7. rész: Vita :'(

Sziasztok el telt a 3 nap ezért itt a rész.Köszönöm azt azt az 1 komit.Remélem azért idővel majd megnő a komizok száma.Remélem tetszik eddig a történet és ez a rész is remélhetőleg tetszeni fog. Jó olvasást,új rész 3 nap múlva.

Annyira cuki és szexes(szexi) mikor úszik. <3 :)

SANDY SZEMSZÖGE:

Nem tudta hogy nem tud úszni.

- Louis azonnal tegyél le. - ordibált vele a barátnőm.

- Louis tedd le. Ne hozd be a vízbe. Halod. - Ordibált rá Liam is.

- Miért ez csak víz nem lesz semmi baja. - és már Dorothy repült is a vízbe.

- Te idióta Répa nem tud úszni. - üvöltözött Liam és Dorothyhoz úszott és felhúzta a víz felszínére és ki vitte a partra.

Mikor magához tért mindenki megkönnyebbült egy picit.

DOROTHY SZEMSZÖGE:

Mikor magamhoz tértem körbe ijedt szempárokkal találkoztam. Liam a kezemet fogta és Louist szidta.

Sandyt Zayn nyugtatgatta. Niall és Harry aggodalmasan néztek rám. Répa pedig a kezébe temette a fejét és szomorkodott.

- Értékelem hogy kiállsz mellettem és ennyire aggódsz értem Liam de akkor is hagyd békén szegény Répát nem tehet róla. Én vagyok a félig meddig a hibás nem mondtam el neki. - ez volt 

az első mondat amit ki mondtam.

- Ne haragudj nagyon hülye voltam nem hallgattam rátok pedig ti mondtátok hogy ne tegyem. Nagyon, nagyon sajnálom megértem ha soha többet nem 

akarsz látni engem. - mondta szomorú hangon.

- Ne butáskodj,mondtam hogy nem te tehetsz róla. És amúgy is nagyon hiányozna a hülyéskedésed. - mondtam neki és átöleltem.

Nagyon megkönnyebbült és viszonozta az ölelést.

- Ne legyél szomorú Répám nincs semmi baj én jól vagyok csak nagyon meg ijedtem.

Liam nagyon mérges és féltékeny volt Loura.

- Liam miért haragszol Répára ennyire.

- Csak azért mert majdnem megfulladtál miatta.

- De nem történt hála neked és ha én meg tudtam neki bocsátani akkor te is meg tudsz neki. És nem kell rá féltékenynek lenni,

mert őt csak barátként vagy maximum tesó ként tudom szeretni. - mondtam neki és átöleltem.

- Jó megbocsátok neki de csak egy feltétellel ha máskor hallgatsz ránk. - fordult Répa felé.

- Rendben megígérem és hogy tudjátok szándékosan soha nem lennék képes bántani Dorothy de az itt lévők közül senkit sem.

- Persze hogy tudjuk. - mondtuk szinte egyszerre mind a 6-an.

Mikor le zártuk ezt a dolgot elindultunk haza felé. Liam szinte egész úton nem szolt hozzám és szomorú volt.

Intetem a  többieknek hogy egy kicsit le maradunk Liammel.

- Liam mi a bajod?Miért nem szoltál hozzám egész úton?- kérdeztem aggodva.

- Semmi csak még mindig az jár a fejemben hogy akár meg is halhattál volna.

- De nem mert szerencsére te ott voltál és időben kapcsoltál hogy mi van. És ezért nem szóltál hozzám egész úton vagy van valami más oka is?

- Hát tulajdonképpen van.

- És mi az?

- Hát az ahogy Louval bántál és ahogy vele beszéltél. Nagyon rosszul eset hogy nem engem öleltél meg elsőnek és az is hogy velem nem is törődtél pedig én 

voltam az egyik aki nagyon aggódott érted a másik pedig Sandy volt. Mi ketten már majdnem síró görcsöt kaptunk de amikor felébredtél meg könnyebbültünk.

De te csak Louist vigasztaltad és avval nem törődtél hogy az állítólag számodra 2 legfontosabb emberrel mi van.

Nem azt mondom hogy azonnal ahogy felébredtél le kelet volna smárolnod de legalább annyit oda dobhattál volna nekünk is hogy jól vagyok és egy ölelésed mindkettőnket meg nyugtatta volna valamennyire. - mondtam könnybe lábadt szemekkel.

Itt elakart menni de nem engedtem. Megfogtam a karját és vissza húztam.

- Liam várj hagy mondjam el amit szeretnék és aztán ha elmész tudom hogy mit fog jelenteni.

- Jó meghallgatom a mondani valódat.

- Ha tudom hogy ennyire rosszul esik akkor nem így tettem volna. És azért Louist vigasztaltam mert ő okozta a balesetet és feltételeztem hogy magát okolja.

Nem akartam hogy úgy érezze hogy haragszok rá és az ő hibája. Mert nem,mind a ketten hibásak vagyunk én azért mert nem mondtam el neki ő pedig azért mert nem hallgatott ránk. Remélem nem haragszol annyira rám és tényleg te vagy az egyik legfontosabb személy a számomra. - mondtam neki.