Sírva ébredtem körbe néztem bár nem sokat láttam a könnycseppektől. Liam nem volt mellettem. Gyorsan ki rohantam a szobából át Sandyhez. Bekopogtam és benyitottam.
Csak ő és Zayn volt bent. Gyorsan becsaptam az ajtót és futottam Harry szobája felé. Ide is bekopogtam és benyitottam. Az ágyon 3 fiú ült.
Ekkor a földre rogytam és elkezdtem még jobban bőgni. Nyitódott egy ajtó, de én nem néztem fel csak bőgtem tovább. Arra lettem egyszer csak figyelmes, hogy valaki felemel.
Még mindig sírtam. Leült velem az ágyra az a valaki és magához ölelt szorosan.
- Ne sírj. Mi a baj.
Felismertem ezt a hangot. Felkiáltottam bőgve
-LIAM. - és a fejemet bele fúrtam a mellkasába.
- Mi a baj kicsim. Mi történt?
Nem tudtam neki válaszolni, mert még mindig sírtam, de most már a boldogságtól. Megérkeztek Sandyék. Az említett csajszi kérdően nézet Liamre hogy ugyan mi lehet a bajom.
Liam meghúzta a vállát ezzel jelezte, hogy még nem árultam el neki.
- Liam tényleg élsz, vagy csak álmodom? - kérdeztem halkan.
- Igen. De mért kérdezed?
- Akkor valószínűleg csak nagyon-nagyon rossz rémálmom volt.
- És mi volt benne.
-A lényege az volt, hogy téged leütöttek és aztán még le is lőttek. - itt megint törtek elő a könnyek, de vissza fogtam őket.
- Szegénykém, de láthatod, hogy jól vagyok és nincs semmi baj. - ölelt magához szorosan és éreztem, hogy biztonságban vagyok és ő is.
- Liam nagyon szeretlek. És nem tudom, hogy mi lennem velem, ha a meghalnál vagy valami történne veled.
- Én is szeretlek. - ölelt meg és egy puszit, nyomot a számra. Nagyon profi a vigasztalásban.
- Ma akartok valahova menni?- kérdezte Niall evvel tökéletesen megzavarta az idilli pillanatomat a drágaságommal.
- Nem én inkább itthon maradnék Liammel ha neki nem baj. - válaszoltam az ír manónak.
- Nem baj édesem nekem sincs kedvem semmihez csak ahhoz, hogy veled legyek.
- Oké akkor ezt meg beszéltük drágám. - jelent meg az arcomon a mai nap első mosolya és nyomtam egy puszit a szájára.
Felkapott és át vitt a szobájába, amit már úgy is nevezhetnénk, hogy a szobánk márt, általában ott vagyok én is.
Leültünk az ágyra és csókcsatába kezdtünk. A művelet közben hátra döntött és úgy folytattuk. A kezem a pólója alá csúszott az izmos hasa és a háta között vándorolt.
Most már az ő kezei is a fölsőm alatt jártak. Át tért a nyakamra a szájával. Már majdnem levette a fölső ruhadarabomat mikor megállítottam.
- Mi a baj kicsim?
- Hát öööööööööööööööö.... - itt lehajtottam a fejem és elpirultam.
- Igen?
- Hát még szűz vagyok, és nem szeretném. Bocsi, ugye nem haragszol meg rám ezért?
- Nem dehogy is. Én tudok várni, nem sietünk sehová. Így is szeretlek nagyon.
- Köszcsi, nagyon aranyos vagy. Én is szeretlek. - másztam bele az ölébe és az ajkaimat az övéire tapasztottam. Hátra dőlt és úgy folytattuk az előbbi tevékenységet.
A két felső végtagjaink a pólók alatt voltak csak úgy, mint azelőtt, de nem haladtunk tovább. Liam tiszteletben tartotta a kérésemet, ezért nagyon hálás vagyok neki.
Nem tudom, mennyi ideje vívjuk a csatát, de már elég régóta mikor egy zavaró hang ütötte meg a fülünket. Ekkor gyorsan lepattantam a drágámról és meg igazítottuk a ruhánkat, hogy az illető nem értse félre a jeleket.
- Gyere. - szóltam ki mikor nagyjából rendbe szedtem magam. Mikor Liamre néztem tiszta kóc volt. Gondolom akkor az én hajam is hasonlóan nézhetem ki.
- Sziasztok. Ööööööö bocsi gyerekek, ha félbe szakítottam valamit csak azért jöttem, hogy meg kérdezzem akartok-e jönni a Nando's-ba. - kacér mosoly jelent meg Niall arcán, avval a fejjel ki sétált a válasz nélkül.
Ahogy elhagyta a helyiséget röhögésbe törtünk ki. Nem tudtuk eldönteni, hogy az a vigyor azért jelent-e meg, mert félreértett valamit vagy, csak azért mert mehet a "szerelméhez".
Gyorsan elszaladtunk az ír manó szobájába, mert feltételeztük, hogy ott van a gyülekező. Nem tévedtünk nagyot. Mikor beléptünk mindenki elkezdet huhu-zni és természetesen kombinálni.
Nem zavart engem, hídjenek azt, amit akarnak, az a lényeg mi tudjuk mit tettünk meg és mit nem. Elindultunk, mert a szöszi már éhen akart halni. Az autóban Harry el kezdet kérdezősködni.
- Milyen volt?
- Nagyon jó főleg úgy hogy nem történt semmi. - nevetve és szinte egyszerre mondtuk Liammel. Az úton az említett személyhez bújtam. Megölelt visszaöleltem és a célállomásig nem engedtük el egymást.
Mikor már ezt a programot is le tudtuk vissza mentünk a hotelbe és elmentünk aludni ugyan is holnap lesz itt az utsó napunk mindannyiunknak.
3 megjegyzés:
Jóóóóci lett! :P
Szép is lett volna, ha ott vége, mert valami nagyon rossz lett volna. Nem csak azért, mert szegény ez, meg szegény az. Hanem, mert egyáltalán nem lehet ilyen gyorsan lezavarni egy történetet!
Egy szó, mint száz örülök, h nem lett vége és tök jó lett ez a a fejezete is!!!! :)))))
KÖVIT!!!!!!!
Úristen!!!!Úgy megijesztettél az előző résszel.Örülök, hogy Liamnek nincs semmi baja... Nagyon aranyosak együtt. És annak is örülök, hogy folytatod, sajnálom, hogy nem kapsz kommenteket pedig megérdemled!!!! Így tovább, nagyon tetszett és siess a következővel!!
xxx,
Anna
Most mondjam azt, hogy mind végig tudtam hogy nem zárod be a blogot? De akkor hazudnék. Komolyan mondom megijedtem nah és az a befejezés, hogy Liam meghalt. De most vissza gondolva cseles, volt tőled ez a blog bezárásos dolog!Ehhez a részhez meg csak annyit, hoztad a formádat nagyon jó lett!
puszi bebe
Megjegyzés küldése