A rész remélem tetszeni fog és nem fogtok kinyírni azért ami történik benne.
Ui: Boldog Valentin napot minden kedves olvasómnak!
Ui2: Ma lesz rész az új blogomba! ITT!!!
Ui2: Ma lesz rész az új blogomba! ITT!!!
Jó olvasást mókuskák!
Komizz!(leg.4-en)
Használj pipát!
Puszi:
... ~ * Liam szemszöge * ~ ...
Nem tudom mit csinálok mindig rosszul hogy mindenki elhagy, pedig igyekszem. Nekem ott abban a pillanatban darabokra tört a szívem. Nagyon fájt, fáj, hogy szünetelünk. Részben egyet értek vele, de másrészt meg nem. Igazából legjobban attól félek, hogy talál ott valakit és soha többet nem tér vissza hozzám. Abba tuti, hogy belepusztulnék, nem bírnék nélküle élni... Kaptam tőle egy SMS-t amiben azt kérte, ha van időm hívjam fel. Válasz SMS-ben válaszoltam, miszerint nem tudom felhívni, mert sok a munkám, ez csak részben igaz. Nincs erőm beszélni vele, és azt sem akarom, hogy rosszul érezze magát. Hangomon nagyon érezhető, hogy sírtam, sírok. Szemeim már vörösek. Többiek már próbáltak felvidítani, bár ez nem sikerült nekik. Szerencsére egyenlőre még próbáink vannak, max az utcán találkozunk néhány rajongóval.
... ~ * December 1. * ~ ...
A szállodai szobámba kuksolok mint mindig mostanában. Lelkem csöppet se jött rendbe, viszont már nem látszik rajtam. Néhányszor SMS-eztem vele, de ha hívtam folyton kinyomott és SMS-t küldött, hogy max SMS-ezni tudunk. Ezt az elmélkedést a kicsapódó ajtó zavarja meg, rajta pedig Harry viharzott be.
- Liam most kitolod innen a segged és jössz velünk, jól fogod magad érezni. Nem érdekel, hogy nincs kedved, jössz!
- Jól van Harry elmegyek, de azt nem parancsolhatód meg, hogy jól érezzem magam.
- Jó. Dorothy nélkül olyan vagy mintha én baszni mennék fasz nélkül. Értem én, hogy szereted, de egy picit próbálj meg a kedveden javítani.
... ~ * December 20. Dorothy szemszöge * ~ ...
Az előző pár napot Debbel és Gerryvel töltöttem, hogy javítsam a kedvem. Picit segített, de inkább a tervem hatott rám nagyobb mértékben.
- Na gyerekek kik jönnek velem Kanadába?- ugráltam be hozzájuk a nappaliba.
- Wíííííí...ez most komoly? Miért megyünk?- ujjongott Deb.
- Halál komoly.Egy a szüleimhez, kettő a One directionhoz. Három megbeszéljem Liammel a dolgokat. Tőlem ezt kapjátok karácsonyra, vagyis Gerry igazából neked csak az utazás szól mivel gondolom neked azért nem akkora nagy szám az az 5 imádni való hülye.
- Juuujjj...imádlak...te vagy a legjobb. Találkozok az 1D-vel.- síptozott a csajszi.
Mivel nálam vannak ebben a szünetben, ezért a vendég szobákba mentek pakolni. Én is elő kaptam a bőröndömet és bele dobáltam a cuccaimat. Felhívtam a bátyámat hogyha tud jöjjön értünk és vigyen ki a reptére. Természetesen tud az egész meglátogatós dologról. Szerencsére ki tudott minket vinni...A repülő út nyugisan telt. Alvással... Megérkezésünkkor az öcsém szaladt felénk. Igaz az agyamra megy, de hiányzott már. Szorosan magamhoz öleltem, majd be mutattam újdonsült barátaimat neki. Oda sétáltunk a szüleimhez és őket is jól megölelgettem. Megismerkedtek Debbel és Gerryvel, majd indultunk hozzájuk. Lepakoltunk, megebédeltünk, beszélgettünk. Ezután felhívtam Pault, hogy holnap hol vannak a fiúk, mit csinálnak és megbeszéltem vele, hogy intézze el, hogy beengedjenek 2 barátommal együtt. Szerencsére szeret engem és örömmel elintézte nekem. Szóval olyan 10 órára kell mennünk, mert akörül lesz egy negyed órás szünetük. Ezt az infót közöltem mindenkivel Gerrynek és Debnek még hozzá tettem, hogy időben keljenek, mert jönnek velem. A nap további részében öcsémmel játszottunk. Olyan 9 fele elmentünk alukálni. Reggel korán keltünk, hogy elkészüljünk és megtaláljuk a helyet. Olyan egy óra volt az út gyalog. Még szerencse, hogy a torna cipő hívei vagyunk. Oda érve 2 "gorillával" találtuk magunkat szemben. Köszöntem nekik, bemutatkoztam, és elmondtam a helyzetet. Jól informáltak voltak, kérdés nélkül beengedtek minket. Barátnőm már nagyon izgatott volt. Őket leültettem a folyóson, majd én mentem meg keresni Liam öltözőjét. Tudom, hogy mindig nála van a teki amit tőlem kapott, remélem ez most sincs más ként. Elkezdtem keresni a plüsst Táskájában meg is találtam. Kezembe fogtam majd megszólalt a hangosbemondó, hogy 15 perc szünet következik. Azonnal tárcsáztam, szerencsére felvette.
- Szia Liam! mit csinálsz?
- Szia Do ép szünetet tartunk, próbán vagyunk. Miért? Te mit csinálsz?
- Csak érdekelt. Ép tervezek valamit.
- Oh, és szabad megtudnom, hogy mit?
- Aha csak egy perc. Amúgy nálad van a tekid amit tőlem kaptál?
- Persze. Miért?
- Csak eszembe jutott, hogy múltkor még a hasára erősítettem egy kis megrepít Addig keresd meg. Pill és vissza hívlak. Rendben?
- Persze, akkor szaladok és megnézem, szia.
- 5 perc és hívlak, szia.
Gyorsan elbújtam az ajtó mögé és vártam, hogy belépjen. Nem kellet sokáig várnom. Táskájához igyekezett és keresgélte. körülbelül le telt az 5 perc és felhívtam.
- Szia, na meg van?
- Szia, még nincs.
- Nézted mondjuk a szekrénynél, ajtó mögött?
- Öhh... nem, de mindjárt megnézem.
- Rendeben.
Körbe nézett a szekrényeknél, majd felém indult. Szívem hevesebben kezdett verni. Becsukta a nyitott ajtót és lefagyva állt előttem.
- Szia.- ugrottam a nyakába.
- Szia, úgy hiányoztál. Hogy kerülsz ide?- szorosan magához ölelt.
- Te is nekem. Úgy sajnálom amit tettem veled. Hülye voltam és vagyok is. Sajnálom, szeretlek. Ugye tudjuk úgy folytatni mint ezelőtt? Amúgy repülővel.
- Én is szeretlek, nem vagy hülye. Persze, úgy mint ezelőtt Szeretlek és mindig is szeretni foglak. Csak ne csinálj még egyszer ilyet, mert az semelyikünknek se jó.
- Ígérem nem fogok, sőt most már maradok veled.
- És a sulival mi lesz?
- Hát ott hagytam nagyon nem ment, és te fontosabb vagy számomra, nagyon rossz volt nélküled... Szeretnék neked bemutatni valakiket.
- Akkor hajrá.
- Csak szólok directionerek, de ismerem őket.
- Rendben.
Össze kulcsoltuk kezünket és elindultunk Debráél felé. Messziről már tükröződött a lány arcán az izgatottság.
- Sziasztok! Ő itt a barátom Liam. Liam ők itt a barátaim Debra és Gerry.
- Sziasztok, örülök a találkozásnak.- Deb arcára 2 puszit nyomott, Gerryvel kezet fogott.
- Szia, mi is nagyon.- válaszolták kórusban.
Felvettük az előbbi pozíciót és elindultunk a többiekhez Megbeszéltük, hogy én elbújok és "megijesztem" őket. Előre ment, a beszélgetésüket tisztán hallottam mivel közel voltam hozzájuk.
- Merre jártál haver?- Zayn.
- Csak az öltözőmben, meg kellet valamit találnom.- mosolyodott el Liam.
- Az most ott az arcodon tényleg egy mosoly? - döbbent meg Sandy.
- Igen, talán probléma?
- Oh, dehogy is, sőt örülök neki, de minek köszönhető? - faggatta Sandy.
Tudtam most jött el az én időm. Elő jöttem, hátulról átöleltem Liamet.
- Hát nekem!- szólaltam meg.
- Így igaz.- fordult meg és megcsókolt, most először mióta tudja, hogy itt vagyok. Teli volt az érzelmeinkkel, a pillangók újra feltámadtak bennem, leírhatatlan az amit akkor éreztem.
- Bocsi, ezt elfelejtettem. Hogy is felejthettem el?- suttogja a fülembe elválásunk után.
Sandy kapott az alkalmon és jó szorosan magához ölelt. Én is olyan szorosan ölelgettem, hogy már majdnem megfulladtunk, de már nagyon hiányzott ő is. Miután ellengettük egymást mindenkit sorra átöleltem. Amint Harryhez értem furcsa dolog történt...
