eszt. Nem gondoltam komolyan amiket mondtam, egyáltalán nem is gondolkoztam. De egy szerencsétlen hülye vagyok. Viszont most meg lesz rá az esélyem, hogy össze jöjjek vele. Talán jól is tettem, hogy ezt kívántam... De egy köcsög, hülye, barom vagyok. Egyre jobb, magammal vitatkozok. Juhú.