Reggel ahogyan felkeltem ismét üresség volt bennem és csalódottság. Igaz nem mutattam, de iszonyatosan fáj, fájt amit Sandy mondott, tett. Kiskorom óta legjobb barátnőm volt, szinte mindent együtt csináltunk. Az tény, hogy mindig is az árnyékában éltem, ezért se sírok utána. Debra sokkal jobb barátom mint ő valaha is volt, erre még csak most jöttem rá. Soha nem kérdezte, hogy én mit szeretnék, ha kérdezte is volna akkor sem tehettem volna mást mint, hogy azt teszem amit mond. Féltem attól, hogy elvesztem az egyetlen barátomat is és testi erejétől is tartottam. Jóval erősebb nálam. Viszont róla már nem érdemes beszélnünk...
Na és most jöjjön a hiány érzet. Odáig minden tiszta, hogy Sandyt kiraktuk- ahogy azt le is vezettem- és haza jöttem, de utána se kép, se hang. Azután kajáltam meg beszélgettünk, de annak se emlékszem felére. Meg még meg van az az egy kis képkocka ahol egy helyes sráccal beszélek. Ahogy arra gondoltam valami furcsa, szokatlan érzés fogott el. A gyomrom bizsergett, a szívverésem hol felgyorsult hol pedig elakadt. Pedig csak az az egy kis kép kocka van meg és ezt váltotta ki belőlem. Vajon ki ez a titokzatos srác? Vajon lehet hozzá valami közöm? Áhhh biztos nem, nekem egy olyan srácnál soha nem lenne esélyem...
Eszembe jutott Zayn. Végül is részben én is tehet róla amiért ki lett használva. Tudtam milyen Sandy, hogy nem bír sokáig egynél leállni. Figyelmeztethettem volna, hogy vigyázzon vele. Azt hittem, hogy más lesz most, rajongása alapján. Emlékszem arra mikor a szobámban ültünk One direction hallgatunk és a poszterekhez beszélünk. "Olyan örülten sexy vagy Zayn Malik, akarlak és egyszer úgy is megkaplak. Összeházasodunk, lesz egy gyerünk és öregbe fogunk fogadni egy afrikai kisfiút..."- csengtek a szavak tisztán a fejemben. Tényleg bedőltem neki, hogy komolyan gondolja, a hangja tele volt elhatározottsággal és komolysággal...
Eszembe jutott, hogy készülödni kellene, mert a srácokkal lesz találkozunk. Felpattantam az ágyról, amit meg is bántam rögtön megszédültem. Pár másodperc múlva jobban is lettem és mentem is a fürdőbe. Lezuhanyoztam és elvégeztem az egyéb szokásos dolgokat. Magamra kaptam egy szakadt csőnacit hozzá egy barna kötött pulcsit. Találtam egy "I love Liam Payne" feliratú pólót... Egyáltalán ki az a Liam Payne? Na mindegy! Lementem, a többiek már reggeliztek így én is csatlakoztam hozzájuk. Egy bögre kakaót ittam, mellé pedig pirítóst ettem. Ezután felkaptam a bakancsomat és a barna kabátomat. Garry és Deb is elvégezték ezt a folyamatot. Elköszöntük és egy "majd jövünk"-kel kiléptünk a hidegbe. Fiúk szállodája viszonylag közel volt így nem kellet sokat sétálnunk. Személy szerint nagyon élveztem, szeretek sétálni. A hotel előtti őrök felismertek, de biztonság kedvért ellenőriztek minket és már mehettünk is fel. Az ajtón kopogtunk majd Louis nyitott ajtót. Az egész helyiség a feje tetején állt. Szanaszét farmerok, pólók, boxerek még kenyér is volt!
- Itt bomba robbant vagy mi?
- Az...- válaszol tömören Harry.
Oké nem tudom mi lehet a baja, lehet csak a reggeli morcija.
- Hová fogunk menni?- lelkesedett be hirtelen Deb.
- Először is boltba, veszünk répát. Aztán pedig egy parkba piknikezni.- válaszolt Louis.
- Most ez komoly?! Télen... Kanádban... piknikezni...- akadok ki egy kissé.
- Igen komoly... mintha Liamet hallatom volna tegnap este.- nevetett fel Lou.
- öhhh... és ki az a Liam?- kíváncsiskodtam.
- Szia én vagyok Liam, Liam Payne!- mosolygott rám egy srác, aki most jött ki a szobából és megölelt.
Belepirultam az ölelésbe, ezt tisztán éreztem. A szívem ismét játszani kezdett, mint mikor az emlék kép jelent meg előttem, és a gyomrom is úgy viselkedett. Meg se tudtam szólalni.
- Öhh... Sz-szia Do- Dorothy vagyok!- hebegtem-habogtam.
Ezen mindenki elkezdett nevetni, kivétel az előttem álló gyönyörű szemű srácot.
- Hééé nem ér kinevetni a kisebbet!- förmedtem rájuk, de én se bírtam elnevettem magam.
- Na akkor indulhatunk?- kapta fel a kosarat Niall.
Mindenkitől egy bólintást kapott és már mentünk is. Úgy mond kiszöktünk, mert a fiúk testőr nélkül szerettek volna menni. Hátsó ajtón mentünk ki. Egy perc séta után máris egy boltnál voltunk egy forgalmas utcában. Eléggé kicsi volt így kint maradtunk. Csak Debra és Louis mentek be és hoznak nekünk is azt amit kértünk. Mivel mi a 4/5 One Directionnel álltunk az utca közepén észre is vették őket. Pár rajongó oda jött hozzánk. És hozzám is amit furcsálltam.
- Szia Dorothy!- köszönt kedvesen az egyik.- Hogy-hogy ilyen távol vagytok egymástól Liammel?- kérdezte szomorúan.
Tény, hogy tényleg messze voltunk egymástól ő a bolt egyik szélén én meg a másikon. De ő tudhat valamit amit én nem? Meg a nevemet is honnan tudja?
- Szia! Nem tudom, így alakult.
- Már kezdtem megijedni, hogy történt köztetek valami. Gyönyörű és aranyos párt alkottok. Remélem sokáig együtt lesztek.- arcára egy hatalmas mosoly húzódott és megölelt.
- Ohhh... köszi.- tettem úgy mintha tudnám miről van szó és vissza öleltem.
Mire Louék végeztek addigra a fanok is elmentek. A parkig vezető út hangosan telt. Kicsit én is benne voltam, de inkább az "anyuci" szerepet játszottam. Inkább a gondolataimmal voltam el és avval, hogy Liam ne vegye észre, hogy bámulom. Picit leszakadtam a többiektől ahogy a tökéletes barna hajú fiú is. Volt köztünk némi távolság.
... ~ * Liam szemszöge* ~ ...
Már majdnem oda mentem volna Do-hoz, de egy 14-15 év körüli lány szaladt oda hozzám.
- Szia Liam! Bocsi, hogy zavarlak, de kérhetnék egy képet és egy autó-grammot?
- Persze.- mosolyogtam rá, míg én írtam megszólalt.
- Tudom semmi közöm nincs hozzá, de miért nem együtt mentek kéz a kézben Dorothyval? Olyan cukik vagytok együtt! Esetleg őt is ide hívnád a képhez?- na erre most mit mondjak?
- Ohh hát most valahogy így jött ki. Köszönjük! Örülök, hogy nem csak utálkozok vannak. Persze, hogy ide hívom.- elindultam Dorothy felé.
- Do kérlek gyere velem szeretné az a rajongó, hogy rajta legyél a képen.- mosolyogtam rá és össze kulcsoltam az ujjainkat.
... ~ * Dorothy szemszöge * ~ ...
Nem értettem az egészet, de már megint elpirultam. Teljesen zavarban voltam. Nem tudtam mit csináljak. Csak mosolyogtam mint egy idióta és vártam, hogy készen legyen a kép. Liam átölelte a derekam a lány pedig átölet, szóval én voltam középen és így készült el a kép. Megköszönte és már ment is tovább. Liam vissza helyezte a kezét az enyémbe és indultunk a többiek után. Zavarban voltam, égett a kezem a kezében, de nagyon élveztem. Jól esett a közelsége. Furcsa ez az egész helyzet.
- Mesélj valamit!
- N- nem tudom mit is mondhatnék.- dadog, ez az így kell magad tökéletesen beégetni.
- Hé nyugi! Nem kell így zavarban lenned, bár megjegyzem nagyon aranyos vagy így is. Elhiheted, hogy én többet tudok rólad, mit azt gondolnád!- mosolyodott el és kacsintott.
Mi a szent szar folyik itt? Én ezt nem értem... Mielőtt jobban belemerülhettem volna a gondolkozásba már a többieket utol is értük, akik a földön ültek 4-5 lepedőn. Még mindig azon vagyok fennakadva, hogy ezek és én se vagyok normális.
- Na mi az fiatalok, lemaradtunk valamiről?- emelgette szemöldökét Louis és nevetett.
- Na minden rendben van? Emlékszik? Emlékszel Do?- Kezdett el körülöttem ugrálni Niall.
- Fogalmam nincs miről beszéltek! Minek kéne rendben lennie? És mire kéne emlékeznem?- értetlenkedtem Louis kérdéstét figyelmen kívül hagyva.
- Liam a pasid, arról!- szólat fel hirtelen Garry és a szája elé kapott.
- Hogy mi a szar? Ne szívass már! Pont én?! Hát hogyne majd ha piros hó esik! Mit akarna tőlem egy helyes pasi is?! Hát megmondom én nektek semmit! Nekem semmi bajom Liammel sőt...- na itt hallgattam el mert már majdnem olyat mondtam, amitől olyan színem lett volna amit egy rák is megirigyelne.
- Pedig jobban tennéd, ha elhinnéd, mert így van.- vágott hozzám egy répát Louis.
Sikeresen fejbe is talált amitől ismételten rendesen megszédültem. Éreztem, hogy megint előjön a szokásos rosszul létem, ami bármikor rám törhet. Rögtön belekapaszkodtam a legközelebb álló emberhez, aki Liam volt. Elkezdtem mondani mi van velem, mert annyit még láttam, hogy mindenkinek ijedt feje van.
- Liam kérlek ültess le valahová, nem látok semmit minden fehér előttem, szédülők.- Éreztem, hogy leültet.
- Atyaúristen! Tiszta fehér vagy, még a szád is. És hideg is vagy, a kelleténél jobban.- Liam szólat fel halál idegesen.
- Nyugi nem lesz semmi. Adjátok vizet légyszi.- kezdtem tapogatni mert még mindig fehér volt minden.
Égett a fülem de a kezem is. Aztán kezdtek megjelenni a fekete körvonalak, de még mindig ugyan olyan vakító fehér volt minden. Hányingerem lett, a végtagjaim elkezdtek zsibbadni. Látásom elérte már hogy színeket láttam, de szemcsés volt. Megkaptam a vizemet. Ittam egy kortyot. De nem igazán esett jól.
- Mondjátok, hogy van nálatok valami édes!- pár pillanat alatt kaptam is egy csokis sütit.
Nem igazán kívántam, de muszáj volt legalább egy falatot is ennem belőle. Már sokkal jobban voltam, láttam normálisan, csak annyi volt, hogy gyengék még a végtagjaim.
- Nyugi jól vagyok most már teljesen. Ez már sokszor előfordult.
- Jó megnyugodtam, hogy jól vagy! De ez amúgy mi?- ölelt magához az állítólagos pasim.
- Nem tudjuk. De nem kell vele foglalkozni, tudom mit kell tenni ez a lényeg.- öleltem magamhoz, mert elkezdtem fázni.
- Ha ez még egyszer elő fordul viszlek az orvoshoz!- ölelt szorosabban a fiú.
Mindenki megnyugodott és vissza ültek körben a lepedőre. Liam elengedett és mellém ült. Elkezdtünk beszélgetni. Ha már így adódót ki is faggattam őket mindenről. Egyre jobban kezdtem elhinni, hogy az aki kivált belőlem olyan érzéseket amikről nem is tudtam, hogy léteznek az a barátom és szeret engem. Valahogy a téma nagyon el ment más irányba. Mondták, hogy holnap mennek vissza és hogy mennyünk vissza velük. Természetesen bele egyeztünk. Ezután Niall felpattant.
- Pillanat.- elvonult a kosárhoz ami kicsit távolabb volt tőlünk és a kosárral meg egy gitárral tért vissza.
Bekajáltunk aztán ránéztem Debre aki velem szembe ült. Kezdett hatni a reggeli kakaóm szóval nem hagyhattam ki. Fázott, ami tisztán látszott rajta.
- Louis, öled már Debit szegény majd össze fagy ott.- nevettem fel.
Louis megtette és a barátnőm a remegést is abba hagyta helyette csak pirult amit előre hajtott fejjel próbált leplezni. Tátogott nekem, egy "most meg fogsz halni"-t. Figyelmen kívül hagytam. Hát vissza is ütött amit Debbel tettem rá pár percre én is hasonló kép elkezdtem remegni a fázástól.
- Na Liam öleld csak át szépen Dot! Meg fog fagyni szegény drága!- most nevetett ő.
Liam mögém jött ölébe vett, átölet, állát vállamra helyezte és így húzott magához. Teljesen abban a pózban voltunk mint Louisék. Niall elkezdte pengetni a hangszert amit hozott. Először a Stole My Heart. Liam végig mosolygott és engem nézet. Megoldotta kicsit közelebb vont mellkasához és jobban előre hajolt. Erről megint beugrott, hogy elmentem venni vele répát... Következő dal a Moments volt Liam elkezdett ringatni a zene dallamára. Olyan kellemes volt. A gyomrom a felére csökkent a lepkék össze-vissza csapkodtak benne. Szívem meg nem hazudtolva magát játszani kezdett. Azt hittem megint rosszul leszek. Jobban hozzá simultam és mélyen beszívtam bolondító illatát. Istenem én ott meghaltam. Vége volt a világnak. A hangja még egy pluszt rá tett. Én sokkos állapotban voltam ott. Az egészből az zökkentet ki, hogy vége lett a dalnak és majdnem kaptam egy arcra puszit. A majdnem azért van ott mert megfordultam és mondani szerettem volna neki, hogy csodás a hangja. Hát egyikünknek se jött be a terve. Liam puszija a számon landolt. Az ajkaim azonnal elkezdtek égni, bizseregni. Nem tiltakoztam így a pusziból csók lett amit viszonoztam. Az érzés a hasamban felfokozódott szívem pedig felült egy hullámvasútra. És ismét emlékképek rohama. Sok kép ahol csókolózok... vele. El sem hiszem, hogy igaz. Elmosolyodtam, ezután pedig lassan el is váltunk.
- Na ideje menni, mert a cuccotokért még át kéne hoznotok hozzánk. Célszerű egy helyről indulnunk.- monda Harry.
Felkeltünk és elindultunk hozzánk. Az arcom folyamatosan ragyogott, ahogy Liamé is. Kézen fogva haladtunk. Egy olyan negyed óra alatt meg is jöttünk.
- Anyu megjöttünk. Figyelj holnap haza utazunk ezért ma átköltözünk a fiúkhoz.
- Rendben kicsim. Örülök hogy itt voltál egy kicsit.
- Én is anyu, de rohanok pakolni.
- oké.
Összeszedtem a cuccomat, én voltam az utolsó. Családomtól könnyes búcsút vettem. Liamnek pedig a lelkére kötötték, hogy vigyázzon rám.
